Cs. Tóth János: „Mindenki tudja, ki húz valóban, és ki csak virtuálisan”
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.06.03. 11:49 | Frissítve: 2011.06.03. 11:49
Debrecen – Nem hisz abban, hogyha valahova jön egy új vezető, akkor annak ki kell rúgnia mindenkit, s hozni magával a saját csapatát. A Főnix új igazgatója szerint a kultúra is áru, de úgy látja, hogy a kulturális összkép jobban kamatozik.
Április óta áll Cs. Tóth János a Főnix Rendezvényszervező Nonprofit Kft. élén. A szakember az eltelt két hónap eseményeiről és a váltásról beszélt a Dehir.hu portálnak adott interjúban.
Dehir.hu: Mennyire volt váratlan a felkérés?
Cs. Tóth János: Meglepett, de jó szívvel mondtam igent a megbízásra, hiszen a Főnix Csarnoknak és a Kölcsey Központnak egyaránt jól csengő márkaneve van a magyar kulturális életben. Természetesen nem csak innen közelíthetjük ezeket az intézményeket, hanem onnan is, hogy a debreceniek óriási választékból, sokféle programból válogathatnak, ha ki akarnak mozdulni. Egyébként egyáltalán nem idegen tőlem ez a terület, hiszen ezer szállal kötődöm a kultúra világához, és nem csak azért, mert korábban többek között a Gyulai Várszínház, a Tevan és a Móra Kiadó vagy éppen a Méliusz Központ vezetője voltam. Pályafutásom során nagyon sok rendezvényt szerveztem, számos művészeti csoport munkájában vettem részt, énekeltem például kórusban, a Maróthi tagja voltam, még turnén is jártam Finnországban, Bulgáriában annak idején – tehát erről az oldaláról is ismerem ezt a világot.
Dehir.hu: Voltak olyan elvárások az új igazgatóval szemben, hogy kezdje rögtön létszámleépítéssel?
Cs. Tóth János: Nem kaptam számokban megtestesülő feladatot. Más kérdés, hogy kívülről nézve olykor jobban át lehet látni egy szerkezetet. 1989 óta folyamatosan kisebb-nagyobb szervezetek irányítója vagyok, van némi gyakorlatom a munka, a feladat és az ember egymásra vetítésének optimális működéséről. Nem hiszek abban, hogyha valahova jön egy új vezető, akkor ki kell rúgnia mindenkit, s hozni magával a saját csapatát. Egy vezetőnek tudnia kell a maga arcára formálni a munkatársait. Nem kellemes dolog a leépítés, de a szerkezet szempontjából, a működőképesség megtartása érdekében lehet szükségszerű. Néhány váltás valóban volt, ám azt a munkatársak is pontosan tudják, ki húz valóban, és ki az, aki esetleg csak virtuálisan vesz részt a munkában.
Dehir.hu: Két hónap mire volt elég?
Cs. Tóth János: Nem sok idő jutott a gondolkodásra, hiszen azonnal az események közepébe kerültem: ott volt rögtön a Költészeti Fesztivál, a Bartók Béla kórusverseny – jöttek a rendezvények egymás után. Májusban közel húsz programon vagyunk túl, Halász Judittól a Tátrai Band koncertjéig, vagy a legutóbbi jubileumi várostörténeti konferenciáig. Az itteni feladatot két irányból is közelíthetjük, hiszen vannak a saját rendezvényeink, a borkarnevál, az ünnepi könyvhét, a nyári színház, a dzsessznapok, mikor mi van épp soron, s ezek egyszerre szolgálják a város imidzsének építését, és magukat a városlakókat is. Másfelől itt állnak az épületek: a Kölcsey Központ és a Főnix Csarnok vagy az Apolló mozi. A maguk módján ezek is piaci termékek, amelyek megtölthetők saját tartalommal, de lehet bevételes produkciókat is idehozni. Amit nagyon szeretnénk elérni a kollégákkal, s köztük a két új vezetővel, Bódor Edit rendezvényigazgatóval és Fiák Krisztinával, aki a marketingtevékenységünket fogja össze, hogy a város közművelődési intézményeivel szorosabbra vonjuk a viszonyt. Ősszel például különleges, szakrális premiert tervezünk a Csokonai Színházzal közösen. Vidnyánszky Attila rendezi majd, ez teljesen egyedi, csak Debrecenben, a Főnix Csarnokban látható produkció lesz. De említhetném a Modemet is: kertjét használni fogjuk a dzsesszfesztiválon.
