Hetekig a 22 emeletes toronyház tetején lóg a debreceni alpinista
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2018.05.29. 08:00 | Frissítve: 2018.05.29. 14:31
Debrecen – Megjárta Debrecen csúcsát Kiss Tamás ipari alpinista. Szerinte a kezdet sosem egyszerű és a félelem évtizedek után sem múlik el.
Olvasónk kimászna egy csaknem kilencven méter magas toronyépület legtetején a párkányra úgy, hogy közben csupán egy kötélen csimpaszkodik, alul pedig nincs más, csak a halálos mélység? Az emberek többsége biztosan kíváncsiságból mondana rövid gondolkodást követően igent; viszont abban a pillanatban, amikor meg kellene tenni az első lépést, vagy el kellene engedni a párkányt, többségük leblokkolna és inkább visszakozna.
Kiss Tamás és kollégái hetek óta dolgoznak a Petőfi téren magasodó toronyház legtetején, a város legmagasabb pontjának számító építmény csúcsán. Kelet-Magyarországon a debreceni toronyháznál csak Szolnokon van magasabb pont. Az ipari alpinisták mintegy 85 méter magasban javítanak betonelemeket: teszik mindezt a lakók és az utcán közlekedők biztonsága érdekében. Az a feladatuk, hogy megakadályozzák a súlyos betontömbök mélybe hullását, ehhez csaknem három hét intenzív, embert és lelket próbáló munkára van szükség a részükről.
Az ipari alpinistákat lehet irigyelni azért, mert olyan dolgokat láthatnak, amiket csak nagyon kevesen, olyan élményekkel gazdagodhatnak, amikre nem sok embernek van esélye, ugyanakkor értetlenkedve lehet szemlélni azt, amit csinálnak, abban a magasságban, nem hétköznapi körülmények között.
Kiss Tamás nem ma kezdte a szakmát, már huszonhárom éve dolgozik ipari alpinistaként, mint mondta, Debrecenben nem tudnak magasabbra menni, de dolgoztak már ennél hatalmasabb építmény tetején, gyárkéményeken vagy a tokaji tévétorony csúcsán.
Úgy véli, ennél a munkánál elengedhetetlen a több éves tapasztalat, a rutin – a magasság "feldolgozását" ugyanis nem tanítják meg, csak azt, hogyan kell elvégezni az adott munkát. Szerinte magabiztosság nélkül senkinek nem lehet hosszú jövője a szakmában.
- Jó pár évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy magabiztossá váljak, minden hely, minden munka más, minden egyes épülethez, magassághoz alkalmazkodni kell. Egy dolog azonban sosem változik, a magassághoz való viszony
– mondta Kiss Tamás.
Az ipari alpinista minden egyes reggel, a munka megkezdése előtt letekint a magasból azért, hogy szokja a mélységet, és ezzel együtt könnyebben tudjon alkalmazkodni az adott helyzethez. Általában azt szokták mondani, ha a lenézünk, rosszabbul érezzük magunkat, de Kiss Tamás szerint igenis szükség van erre: a félelem természetes, aki nem fél, az nem is teljesen normális. Úgy véli, épeszű ember egyébként sem vág bele ebbe a munkába, százból egy, ha ki mer menni egy ilyen magas toronyház szélére.
Neki sem volt egyszerű a kezdet. Kellett egy kis „kezdő lökés” ahhoz, hogy az alapvető magabiztosság, a munka alapját adó, a bátorságból táplálkozó rutinosság zsebben legyen.
- Amikor már megvoltak a papírjaim, gyakorlati tapasztalatom azonban még korántsem, a bátyám kiültetett a tizedik emeletre. Nagyon féltem, ezért sajátos módon segített. Nem mertem elengedni a párkányt, erre ő rálépett az ujjaimra. Természetesen azért be voltam kötve, így nem eshetett bajom. Nagyon meghatározó pillanat volt, sosem fogom elfelejteni – emlékezett vissza.
Nem csak épületek csúcsára merészkedik, hanem rendszeresen – ha ideje és ereje engedi – hegyet és sziklát mászik, ezt viszont már csak hobbiból teszi. Szerinte ez is nagyon jó ahhoz, hogy a topon legyen, aktívan tartsa magát. Mint mondta, szereti a munkáját, ugyanakkor meglenne nélküle, ennyi idő után már nem feltétlenül érezné tragédiának, ha nem kellene egy 85 méter magas toronyház tetejéről lógnia. Ezzel együtt azonban az izgalmas munkák, a különleges feladatok nagyon lelkesítik.
Kiss Tamás szerint a magabiztosság mellett az elővigyázatosság, a biztonság a legfontosabb. A mászás előtt mindig saját magát köti be és rögzíti, de a vele együtt dolgozó kollégája is odafigyel rá, ellenőrzi a biztosítást – természetesen ez viszont is igaz. Éppen emiatt sosem volt még balesete.
Extrém sztorija sem, viszont olyan, ami miatt érdemes ezt a munkát csinálni, igen. Néhány éve ő és kollégái rakták fel a Debreceni Egyetem homlokzatára a címert. Érdekesség, hogy mielőtt lehegesztették volna, az ipari alpinisták alárejtették a gyermekeik rajzait, de ott van benne az akkori tankolóblokk és a cégkártya is. A hegesztést leghamarabb száz év múlva nyithatják fel, így ez a munka egy időkapszulának is tökéletesen beillik.
Kiss Tamás azt mondja, amikor arra jár, mindig különleges érzés fogja el, felpillant az egyetem homlokzatára és tudja, amit rajta kívül csak nagyon kevesen.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)