Az én történetem kerek – így nyilatkozott pályafutásáról a Loki kéziseinek legendás trénere – videóval
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2021.03.31. 08:20 | Frissítve: 2021.03.31. 11:40
Debrecen - Egy hosszú és sikeres edzői pályafutás ért véget március elején, Köstner Vilmos visszavonulásával. A mesteredzőnek már van ideje visszatekinteni rá.
A szakembert négy alkalommal nevezték ki a Loki vezetőedzőjének, összesen 275 tétmérkőzésen – ebből 194 bajnokin – irányította a csapatot, és ki ne tudná, hogy az ő nevéhez fűződik az 1995-ös és az 1996-os EHF Kupa-győzelem is. Köstner Vilmos több mint 40 éves edzői pályafutásának nevezetes állomásait idézték fel a Debrecen Televízió Köz-ügy című műsorában, ahol a mesteredző mindenekelőtt egészségi állapotáról számolt be.
- A családdal az angol mutáns változatát kaptuk el a koronavírusnak, amely egyhetes intenzív kórházi kezelést igényelt. 30 százalékban kialakult tüdőgyulladással feküdtünk be. Két hete jöttünk ki, már sokkal jobban vagyok, munkavégzésre alkalmas állapotban – mondta Köstner Vilmos. Hozzátette: az első oltást megkapta, utána fertőződött meg.
A mesteredző elmondta: eltervezte, hogy ez az év lesz az utolsó a vezetőedzői pályafutásában.
- Az ember elér egy kort, amikor azt mondja, hogy hátrébb kell tudni állni, főleg a frontvonalból, hiszen annyi stressz jár már ezzel, amit egyre nehezebb elviselni – fejtette ki a DVSC Kézilabda Akadémia szakmai igazgatója.
Mint elhangzott, nyártól a DVSC tiszteletbeli elnökeként tevékenykedik tovább Köstner Vilmos, a DVSC Kézilabda Kft. arca lesz, aki képviseli a csapatot társadalmi eseményeken, részt vesz majd akadémiai felvételeken, előadásokat, meetingeket tart vállalatoknak. Erre az egy-két évre átmenetként tekint a mesteredző az aktív munka és a nyugdíjas évek között.
A magyar válogatottnál töltött két esztendejére kitérve a mesteredző elmondta: ő nem „válogatott típusú” edző, inkább a napi munkában hisz, míg a válogatottnál időszakonként van munka, ezért sosem vágyott a szövetségi kapitányi posztra. A Lokinál azonban nagy sikerek övezték a munkáját.
- Egy álom nem vált valóra, az első osztályú magyar bajnoki cím, de bőven van második hely, ekkor olyan csapatok előztek meg bennünket, mint a Fradi, vagy a Győr, akik egykor Európa legjobbjai voltak. Ez egy hiány, de meg kellett hajolni a nagyobb tudás előtt
– idézte kel Köstner Vilmos. Mint elmondta, szerencsés volt, hiszen jó időszakban, 1991-ben került a DVSC-hez. Komáromi Ákos segítője lett, három évig mellette pallérozódva ismerte meg a hazai és a nemzetközi élmezőnyt. Majd megörökölt egy csapatot, amely nagy kupadöntőknek volt szenvedő hőse, hiszen a klub KEK- és EHF-kupa döntőt is elveszített korábban.
- Abban az évben, mikor odakerültem, azt a munkát folytattam, amelyet Ákos mellett megtanultam. Olyan játékosok érkeztek akkor, akik nagyon sokat lendítettek a csapat a szereplésén: Irina Szamozvanova, Virincsik Anasztázia, László Kriszta. Velük együtt rendelkezett a csapat azzal a tudással, tapasztalattal, amellyel a két EHF-kupa döntőt be tudta húzni. Kezdő edzőként voltam talán a legsikeresebb, szinte fel se fogtam. Olyan csapathoz kerültem, amely Európa egyik legjobbja volt, olyan játékosokkal, akik az elvesztett kupadöntők miatt éhesek voltak a sikerre – emelte ki a mesteredző.
Hozzátette: a DVSC olyan kézilabdát játszott, amely rendkívüli módon büntette az ellenfél hibáit. Olyan klasszisokkal játszották a közvetett vagy közvetlen gyorsindítást a magyar NB I-ben, mint a két világválogatott szélső, Szilágyi Kati és Szántó Anna.
- Ez a gyorsindításos játék volt az edzői filozófiám alapköve, nem volt nehéz ezt átvenni Komáromi Ákostól, hiszen rendkívül eredményes volt!
– idézte fel Köstner Vilmos. Mint fogalmazott, ma már nehéz gyorsítani és emelni a támadásszámon, ugyanis egy meccsen a 65-75 közötti számok jellemzőek, de vannak védekezésről szóló mérkőzések is, amikor több időt vesz igénybe egy gólhelyzet kialakítása.
- Sok munkámba telt az, hogy minden idők korszerű kézilabdáját átvegyem. Sok edzésmódszertani változásra kellett rávenni magamat és a csapatot is. Folyamatos tanulásról szólt az elmúlt harminc év, amelyet első osztályú csapatoknál töltöttem – idézte fel a mesteredző.
Kitért a Debrecenből való távozásaira is: 1996 végén kipróbálta magát a férfimezőnyben Nyíregyházán is. A velük töltött emlékezetes két év után tért vissza a DVSC-hez, a klub akkor bomlott részekre, ez pedig komoly visszaesést eredményezett. Ezután két évet Székesfehérváron töltött, majd a Vasas hívta, négy évet töltött Budapesten. Ezt követően Derecskén, majd a klub költözése után Nyíradonyban dolgozott.
- Ez egy kerek történet. Elégedett vagyok azzal, amit elértem a kézilabdában.
Nem voltam jó NB I-es játékos, nem voltam válogatott, rájöttem, hogy edzőként jobban boldogulok. Az volt a célom, hogy a tudásom által fogadjanak el szakmailag, és érjek el olyan rangot, a mesteredzői címet, ami keveseknek adatik meg. Ez az egyik legkomolyabb dicsérete ennek a munkának – zárta gondolatait Köstner Vilmos.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg: