Felhők közt van az otthonuk – élet a Petőfi téri toronyházban

---

Debrecen - Bőven kiadja egy kistelepülés népességét a Petőfi téri toronyház lakóinak száma. A gigászi épület azonban nem erről a leghíresebb, hanem a páratlan panorámájáról, amely után a város legtöbb lakója csak áhítozhat.

---

A betonmonstrumot számos hiedelem és tévhit övezi. Ilyen rögtön az, hogy valójában hány emeletes is. Hiszen lentről nézve is belezavarodik az ember, ha szeretné megszámolni. Legjobb tehát, ha bejárjuk az objektumot – gondolhatja a gyanútlan érdeklődő. És először nem is csalódik, hiszen a kapu tárva-nyitva áll.

Nem így a további haladás, ugyanis beljebb jutva rögtön a nonstop portával és a szolgálatot teljesítő egyenruhással találja szemben magát a betérő. (Nincs ezzel semmi gond, kell is, hogy valaki útjukat állja az illetékteleneknek.) Látogatásunkkor Nemes Imre biztonsági őr vigyázott a rendre, és tudtunkra adta, hogy a Cívis Ház engedélye szükséges a fenti fotózáshoz.

A tér túloldalán székelő zrt. vezetője, Kováts Ákos rendkívül készségesen állíttatta ki a kért hozzájárulást, pedig jócskán túl voltunk már a hivatali fogadóórán. A passzport birtokában visszatértünk a toronyházba – és mehettünk is megcsodálni a lenyűgöző, egyszersmind félelmetes kilátást.

Közben kalauzunk, Nemes Imre azt is elmondta, hogy Debrecen legmagasabb lakóházát 1973-ban adták át, 209 lakás van benne, melyekben megközelítőleg 800 ember él. A hét éve ott dolgozó rendészen nem fogott ki az a kérdésünk se, hogy tulajdonképpen hány emelete is van az épületnek. Megtudtuk, hogy az egyetlen pinceszint fölött található a földszint és a magasföldszint, majd pedig 20 emelet.

Az önkormányzati és magántulajdonú lakásokat magában foglaló épületben lakószintenként 11 lakás van, melyek többnyire egy-másfél szobásak. Legfelül azonban kétszinteseket is kialakíttattak a leleményes tervezők. Mindennek a legtetejében pedig van még két szint, ahol – magas fallal körülvett – teraszok találhatók; ott sorakozik többek között a messziről is szembetűnő antennaerdő és az elektronikus szekrényeik.

Becsengettünk az egyik ilyen, kétszintes lakásba is. Szilágyi Sándorné nyitott mosolyogva ajtót. Pedig a kedves hölgynek volt éppen elég gondja: a július 11-i, esti vihar őket sem kímélte, beázott a lakásuk. Ez amiatt is különösen érzékenyen érintette őket, hogy egyébként nagyon szeretnek ott lakni, élvezik a pazar panorámát és a jó levegőt.

Nem is alkalmatlankodtunk sokáig, inkább indultunk mi is, hogy átadjuk magunkat a kilátás örömének. A csaknem 75 méter magas épület tetejére kilépve megcsapta arcunkat a semmihez sem hasonlítható, erőteljesen friss fuvallat, a szabadság szele. Szó szerint a lábunk alatt terült el a város, és megértettük, miért is olyan fantasztikus kiváltság az, ha felhőkarcolóban lehet az ember otthona.