Dunántúlról és Szabolcsból is kapott különleges felkérést a debreceni palástkészítő

---

Debrecen – Szívének kedves feladatokkal bízták meg Kiss Árpádnét idén. A szorgos palástkészítés mellett azonban a szép mesterség továbbörökítésén is dolgozik az iparművész.

---

Kiss Árpádné Veres Katalin 1988-ban kezdett palástokat készíteni, s azóta is űzi ezt a szép mesterséget. Tavaly elnyerte a  Népművészet Mestere címet is. Harminc év alatt a Nagytemplom díszítései, de akár egy kerámia mintája alapján is készített már paszományokat, ám a szívéhez nagyon közel áll a Veszprém megyében található sólyi templom, amelynek mennyezeti kazettái ihlette forgórózsa korábban is került már palástra díszként.

Fotók: Kiss Árpádné

– Sóly temploma egy igazi kis ékszerdoboz. 1003-ban építették az első fatemplomot, amelyet aztán újraformáltak kőből, majd kapott egy tornyot is. A festett kazettákat 1724-ben készítették. Egy korona is helyet foglal az egyiken, ami arra utal, hogy a terület királyi birtok volt – magyarázta Kiss Árpádné, aki személyesen is meglátogatta a történelmi jelentőségű templomot.

A kazettákon megtalálható rózsa a palástkészítő elmondása szerint egy forgórózsa, ez pedig az élet körforgását jelképezi. Kiss Árpádné számára különleges ez a motívum, s előszeretettel készít belőle ruhadíszt, mivel így mondanivalóval ruházhatja fel a palástot, emellett szép és kifejező motívum.

– 2009 tavaszán kezdődött a a sólyi mintával díszített palást története, amikor megláttam a sólyi templom egyik mennyezeti kazettájának képét a Reformátusok Lapjában.

2017-ben Ament Éva bútorfestő iparművésszel társultunk és együtt indultunk egy reformációs pályázaton, ő megfestette a kazettát, én pedig a fő motívumból, a sólyi rózsából elkészítettem a palást paszományát.

Nagy sikere volt ezeknek, az Iparművészeti Múzeumban, a Műcsarnokban és Debrecenben, a Tímárházban is kiállították – mesélte a sólyi mintával ellátott palást történetét Kiss Árpádné.

Ezt egy Sóly környéki hírlap is bemutatta, s innen értesült róla Bikádi László Károly református lelkész is, aki ezután felvette a kapcsolatot Kiss Árpádnéval. Megtetszett neki a rózsával díszített palást, és szolgálatának 25. évfordulójára ő is ilyen mintával díszített darabot szeretett volna, így felkérte a debreceni iparművészt, hogy készítsen neki egyet. Különleges kívánsága is volt, mégpedig, hogy a palást gallérjának hátuljára a kazetták között található korona alapján készüljön egy dísz, ezzel utalva a sólyi templom Szent István-kori jelentőségére.

– A méretvétel után elkezdtem a munkát. Nem volt könnyű dolgom ezzel a mintával, de sikerült megbirkóznom vele. Miután elkészült a rózsa nagy gondban voltam, hiszen férfipalástról van szó, s a virágmotívum mellett a férfivonalat kellett erősíteni. Egy másik motívumot kerestem a kazettákon, amiről nem lehet elmondani, hogy férfi vagy női minta. Végül egy szívecskére esett a választásom, amely a koronás kazettán található – részletezte az iparművész.

Az ötlet után nem születik meg azonnal a paszomány, több próba előzi meg, hogy mindenképpen egyezzen az iparművész elképzeléseivel.

A korona elkészítésénél sem volt ez másképpen, Kiss Árpádnénak meg kellett találni a megfelelő méretet, hogy kifejező legyen a dísz. Amikor ez már kezdett alakulni indákat is készített hozzá a palástkészítő, amiket úgy formált, mintha ezek védelmeznék a koronát.

– Amikor elkészült a palást, megálltam előtte és végignéztem, hogy ha újrakezdeném, akkor mit változtatnék rajta. Ha úgy látom, hogy semmit, akkor talán azt mondhatom, hogy kész. Ebben a palástban egy hónapi munka van. Nagy boldogságot okozott, hogy a nagytiszteletű úr nagy örömmel fogadta a kész palástot és úgy értesültem, hogy a gyülekezetnek is tetszett – fejezte ki örömét Kiss Árpádné.

A tavaszi és az őszi veszélyhelyzet ellenére is egy tartalmas időszakot tudhat maga mögött a palástkészítő. Idén a sólyi palást mellett egy másik felkérést kapott: egy Szabolcs megyében található templom, a nyírtéti templom fafaragásából kellett egy mintát készítenie egy palástra.

– Ez a motívum számomra a hópelyhet idézi. Amikor a három pár kicsi paszomány elkészült, akkor úgy nézett ki, mint egy görög katolikus kereszt, ami pedig nem kerülhet egy református lelkész palástjára, így elfordítottam a paszományt, úgy már nem látszott a kereszt, s jól mutatott – mesélte Kiss Árpádné, aki hozzátette, hogy ezt az alkotást csak később mutatja be a nagyvilágnak.

Elmondása szerint

a vírushelyzet nem akadályozta az alkotásban, de furcsa volt számára, hogy hónapokig nem szólalt meg a csengő, nem mentek hozzá próbálni.

Azonban az iparművész így is kihasznált mindent időt, nem voltak üresjáratok. Ezen kívül egy másik kihívásba is belevágott: elkezdte oktatni a paszománykészítést.

– Békéscsabán és Debrecenben is tanítottam idén, amikor időm engedte, hiszen ebben az évben nem akkor csinálunk valamit, amikor akarunk, hanem amikor lehetőségünk van rá – fogalmazott a palástkészítő.

Kiss Árpádné továbbá egy könyvön is gondolkodik, amelyben a paszományok elkészítésének fortélyait mutatná be. A palástkészítő azon dolgozik, hogy egyértelmű módon írja le a munkafolyamatokat. Emellett folytatná a tanítást is, szeretné, ha minél többen megismernék és művelnék a Kárpát-medencében ezt a mesterséget.