Papp László: Debrecen a trianoni békediktátum után is helyt állt, s ezt kell tennie ma is – fotókkal, videóval

---

Debrecen – A nemzeti összetartozás napján a polgármester úgy fogalmazott, a debrecenieknek reményt kell adniuk, biztatva és segítve a rászoruló magyarokat, bárhol is élnek, mert velük együtt alkotunk egységet.

---

Szombaton a nemzeti összetartozás napjának előestéjén hagyományosan fáklyás felvonulással emlékeztek a trianoni békediktátumra a Debreceni Városvédő- és szépítő Egyesület szervezésében. A résztvevők a Kossuth térről a Magyar Fájdalom szobrához vonultak.

Vasárnap egész nap megemlékezéseket tartottak városszerte. Reggel a Kossuth téren felvonták, majd félárbócra engedték a nemzeti lobogót. Délután a Dósa nádor tértől a Bem térig vonultak a megemlékezők a Törköly zenekar kíséretében.

Papp László Émile Guillaume Magyar Fájdalom szobránál mondott beszédet. A polgármester úgy fogalmazott, immár 103 év telt el azóta, hogy a történelem egyik legigazságtalanabb békediktátumával szétdarabolták Magyarországot, és megkísérelték eltörölni a magyarságot Európa meghatározó, történelemformáló nemzetei közül.

– Olyan határok meghúzásával sújtották nemzetünket, amelyek teljesen figyelmen kívül hagyták a társadalmi és gazdasági szempontokat, a nyelvi és kulturális régiók egységét, a települések vonzáskörzetét, a gazdaság évszázadok alatt kialakult kapcsolatrendszerét, a vasúti- és közúthálózatot, a domborzati és vízrajzi viszonyokat.

Papp László kiemelte, az 1920. június 4-i békeszerződéssel magyarországi területeket és lakosokat bekebelező országokban másodrendű állampolgárokká nyilvánították honfitársainkat. Az utódállamokban a magyarokat háttérbe szorították, akadályozták vagy megtörték karrierjüket, százezreket üldöztek el szülőföldjükről, sőt, sokakat börtönbe is zártak magyarságuk miatt a békediktátumot követő évtizedekben.

– Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a történelem egyik legbarbárabb békediktátuma született meg, amely semmibe vett minden olyan elvet, amelyre hivatkozva létrehozták.

Hozzátette, a Magyar Fájdalom szobrát éppen 90 évvel ezelőtt, 1933-ban több mint tízezres tömeg előtt leplezték le a Bem téren, a teljes alakos szobrot pedig egy évvel előtte Budapesten. Émile Guillaume francia művész alkotása, s egy angol arisztokrata, Lord Rothermere adományából készülhetett el.

– Debrecen akkori polgármestere, Vásáry István avató beszédében a közös emlékezés megbékítő, meggyógyító erejére helyezte a hangsúlyt – idézte fel Papp László.

Kiemelte, az emlékezés ma, több mint egy évszázaddal a nemzeti tragédiánk után is fájdalmas. Sokunknak máig keserűséget okoz az 1920-as rettenetes méretű terület- és népességveszteség.

– Emlékezésünknek azonban a fájdalom és a gyász kifejezése mellett felemelőnek is kell lennie, hiszen amióta az Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjának nyilvánította június 4-ét, különösen fontos a közösségvállalásunk testvéreinkkel határon innen és túl. Az összetartozás napját megalapozó törvény ugyanis nemcsak a veszteségeink számbavételére szólít, hanem azt a reményt is megfogalmazza, hogy a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására – hangsúlyozta a polgármester.

Elmondta, amiképpen a magyarországi, sőt, az egész Kárpát-medencei magyarságnak erősnek kell lennie a történelmi kihívások közepette, úgy

a debrecenieknek különösen helyt kell állniuk, reményt kell adnunk, biztatva és segítve a rászoruló nemzettársainkat.

– Amiképpen a Trianon utáni Debrecen helyt állt az Erdélyből menekülő magyarok megsegítésében, komoly szerepet vállalt az ország talpra állításában, reményt adott a megcsonkított partiumi, alföldi régió magyarságának, úgy városunkban most és a következő években, évtizedekben minden gazdasági, társadalmi és kulturális körülmény lehetővé teszi, hogy erőt adhassunk másoknak, segíthessünk a rászorulóknak, s támogassuk nemzettársainkat.

Rámutatott, bárhol is élnek magyarok, velük mind egy nemzetet alkotunk, velük vagyunk egység, nélkülük viszont olyan csonkák lennénk, mint a magyar fájdalom debreceni szobra.

A beszédet követően zenés-táncos műsorral emlékeztek az egybegyűltek, majd koszorúkat helyeztek el a szobornál.