Harmincéves munka előzte meg a debreceni Klebelsberg-szobor felállítását 

---

Debrecen – Juha Richárd szinte minden percét a szobrászat bűvkörében tölti. Gyönyörű szobrain a megformált alak személyiségét is igyekszik kidomborítani. Interjú.

---

Gyönyörű új szobor ékesíti május eleje óta az Egyetem teret: gróf Tisza István mellé Klebelsberg Kuno került. A bronzszobor készítője, Juha Richárd nagy rajongója városának: Debrecen minden pontját kedveli, és akkor a legboldogabb, ha itt állítják fel műveit.

Juha Richárd már új szobrokon dolgozik

Dehir.hu: Mik voltak az első gondolatai az egykori vallás- és közoktatásügyi miniszterrel kapcsolatban, mikor megkapta a felkérést?

Juha Richárd: Az, hogy ez egy nagyon ritka és méltó feladat, amit egy szobrász kaphat. Debreceniként gyakran az egyetem mellett mentem el, a nővérem is ott dolgozik, több szállal kötődöm az intézményhez.

Mindig lenyűgözött az épület monumentalitása, megfogott a park szépsége, nagy múltú, patinás helyszín ez, amelyről egy szobrász csak álmodhat szoborelhelyezés kapcsán.

Olyan szintű nemzetmentőnek tartom Klebelsberg Kunót, mint Szent Istvánt vagy Széchenyit. A Trianon után összeroncsolt országot szinte a hajánál fogva húzta ki a depresszióból azzal, hogy hangsúlyt fektetett a képzés minőségére. Klebelsberg munkássága mindannyiunk életére hatással van, így nagy tisztelettel álltam a feladathoz.

Dehir.hu: Mennyi időt vett igénybe a szobor elkészítése?

Juha Richárd: Sokan kérdezik ezt tőlem, azt szoktam válaszolni, hogy három hónapot vett igénybe a mintázás, a szobor kiöntése is több hónapot vesz igénybe. Ezzel párhuzamosan zajlik a kőmunkák kivitelezése, ami a talapzatot jelenti. Mindezt viszont megelőzi egy harmincéves felkészülési időszak: a művészeti szakközépiskola és az egyetem. A ’80-as évek végén a Medgyessy-szakkörben rajzoltam, akkor még Bíró Lajos festőművész korrigált.

Dehir.hu: Honnan jött az ötlet, hogy ön készítse el a szobrot?

Juha Richárd: Az egyetem kiírt egy pályázatot, amelyen több alkotó vett részt, mindannyian elkészítettük a makettjeinket. Az egyetemi polgárság döntött arról, melyik tetszik nekik a legjobban, ők voksoltak. Az én munkámra szavaztak magasan a legtöbben, ennek nagyon örültem.

Ez egy ötnegyedes, az életnagyságnál jóval nagyobb alak, így nagy kihívásnak számított.

Dehir.hu: Hogyan készült fel a szobor elkészítésére?

Juha Richárd: A munkát általában több hetes felkészülés, adatgyűjtés előzi meg. Ekkor könyvtárban, kézirat- és levéltárban minden fellelhető információt átböngészek, hogy átitassam magam a megformált alak személyével. A nővérem, Enikő a Klebelsberggel kapcsolatos fényképekkel és videóanyagokkal segített. Ha ez a töltés nincs meg, akkor hiányozhat az a plusz a szoborból, ami megkülönbözteti a megfelelő szobrot az igazán jól sikerülttől, hiszen ez nem csak egy anatómiai leképezés. Ezután kezdődik el a munka: a vázhegesztés, a mintázás. A kerek szemüveg, a kalap, a könyvek és az elegáns hosszú kabát elengedhetetlen volt a készítésnél.

Figyelembe kellett venni a Tisza-szobor megjelenését is, hogy a szimmetrikus térben jól mutassanak egymás mellett. Klebelsberg arckifejezésével is az optimizmust és a mély intellektust igyekeztem átadni.

Amikor egy szobor elkészül, a felavatás után elkezdi „élni saját életét”, elköszön az alkotótól. A visszajelzések alapján elnyerte a debreceniek tetszését a szobor, ebből erőt merítek a jövőre nézve, hiszen sok tervem, ötletem van.

Dehir.hu: Sok szobrot, plakettet, kisplasztikát készített már az elmúlt években. Melyik áll a legközelebb a szívéhez?

Juha Richárd: A nemzet nagyjait megörökíteni nagy élmény, a portrét, a mellszobrot, a teljes alakos, valamint a lovas szobrokat is kedvelem. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a mintázás számomra olyan természetes, mint a levegővétel, a folyamat minden percét élvezem. A szobrászlét olyan, mint egy nehezen induló gőzmozdony: hosszas a felfűtési időszak, mire az alkotó olyan helyzetbe kerül, hogy bizalmat kap és bizonyíthat. Egy ilyen szobor elkészülte után néhány hétnyi pihenőt szoktam tartani, hogy feltöltődjek a következő alkotáshoz.

Dehir.hu: Nem csak az országban állnak már szobrai.

Juha Richárd: Így van, pár éve Washingtonban is bemutatkozhattam egy köztéri szoborral, a Pesti sráccal, amelyet a magyar nagykövetség előtt állítottak fel az ’56-os emlékév kapcsán. Ez egy áttörés volt számomra. Mégis az a legnagyobb öröm, amikor Debrecenben helyezik el a szobromat. Debrecen nagyon jó adottságokkal rendelkező város, sok szép szobrot el lehet még itt helyezni, a repertoárnak is van egy kis hiányossága.

Dehir.hu: A szobrászat is lehet olyan önkifejezési forma, mint például a festészet vagy az irodalom?

Juha Richárd: Igen. Szerintem a legdirektebben a művészeti ágak közül a zene hat az emberre. Én is zenéltem, csellóztam iskolásként, sok zenész barátom van. A zene adhat egy plusz kifinomultságot, készséget, amelyet a későbbiekben kamatoztatni lehet.

A szobrászat nagyon erős szakmai felkészültséget, meg egy jó adag készséget is igényel. Emellett szolid önbizalomra és hitre is szükség van, hogy jót lehessen alkotni.

A festészet jóval szabadabb műfaj, mint a szobrászat, nálunk sok szakmai szempontot be kell tartani.  

Dehir.hu: Korábban tanított is Debrecenben.

Juha Richárd: A Kós Károly Művészeti Szakgimnáziumban több mint tíz éven át tanítottam a szobrászat alapjait. Sok olyan diákot vettek fel egyetemre, főiskolára, akik nálam tanultak, ez nagyon jó érzés. Viszont sok a pályaelhagyó szobrász, ezt az ismerősi körömben is tapasztaltam. Eltökéltség, elszántság is kell hozzá, hiszen mentálisan és fizikálisan egyaránt igénybe veszi az embert a szobrászat, az egyik legkomplexebb művészeti tevékenység. Azt is szoktam mondani, hogy a szobrász legjobb barátja a cipekedés.

Dehir.hu: Szabadidejében mit szeret csinálni?

Juha Richárd: Kis munkákon dolgozom, amelyeket nem megrendelésre készítek. Saját magam ura és rabszolgája vagyok egyben. Sokszor még éjfélkor is a műteremben teszek-veszek, máskor napokig nem megyek a szobor közelébe, mert pihentetni kell, hogy új szemmel folytathassam, amit elkezdtem. Olyankor a természetben sétálok, a kutyáimat is magammal szoktam vinni. Az egész életem a szobrászat körül mozog.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Már áll Klebelsberg Kuno szobra az Egyetem téren	2018.05.11