Élet Debrecen felett – építészek törzstanyája
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.12.12. 09:05 | Frissítve: 2011.12.13. 13:37
Debrecen – A szélkakas, a fiatornyok és a „Guinness-rekorder” rózsaablak az Árpád téri templomon éppúgy része a Borsos-kollégisták mindennapi életének, mint a víztorony, mely balról óriási lokátorként uralja a légteret.
A keleti városrész egyik legkülönlegesebb magasháza 45 éve épült. A déli szárnya kilenc-, az északi pedig tízemeletes. Praktikus módon összeköttetésben van a mellette működő, egyetemi oktatóhellyel is - az itt lakó tanulók tehát többet pihenhetnek, mint a máshonnan érkező társaik, ugyanakkor az utcai öltözködésre sem kell akkora gondot fordítaniuk. Ezt a megoldást alkalmazza a konzervatórium is, valamint az ország sok más intézete is.
A diákszállónak mi más is lehetne a neve, mint „Borsos József”? Hiszen a szomszédos, felsőfokú oktatási intézmény eredetileg az építőmérnöki képzést szolgálta, ugyanakkor nemcsak a kollégium alkotója, hanem az egykori főépítész is nagy rajongója volt a téglahasználatnak. De az intézmény elnevezése azért is találó, mert az épület lába előtt áll az az egykori iskola is, amit ugyancsak a mester tervezett (sőt az ingatlan parkjában volt a mellszobra is).
A szocializmus-kori Elnöki Tanács egyébként 1972-ben minősítette közös műszaki főiskolává a debreceni Felsőfokú Építőgépészeti Technikumot és a budapesti Felsőfokú Építőipari Technikumot, Így jött létre az Ybl Miklós Műszaki Főiskola. Az 1965-ben létrehozott Felsőfokú Építőgépészeti Technikumban először építőgépész szakon folyt a képzés, majd 1966-ban indították el az építészszakot. A főiskola 2000 óta működik a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Karaként.
Az intézmény központi – Ótemető utcai - homlokzatát Z. Gács György emlékezetes mozaikja díszíti, melynek címe: Építők. Nevezetessége a parkban fekvő emlékmű is, ami az egykori „UV-király” azon hőstettét örökíti meg utódainak, hogy végre elvégezte a főiskolát.
Ma a Műszaki Karon több mint háromezren tanulnak - csaknem 80 oktató, kutató segítségével -, hat alapszakon és három mesterszakon. A kollégium összesen 270 diákot tud befogadni. A háromszemélyes szobák lakóit szintenként szolgálják közös konyhák és vizesblokkok. Ez tehát nem túl komfortos, viszont a lakórészeket ma már például internet-csatlakozás is gazdagítja. Továbbá a káprázatos panoráma!
Az iskola szélén húzódó lakótelep a Dobozi temető helyén épült fel 22 hektáros területen, 1957 és 1972 között (innen az utca neve). Jövőre tehát ismét kerek évfordulót ünnepelhetnek a Fényes udvariak. Ez a város első, házgyári betontechnológiás kolóniája. Nevezetes objektuma a víztorony is, ami 1963-ban készült el, igen izgalmas beüzemelés eredményeként.
A csúszózsalus technológiával megvalósított – 3000 köbméteres - vasbetonmonstrum kivitelezői ugyanis eltértek a tervezők által előírt technológiától. Emiatt, illetve a terhelések, csavarodások következtében átrepedt és ereszteni kezdett a pillérek külső szerkezete. Szerencsés, aki körbetekinthetett már a 44,6 méteres gigászról! Hiszen az 1400 és 1600 köbméteres tartályok fölötti körtetőn elképesztő kilátás nyílik meg azok előtt, akik leküzdték a 12 lábú ufó meredek-szűk csigalépcsőjét.
Ellentétben a vízszolgáltatás nyomáskiegyenlítését szolgáló épület alakjával, a Nyugatra kitekintő kolisok az Árpád téri református templomban már sokkal inkább gyönyörködhetnek. A Tóásó Pál által tervezett, neoromán stílusú imahely is ünnepel jövőre, csak éppen 60 évvel többet, mint a lakótelepiek. A nem kevesebb, mint ezer ülőhellyel rendelkező „katedrális” legismertebb jellegzetessége a szélkakasa, ám az alapos szemlélőknek a fiatornyai, valamint a pompás méretű rózsaablaka is feltűnhetnek. Debrecenben mindegyik kompozíció páratlan a maga nemében.
Szemet gyönyörködtető a Keleten elfekvő Csapókert is, főként a napkelték első szakaszaiban. A kollégisták jól láthatják innen a szabadságtelepi imahelyet is, továbbá – északabbra fordulva – a Campust, a Főnix Csarnokot, sőt a volt Göcs kéményeit is. A Csapó utca, az Attila tér, valamint a panelsorok közül előbukkanó Nagytemplom innen szemügyre véve is felemelő látvány, de a legkülönlegesebb élményt talán a lenti Virág utca szalagtelkei nyújtják.
Ezek a mintegy 50 méteres parcellák ugyanis kivezetnek egészen a Kassai útra. A folyamatosan változó, gyarapodó környék kapualjai mintha átjárót alkotnának a templom és az egykori temető között. Vagy ha úgy tetszik: az élet és a halál közt - az optimizmust és a földi lét igenlését hangsúlyozva.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)