Centrum áruház, Nagyállomás, Dobozi lakótelepi víztorony: új Debrecen épült 1945 után – fotókkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2020.05.31. 12:55 | Frissítve: 2020.06.01. 11:50
Debrecen – Mitől izgalmas a háború utáni építészet? Melyek e korszak legfontosabb épületei? Milyen a modern? S mitől szép? Erről, s az új, a város 1945 és 1975 közötti építészetét megidéző kötetről beszélgettünk Kovács Péterrel.
Látványos, szép kötet született Debrecen 1945 és 1975 közötti építészetéről. Mitől izgalmas városunk háború utáni építészete? Melyek e korszak legfontosabb épületei? Kovács Péterrel, az Építészmérnöki Tanszék docensével, a kötet egyik szervezőjével beszélgettünk ezekről a témákról.
Dehir.hu: Mi hívta életre a korábbi, hiánypótló mű, a Debrecen modern építészete 1945-75 című kötet folytatását?
Kovács Péter: A mesterszakos építész hallgatókkal 2017-ben kezdtünk el egy kutatást, melynek témája a háború utáni debreceni építészet. Azt vettük észre, hogy a fiataloknak ez már történelem. Sajnos, a korszakról elég kevés, illetve egyre kevesebb az információ és az autentikus visszaemlékezés.
Dehir.hu: Hogyan készült, s milyen szerkesztési szempontok szerint épül fel?

Kovács Péter: Az első kötetben a volt DTV (Debreceni Tervező Vállalat) emblematikus építészeit, azaz Boruzs Bernátot, Kálmán Ernőt, Mikolás Tibort, Sajó Istvánt, Schmidt Tibort, Szabó Jánost mutattuk be, a jelentősebb épületeket képekkel, adatokkal együtt. A második kötetben azzal próbálkoztunk, hogy minden 1945 és 75 közötti olyan épület és alkotó szerepeljen, amely vagy aki az első kötetben még nem volt benne. Ezt a tervezőirodákhoz csatolva tematizáltuk, így maguk az irodák is bemutatásra kerültek. Nagyon érdekesek az IPARTERV-nél, a HAJDÚTERV-nél, a KÖZTI-nél tervezett épületek, de itt mutatjuk be például a Nagyállomást is.
Dehir.hu: A modern sokak számára egyet jelent a „panellal”. A kötetet lapozgatva – vagy a várost járva – azonban láthatjuk, ez nem feltétlenül van így, olykor kifejezetten izgalmas megoldások születtek ebben az időszakban is. Mitől szép, mitől értékes egy modern épület?
Kovács Péter: A modern építészet erős és minőségi korszaka főleg a 60-as évekre tehető, de még ide tartozik néhány, a 70-es évek elején épült egyedi épület is. A kutatási periódus is azért zárul 1975-tel, mert a tömeggyártás korszaka már nem engedte meg a kreatív gondolkodást.
Dehir.hu: Sokan szeretik a régi cívisházakat, ám Debrecen nem csak azokból áll. Milyenek a modern debreceni épületek? Van sajátos, csak erre a városra jellemző arculatuk?
Kovács Péter: Ami minket érdekelt, azok egyedi épületek, így máshol nem megtalálhatók. Ebben az értelemben ezek a város sajátjai, arculatának részei.

