Minden egyformán közel és távol van Debrecenben
Szerző: Szénási Miklós | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.04.07. 08:22 | Frissítve: 2011.04.07. 08:22
Hagyományosan ma is a Nagytemplom és a hajdani Centrum áruház (ma: Alexandra könyvesbolt) közötti részt tekintjük Debrecen központjának. Ehhez képest sokan már a Pláza és Kölcsey főiskola előtti megállóra, vagy a Petőfi térre is azt mondják: messze van... Pedig ebben a városban nincsenek legyűrhetetlen távolságok. Aki reggelente másfél órát buszozik, metrózik és villamosozik mondjuk Budáról a pesti részen található munkahelyére, az tudja csak igazán értékelni azt a fajta nyugalmat és kisvárosiasságot, ami Debrecent jellemzi.
Volt idő, amikor vasúti sínek szabdalták szét a várost. Sokan emlékezhetnek még arra, amikor a Kossuth utcát folytató Április 4. útján (ma Faraktár utca), vagy a Nyugati utca környékén (konkrétan a mostani Tesco áruház helyén keresztül) futottak a sínpárok. Az akár tíz percnél tovább is zárva tartható sorompókon túli területek irreálisan messzinek tűntek. Igaz, hogy akkoriban töredéke volt a gépjárműforgalom a jelenleginek, de a mai Cívisbuszokkal szemben a hajdani farmotoros Ikaruszokon nem hűtötte klíma a levegőt. El lehet képzelni, milyen élmény volt a lezárt sorompónál várakozni a zsúfolt járművön, míg elzakatolt végre a mozdonyból és egyetlen kocsiból álló rövid szerelvény, s kidugta fejét a bakter a kis házából, miután úgy döntött, megkegyelmez a kígyózó sorban várakozóknak...
Talán ez is szerepet játszik abban, hogy sok debreceni szerint minden messze van, ami nem a város észak-déli tengelyén húzódik. Arról nem is szólva, hogy a buszokhoz képest a villamosra valahogy mindig is jobban számíthattak a tömegközlekedésre vágyók. Amikor a sűrűn közlekedő buszjáratok húszpercenként indultak, a debreceniek által tujának nevezett jármű meg minden tizedik percben kidöcögött a Nagyállomással szembeni (sokáig a városban egyedülinek számító) körforgalomból, és elindult a Nagyerdő, a klinikák és az egyetem felé. (Egy régi anekdota szerint azért nem volt érdemes szaladni utána, mert úgyis körbe járt...)
Messze van a Tócóskert, a Veres Péterról nevezett kertváros, de a repülőtér túloldalán található Tégláskert, vagy a másik irányban húzódó Lencz-telep házai is. A távolság természetesen mindig viszonyítás kérdése: a Szoboszlói út elején található iskolától gyalogosan például időben közel ugyanakkora távolságra esik a Miklós és Szent Anna utcák kereszteződése, meg a városszéli benzinkút is. Akkor ez a szűk negyedórás séta sok, vagy kevés? Ha figyelembe vesszük, hogy a debreceniek általában két-három percnél messzebbre nem szeretik leparkolni az autójukat, akkor sok, egyébként nyilván nem az.
Tegyünk egy próbát, mi mennyire van messzire a városon belül! Ha felszállunk a Doberdó utcai végállomáson a 31-es autóbuszra, pontosan 23 perc múlva megérkezhetünk a 22 emeletes toronyház melletti megállóba. (Legalábbis a menetrend ezt állítja. De lehet, hogy a reggeli csúcsban lesz ez az út akár félóra is...) Az ehhez képest világvéginek tartott helyen élő tócóvölgyiek a Jégcsarnok elől induló 30A autóbusszal 12 perc alatt a legnagyobb dugók idején is elérik a vasútállomást. Igaz, mindösszesen egy közlekedési lámpa fékezi majd őket... Ha nem erre, hanem másfelé szeretnének menni, választhatják a 19-es járatot: ez elvileg 34 perc alatt szeli keresztül a várost, és fut be a Sámsoni út végére. Az, hogy ez a busz szűk negyedóra alatt jut el a Csokonai Színházzal szembeni megállóig, egyben azt is jelenti, hogy a túloldalon fekvő keleti városrész is elérhető 20-25 perc alatt, vagyis tényleg semmi okunk pánikba esni.
A már említett Doberdó utca és a Lencz-telep között közlekedő 15-ös és 15Y-os buszok menetideje sem éri el a negyven percet. Igaz, érdemes ezt az időt duplázni, mert úgy lesz teljes a kör. A negyven perc nem vészes, a nyolcvan már kicsit soknak tűnik. Cserébe viszont kétszer és jó hosszan érinthetjük a belvárost: odafelé, meg vissza is. Hasonló a menetideje a szintén gigantikus távot bejáró 24-esnek vagy a 36 és 36A jelű buszoknak. Ez utóbbiak azonban elhagyják a városhatárt jelző táblát, és Józsára mennek, tehát velük most ne példálózzunk! Ahogy ez a városrész, úgy Ondód is azért vonzó, mert számozott busszal lehet megközelíteni. Ugyan nincs még húsz percre sem Debrecentől a kertes házat áhító kispénzűek számára még elérhető Ebes, Mikepércs vagy Bocskaikert sem, oda viszont nem helyi, hanem helyközi járat megy.
Az út és az idő összefüggenek, ezt régóta tudja az emberiség. Reggel, amikor mindenki szeretne pontosan beérni munkahelyre és iskolába, látszólag minden messzebb van, és a járművek befogadókészségével kapcsolatban is komoly fenntartásokat fogalmaznak meg az utasok. (Télen, a nagykabátok és bundák évszakában különösen irreális elképzelésnek tűnik, hogy egyes dupla üléseken elférjen két ember.) Délelőtt meg kora délután, az úgynevezett holtszezonban akár még el is terpeszkedhetünk a buszon. Ekkor persze nyilvánvalóan ritkábbak a járatok. Aztán jön az esti csúcs, és ismét kapaszkodni kell, ha nem akarunk lemaradni. (Érdekes, hogy a hajdani keleti blokk államaiban nem honosodott meg az a jó szokás, hogy a megállókban spontán és természetes módon egyértelmű sorok alakuljanak ki a várakozókból. Pedig könnyítené a helyzetünket, és nem kellene megküzdeni a felszállás lehetőségéért, az életkori hátrányt egyrészről bevásárlókosárral és bottal, másfelől hátizsákkal és tornafelszereléssel korrigálva.)
Természetesen nem kötelező a közösségi közlekedés útját választani. Lehet autózni vagy kerékpárra pattanni is, bár számolni kell vele, hogy egyaránt veszélyes vállalkozás mindkettő, figyelembe véve a helyiek úthoz, szabályokhoz és egyáltalán a többi résztvevőhöz való viszonyát. A cívisvárosban gyakran érezheti azt az óvatlan (és nyilván rosszindulatú) közlekedő annak az állításnak az igazságát, hogy a szabály az ugyan szabály, de elsőbbsége annak van, akinek meg is adják.
Debrecen térképére tekintve különben úgy tapasztalhatjuk: bárhonnan bárhova szeretnénk menni, legalább két úton is elindulhatunk. A gond az, hogy nagyjából egyformának tűnik a távolság, bár a valóságban az egyik út biztos, hogy rövidebb. Mi azonban majdnem minden alkalommal a másikat fogjuk választani.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)