Idén egy új, eddig ismeretlen oldalát is megmutatta Debreceni Egyetem kancellárja
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2021.11.28. 09:00 | Frissítve: 2021.11.28. 09:43
Debrecen – Sport, kultúra, modellváltás: Bács Zoltánnal a 2021-es év emlékezetes és meghatározó eseményeiről, valamint a közelgő karácsonyról beszélgettünk. Interjú.
Sokoldalú, kreatív személyiség Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem kancellárja. Miközben munkája – az oktatás mellett – elsősorban a gazdaság világához kapcsolja, életében kiemelt helyet foglal el a sport. Idén pedig egy új, eddig ismeretlen oldalát is megmutatta.
Dehir: Decemberhez közeledve nem nehéz rácsodálkozni, hogy elszaladt ez az év is... Milyennek látja? Szívesen fog visszaemlékezni rá?
Bács Zoltán: Igen is, meg nem is. A Covid miatt 2020 és 2021 sem a kedvenc évem, de azért mégis történtek fontos és jó dolgok. Az egyetemünk történelmi modellváltáson ment keresztül; ma már egy korábban elképzelhetetlen irányítási, fenntartási struktúrában működik, ami nagyobb autonómiát ad. Munkatársaim ebben a folyamatban – és itt különösen a kancellária dolgozóira gondolok – hatalmas munkát végeztek. Hálásak lehetünk sokaknak, hogy minden energiájukat erre áldozták, szabadidejüket, családi életüket is átszervezték annak érdekében, hogy ez végigmehessen. A DEAC nagyon sikeres 2020/21-es szezont zárt, amire sokan büszkék vagyunk, és a DVSC is visszajutott az NB I-be.
Dehir: Mi az, amire igazán büszke?
Bács Zoltán: Arra, hogy az egyetemi modellváltást a nagyobb közösség számára szinte észrevétlenül lebonyolítottuk. Persze, itt nem az egészségügyi szolgálati jogviszony alá kerülőkre és nem az egészségügy átszervezésére gondolok. Rájuk, az egészségügyi dolgozókra is büszkék vagyunk, ahogy a Covid különböző hullámaiban helytálltak.
Dehir: S amit elfelejtene?
Bács Zoltán: A Covid, a járvány. Sajnos, úgy tűnik, hogy ezzel egy darabig együtt kell élnünk, azonban reméljük, hogy egyre konszolidáltabb lesz a helyzet, és a Debreceni Egyetem is kiveszi majd a részét a megoldásból az oltóanyag-fejlesztés és -gyártás terén.
Dehir: Nem mehetünk el a modellváltás kérdése mellett.
Bács Zoltán: A modellváltás nagyon nagy változás, és nagy munkát, de ugyanakkor nagy lehetőséget is jelent. Teljesítmény-szemléletűvé és innovatívvá kell válnunk. Ahhoz, hogy versenyképesek legyünk, akár a krakkói, brnói vagy prágai egyetemekkel szemben, a hagyományos oktatás-kutatás mellett ki kell fejlődjön az ipari kapcsolati oldal, amire ott is és itt is a Science Parkok adnak lehetőséget. Ebben kell nagyot haladnunk, de nem is állunk rosszul a startvonalnál.
A humán erőforrás megbecsülése nagyon fontos. Mivel a tudományos fokozattal rendelkező oktatói és kutatói gárda jelenti a tevékenység magját és a teljesítmény alapját, muszáj volt stratégiai alapon rendeznünk a korábban elferdült bérviszonyokat, amelyben ez a réteg kiemeltebb szerepet kapott, és nem feledkezünk meg a többiekről sem.
Dehir: Kancellárként igyekszik elősegíteni az egyetemi sport fejlődését. Miért tartja fontosnak ezt a területet?
