Czeizel Endre: géniusznak lenni nem áldás, hanem átok
Szerző: Nagy-Vállaji Orsolya | vallaji.orsolya@dtv.hu Közzétéve: 2011.05.13. 16:37 | Frissítve: 2011.05.13. 16:37
Debrecen - A művészgéniuszokról tartott előadást pénteken Debrecenben Czeizel Endre. A világhírű genetikus a zeneszerzők, festők és költők származását és sorsát hasonlította össze. Előadásából kiderült, miért veszélyes géniusznak lenni és melyik művészeti ágban öröklődik a tehetség.
- A művészek fontosak, a kreativitásukkal ugyanis megszépítik az életet. Nekem az egyik kedvenc témám a művészgéniuszok sorsa. Azt gondolom, hogy a tehetség az egyik legnagyobb természeti kincse egy országnak - kezdte az előadását Czeizel Endre.
Az orvosgenetikus szerint a legjobban a zenei tehetség öröklődik.
- Évekig kutattam a művészgéniuszokat. Érdekes összefüggéseket lehet felfedezni a tehetséges emberek genetikájában. A zeneszerzőknél például egyértelműen öröklődik a tehetség. A zene terápia, és ebben a művészeti ágban a tehetség családi halmozódása is megfigyelhető. Ezt úgy hívom, hogy piramis-modell. Általában a nagypapának szép hangja van, a fiát már taníttatja, az unoka pedig egy Bach. A Mozart családban például 67 férfi volt, és mindegyikből zenész lett, de Erkel Ferenc hét gyermeke is egytől egyig muzsikus lett. Ez a tehetségtípus már kiskorban jelentkezik - mondta Czeizel Endre.
A festőkkel és költőkkel kapcsolatos kutatásiról is mesélt Debrecenben a genetikus.
- A festőművészekre például az jellemző, hogy korábban sehol a családban nem fordul elő a művészi véna, viszont a festők gyerekinek fele örökli a tehetséget. A költőkre a gejzír-modell jellemző. Ez a fajta tehetség a semmiből jön és a semmibe megy, se előzménye nincs a családfában, és általában nem is öröklődik - magyarázta az orvosgenetikus.
Czeizel Endre szerint általános tévhit, hogy az őrölteket és a zseniket csak egy hajszál választja el.
- Nagy tévedés, hogy az őrült és zseni közel állnak egymáshoz. Egy őrült nem képes művészi alkotásokra. Nekik ugyan a gondolkodásukkal egy másfajta viselkedés jár, és sajnos a művészek nagy része mániás depressziós, de nem bolondok. A legtöbben viszont önpusztító életet élnek: dohányoznak, isznak, mint a kefekötő. Ady Endrétől kezdve Vörösmartyig számtalan szenvedélybeteg volt a magyar költők között is. Ezért is van az, hogy hazánk költőgéniuszai például 16 évvel rövidebb ideig éltek a várhatótól, emiatt azonban óriási értékeket vittek el magukkal, amikor meghaltak - véli Czeizel Endre.
A genetikus Debrecenben arról is beszélt, miért veszélyes géniusznak lenni.
- Veszélyes géniusznak lenni, mert minél tehetségesebb valaki, annál szerencsétlenebb a sorsa. Géniusznak lenni nem áldás, hanem átok. Mi vágyunk szélsőségesek lenni, de minél szélsőségesebbek vagyunk, annál sérülékenyebbek. Sajnos tíz géniuszpalánta közül egyből lesz tényleg az Magyarországon. Számos tehetséget elpazarolunk. Tudom, nem illik ilyet mondani, de a magyarság, a nemzet jövője nem attól függ, hogy milyen politikusok élnek itt, hanem, hogy végre egyszer meg tudjuk-e menteni a géniuszpalántáinkat. Eddig ugyanis számos tehetséget elfecséreltünk. Azt kellene mindenkinek megérteni, hogy nem a haza teszi naggyá a gyermekeit, hanem a géniuszok teszik naggyá a nemzetet. Úgy kellene vigyáznunk a magyar géniuszokra, mint a szemünk fényére - zárta az előadását Czeizel Endre.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)