Dehir.hu: Ez egyfajta nyitás lesz? Korábban talán nem volt annyira jellemző az együttműködés a két intézmény között.
Cs. Tóth János: Kétségtelen, hogy ott is új vezető van, szinte egyszerre kezdtünk dolgozni Kukla Krisztiánnal, s az épületet közösen használjuk. Együtt szervezzük Pünkösd másnapján a „Viva Európa” című rendezvényt: a Modem LED-falán Puccini Tosca című operáját közvetítjük a Valencia-i Operafesztiválról. Nem csak a szomszédságunkban gondolkodunk azonban, hanem szeretnénk többfelé nyitni, teret adni a Halköztől a Romkertig olyan debreceni és megyei művészeti csoportoknak, amatőr együtteseknek, akik nyáron szívesen fellépnének ilyen kisebb helyszíneken.
Dehir.hu: Az elmúlt néhány év a kultúra számára is a nadrágszíj húzogatását hozta. Változott valami ezen a téren?
Cs. Tóth János: Mivel 1974 óta folyamatosan a kulturális életben dolgozom, állítom, hogy olyan nem volt és nem is lesz, hogy elég legyen a pénz. Ezért aztán meg kell próbálnunk megteremteni magunknak a szükséges összeget a saját bevételes rendezvényeinkkel, figyelni a pályázatokra, a közbeszerzésekre, melyek mind segíthetnek – és ki tudja, milyen lehetőségek vannak még, amiket most nem is látunk...Többet kell dolgozni, mert kevesebben vagyunk, ugyanakkor mindent úgy kell csinálni, mintha az ember a sajátjában tevékenykedne, mert másképpen nem is érdemes. Figyelni kell a legapróbb részletekre is, a villany lekapcsolásától a hűtés beállításáig, mert ez sem elhanyagolható költség.
Dehir.hu: Az is örök kérdés, hogy a kultúra pont olyan árucikk-e, mint bármi más?...
Cs. Tóth János: Minden pénzbe kerül, ugyanakkor nagyon árnyalt a kép, mert a giccstől a magas művészetig sokféle színezet létezik. Szükség van bevételes, nagy tömegeket vonzó rendezvényekre, és az is kell, hogy olyan művészeti újdonságok szülessenek, amiért a világ ránk figyelhet. A virágkarnevál közel félmillió embert hoz lázba, a világhírű fotográfus, Robert Capa kiállítására háromezer néző váltott jegyet. Ha a vendégéjszakákat nézzük, s hogy augusztusban több tízezer turista érkezik, akkor hihetetlen nagy nyereséget hoz a városnak a karnevál. A Capa-tárlat is közel egymillió forintot hozott, ilyen értelemben lehet azt mondani, hogy a kultúra árucikk, és nem csak azért, mert pénzbe kerül. De én ennél jobban hiszek abban, hogy a Debrecenről kialakuló kulturális összkép jobban kamatozik, mintha egy bevételes rendezvényen pénzt keresünk. A kultúra hosszú folyamat, ahol nevelni is kell a közönséget.
Dehir.hu: Volt-e bármi különleges elvárása a munkával szemben?
Cs. Tóth János: Magammal szemben van, én ugyanis akkor élvezem a munkát, ha alkotni lehet. Ha izgalmas zene szól egy kiállítás előtt, vagy lekapcsoljuk a lámpákat és gyertyákkal jövünk be adventkor. Alkotás lehet egy konferencia unikális megszervezése is. Vagy ezer módja lehet az újszerű megközelítéseknek: az is gondolkodást és kreativitást igényel, hogy legyen mindennek egy szép rendje.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)