Dehir.hu: Ha a legfontosabb épületeket kellene felsorolnia, melyeket emelné ki, melyekre lehetünk büszkék?
Kovács Péter: A legfontosabbak a Centrum áruház, a Petőfi téri toronyház, egyes egyetemi épületek, a Köztemetőben lévő urnacsarnok, a Vasas üdülő, a Bólyai utcai református templom, a Nagyállomás, a Dobozi lakótelepi víztorony, a Városi Sportcsarnok épülete, de még sorolhatnám.
Dehir.hu: Hány korszakra lehet osztani ezt a három évtizedet? Az ötvenes-hatvanas és a hetvenes években emelt épületek például meglehetősen eltérőek első ránézésre.
Kovács Péter: Az ötvenes években még mindig a háború utáni sebeket kellett begyógyítani, erre az időszakra esik a szocreál építészetnek nevezett rövid stíluskorszak, ami hivatalosan 1953-ban, de kis késéssel 1955-ben véget ért.
Sokan tévesen mindent szocreálnak neveznek, ami a szocialista érában épült,
pedig egy teljesen más, inkább a klasszicizmus formáit használó építészetről volt szó. De a debreceni építészetben a fellendülés a hatvanas években kezdődött, ekkorra erősödött meg az a debreceni tervező vállalat, mely nem csak regionális szintű, hanem később már külföldi feladatokat is megoldott, hazai és nemzetközi tervpályázatokon vett részt. A hetvenes években már főleg a tömeges lakásépítéshez kellett terveket gyártani.
Dehir.hu: Egy épület esetében a forma mellett az is számít, mennyire funkcionális. Ebben a megközelítésben milyenek voltak ezek az épületek?
Kovács Péter: A modern építészet alapvetően funkcionalista volt, így kis költségvetésű, de működőképes épületeket kellett építeni. Szerintem ezek az épületek ebből a szempontból igényesek.
Dehir.hu: A régi lakótelepi lakásokat elég sok kritika érte, mennyire kicsik, praktikátlanok, rossz beosztásúak.
Kovács Péter: Az első lakótelepek egy központilag diktált program alapján épületek, fővárosból kapott típustervek alapján, ahol a tervezőknek a lakás alapterülete és a bekerülési költség terén meg volt kötve a kezük. Egyébként az első kísérleti lakótelep Budapesten jó beosztású lakásokat tartalmazott, de nem ezek épültek. Amikor a házgyárakat telepítették, akkor egy olyan szovjetektől átvett sablonrendszert kellett alkalmazni, amit nagyon nehéz volt megváltoztatni. Megnyugtathatom, hogy a tervezőket nagyon is érdekelte az emberek élete, amit az adott kereteken belül tehettek, azt megtették.
Egy idő után saját debreceni fejlesztések készültek, a kivitelező egy kicsivel nagyobb szabadságot hagyott a tervezőknek, de még ekkor is nagyon szigorú elvárásoknak kellett megfelelni.
Dehir.hu: A hetvenes években a debreceni városkép eléggé eklektikus irányba mozdult el: sok helyen egymás mellett állt a régi és a modern – mondjuk a Titász irodaház és az akkori Kossuth-gimnázium épülete. Az építészeket ez nem zavarta vajon? Vagy megtervezték, amit rendeltek tőlük?
Kovács Péter: Az akkori tervezők nevében nem tudok nyilatkozni. A kötetek nem kritikai, sokkal inkább adatfeltáró célból készültek.
Dehir.hu: Milyen város Debrecen? Egerre azt szokták mondani, barokkos hangulatú: és a mi városunk?
Kovács Péter: Egernek csak a belvárosa barokkos hangulatú, azon kívül kevésbé egységes a kép. Debrecen sokkal nagyobb léptékű város, nagy változásokat megélt, kevésbé összecsiszolt belvárossal. Ezzel együtt én látom az értékeit, sőt sokan az építészek közül irigykedve nézik a dinamikus fejlődést, de azt, hogy milyen hangulatú, nehéz megmondani.
Dehir.hu: Építészként és debreceniként kinek ajánlja ezt a kötetet? S mit tanácsol, ha egy laikus veszi kézbe, mire figyeljen?
Kovács Péter: Valószínűleg mást nyújt az idősebb és a fiatalabb generációknak. De ha elmegyünk egy épület előtt, legalább tudjuk, hogy ki tervezte, mikor épült. Tudunk hozzárendelni arcokat, embereket.

Akik sokat dolgoztak, hogy elkészüljön ez a két könyv
Az első kötet szerzői: Gyöngyösi Miklós, Horváth Anett, Kovács Nikolett, Ládi Gabriella, Mártha Anna, Megyesi Miklós, Pásztor Anna, Roszkos Zsófia, Szuszik Dóra, Zbiskó Éva.
A második kötet szerzői: Csomós Orsolya, Kocsmár Bianka, Nagy Richárd, Nyeső Enikő, Schefler Edina, Soltész Angéla, Tóth Adrienn, Zahari Tünde
Oktatók: Keller Ferenc, Kovács Péter DLA
Kovács Péter cikkünkben szereplő portréképét Oláh Tibor készítette.
HOZZÁSZÓLÁSOK (5)
Pallér Ádám
"Praktikátlan"... hajrá, csak így tovább!
SimonD
Bűnronda épületek voltak akkor is és azok ma is.
Ábrányi Attila
A régi Kölcsey olyan volt, mint egy erőmű/bunker többször egymásra téve, a lépcsők számával, mennyiségével meg fel lehetett volna jutni a Kékestetőre. Az új pedig teljesen elnyomja, uralja a teret és szintén egy rondaság. A régi, hangulatos civisházakat indokolatlanul felváltják -általában oda nem illő- társasházakkal. Mondjuk a tizedik társasházra már mondhatják, hogy illik a környezetbe, mert csupa olyan van ott. De csak azért illik... A "modern" debreceni épületek nagy többségével meg alkalmasint vallatni lehet. Persze mindenkinek joga van hozzá, hogy neki így legyen szép, ízlés dolga.
Balázs001
Nem "Bólyai" hanem Bolyai utcában van a templom, mint ahogy a róla - Bolyai János - elnevezett általános iskola, oda jártam.
JM
A régi Kölcsey műv. központ épülete zseniális volt. Bűnösök akik benne voltak a lebontásában. Építtettek a helyére egy sz*rt.