Bács Zoltán: Mert közösséget épít, kitartást jelképez, valamint oktatási felületet ad, és tudományos munkára is lehetőséget teremt. Egy igazi multidiszciplináris terület a szakmákat tekintve, a tudományt illetően, és szinte mindenki ért hozzá, szereti csinálni, nézni; foglalkoztatja az embereket. A sport összeköt, a sportgazdaság pedig a fejlett társadalmakban egy meghatározó, GDP-t befolyásoló terület. Egy olyan egyetem, mint a miénk, a debreceni, nem mehet el e mellett, vagy nagy hibát követne el, ha azt tenné. Az elmúlt 15 év bizonyítja, mekkora igény van rá a versenysportban, a szabadidősportban és általában az egyetemi életben. Csak szét kell nézni a város utcáin, és biztosan szembetalálkozunk egyetemi vagy DEAC-pulóverbe, pólóba öltözött emberekkel, mert szívesen azonosulnak ezekkel a brandekkel. „Tiszta Amerika” – mondják akár külföldi vendégeink is.
Dehir: A sport mellett a kultúra sem hagyja hidegen. Miért tartotta fontosnak, hogy új, egyetemi színházi helyszínnel gazdagodjon a közönség?
Bács Zoltán: A kultúra ugyanolyan fontos, mint a sport, de igazán a sport is a kultúra része valahol. A zene, a tánc, a színház is közösséget és értéket teremt, közös élményeket, szórakozást jelent; szüksége van rá az embereknek! A Zenetheatrumot 21 éve segítjük, támogatjuk. Kezdetben a Lovarda egyetemi kulturális központban adtunk nekik alkalmi játszóhelyet és próbalehetőségeket, aztán két éve úgy alakult, hogy közös tevékenységbe kezdtünk, és – oDEon Színház néven – oktatási, amatőr színjátszási és befogadó színházi célokat tűztünk ki magunk elé. Állandó színhelyül a Böszörményi úti Campus színháztermét találtuk meg, ahol nappal egyetemi előadások vannak, délután és hétvégén pedig színházi tevékenység folyhat. A terem és az előtte lévő tér megújult, és vannak további terveink is. Oktatók, magyar és külföldi hallgatók, gyerekek járnak próbákra, illetve állítanak színpadra darabokat Csáki Szabolcs és Végh Veronika szervezésében, akik feltették az életüket erre a „mi színházunk” műfajra. Véleményünk szerint sikeresen.
Dehir: Idén sokakat meglepett azzal, hogy színpadra lépett egy fergeteges vígjátékban. Hogy érezte magát a világot jelenő deszkákon?
Bács Zoltán: Tavaly a nagyrészt egyetemi dolgozókból álló társulat már előadta az Anconai szerelmesek című darabot, de akkor nem volt sem kedvem, sem időm, sem bátorságom, főleg pedig szerepem sem... A Covid miatt nagyobb szünet következett; majdnem egy év telt el a közkívánatra újra műsorra tűzött előadásig. Ekkorra egy speciális résszel és annak kiegészítő jeleneteivel kibővült a darab, amelyben – hozzám illő módon – futballszurkolóként jelenhettem meg, két új szereplőtársammal együtt. Ebben elénekeltem a Roma futballcsapatának himnuszát, és nagyon örültem, hogy a közönség hálásan és nagy tapssal fogadta. Sokszor szerepelek sok ember előtt, de ez azért más. Izgultam, de végül nagyon jól éltem meg, a többiekkel együtt. Talán már decemberben lesz folytatás egy másik, egy karácsonyi darabban, ha vírus és minden úgy akarja.
Dehir: Itt az adventi időszak: várja már a karácsonyt? Le tud lassítani, rá tud hangolódni az ünnepre?
Bács Zoltán: Nagyon várom! Év közben nincs se nappal, se este, se hétvége munka nélkül, de ilyenkor a környezetemben nem dolgoznak mások sem, így sem én; kiengedhetünk két-három napra. Persze, a két ünnep közti baráti összejöveteleket, koncerteket (köztük a Tankcsapdáét) is várom: remélem, lesz lehetőség megtartani ezeket.