A várossal szeretve vitázó alkotóra emlékezett Debrecen
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2020.09.19. 11:40 | Frissítve: 2020.09.21. 09:21
Debrecen – Emlékét tábla őrzi, olvassuk könyveit. Térey János tovább él Debrecenben: ezt hangsúlyozta a költő nevével fémjelzett többnapos programsorozat.
Tavaly nyáron hunyt el a kortárs magyar irodalom legismertebb és legelismertebb szerzői között számon tartott költő, író, drámaíró, Térey János. Még ötven sem volt: ezt a szép születésnapot idén szeptember 14-én ünnepelhette volna.
Szülővárosa nagyszabású programsorozattal tisztelgett személye előtt: a Méliusz Juhász Péter Könyvtáron túl a város szinte összes kulturális intézménye bekapcsolódott a Térey Könyvünnep szervezésébe az Alföldi Nyomdán, a Csokonai Színházon, a Déri Múzeumon, a Főnix Rendezvényszervezőn át a Partium Házig, hogy megemlékezzenek róla. (Az eseményeken részt vett Térey János özvegye, Harmath Artemisz is, aki elhozta magával gyermekeiket is. Különös lehetett nekik megélni, hogy olyan rendezvényeken járnak, mely "apa nevét viseli".)
A rendezvénysorozat A debreceni cívis múlt őrzői című kiállítással nyitott.
Ezen a szeptember 26-ig látogatható tárlaton gondosan kiválogatott fotók tanúskodnak a Térey János által jól ismert, írásaiban gyakran felelevenedő két városrész, Péterfia és Szentlászlófalva építészeti örökségeiről. A jelen megismerése csak a múlt révén lehetséges – vallotta Térey, s a helytörténeti kiállítás is erre fókuszál, nem csupán az egykori cívisházakat, de a jelenkori városrészek eklektikus stílusát is bemutatva.
Letűnt korok fotóit nézegetni egy dolog, személyessé azonban mégiscsak úgy válhat az élmény, ha útra kelünk, s bejárjuk az érintett környéket. Lehetett ezt tenni a könyvünnep alatt egy helytörténeti tudással felvértezett idegenvezetővel, Erdei Nórával, aki Szentlászlófalva régi cívis házai, legendás kiskocsmái és hajdanvolt kézműves műhelyei irányába kalauzolta az érdeklődőket, vagy Térey Debrecen-verseinek útvonalát követve, Pogrányi Péter, a Debreceni Ünnepi Könyvhét programszervezője és Veress Dániel doktorandusz irányításával barangolni a Kétmalom utca 17-től a Szent Annáig és Vékony Anna színművész felolvasását hallva, elmélázni.
Sajátos hangulatú zenei est is része volt a megemlékezésnek: a Kölcsey Központ templomi hangulatot idézőre berendezett termében debreceni ősbemutató részese lehetett a közönség. Prieger Zsolt (Anima Sound System) és Törőcsik Franciska zenével és szavakkal idézte meg a költő alakját a Káddis Térey Jánosért című program során.
Egy ilyen keserédes ünnep óhatatlanul egyfajta kibeszéléssel járó gyászmunkát is igényel, erre szolgált a Térey50 irodalmi est, amelyen kortársak, barátok, Kemény István és Kollár Árpád költők, valamint Szirák Péter irodalomtörténész idézte fel személyes történetein keresztül a költő alakját, s vitatta meg életművének állomásait, jelentőségét.
Sovány, ideges alkat, öntudatos, soha nem lassító, állandó kísérletező, akivel legyen szó akár irodalomról, rázós közéleti és személyes kérdésekről, egyenesen lehetett beszélni – így ismerték meg barátai Téreyt, akik az életművét illetően a nyelvi erőt, újító szándékot, a "nagyszabást" és igényességet hangsúlyozták.
- Egy sikeresen kísérletező alkotó volt, a műveiben sokfajta hagyományt megidézett, mégsem egy múltba révedő, archivátori szerep az övé, össze tudta kapcsolni az elfeledett műfajokat a kortárs élet legfontosabb kérdéseivel.
Térey volt a motorja annak, hogyan szólhat az irodalom arról a korról, amiben születik
– összegzett Szirák Péter.
A várossal szeretve vitázó alkotó életében kétségtelenül nyomott hagyott Debrecen, ahogy a város életében is a munkássága. Ezt kívánta láthatóvá tenni az önkormányzat egy, a szülőháznál, a Kétmalom utca 17. szám alatt elhelyezett emléktáblával, aminél ezentúl virággal róhatják le tiszteletüket az arra látogatók.
Az elképesztő intenzitással dolgozó szerzőnek 28 év alatt 25 műve jelent meg, kitartóan írta memoárját élete utolsó pillanatáig. A Boldogh-ház, Kétmalom utca, Egy cívis vallomásai című frissen kiadott posztumusz kötetet mutatta be szeptember 14-én a Jelenkor Kiadó igazgatója, Sárközy Bence és Szirák Péter a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeumban.
A közel ötszáz oldalas, nagy ismeretanyagot mozgató alkotásban Térey saját Debrecenét írta végig, bemutatva ősein keresztül az egykori parasztpolgárság életét, fiatalságának éveit, kora mindennapjait.
Az ünnepet a Csokonai Színház színészeinek Őszi hadjárat című felolvasóestje zárta. Bakota Árpád, Hajdu Imelda és Mészáros Ibolya Térey egy-egy ikonikus versét adták elő, egymás szólamaira rezonálva, miközben fel-felcsendült a sokak által jól ismert hang, Térey egy-egy interjújából származó gondolata, hogy velünk legyen legalább még a következő megemlékezésig.
Ahogy Kovács Béla Lóránt, a Méliusz Könyvtár igazgatója fogalmazott: Debrecen megnyerte az emlékezetpolitikai-csatát a Térey-kérdésben, méltóképpen tisztelgett előtte. Mint mondta, nagyon fontos ugyanis, hogy ennek az eseménysorozatnak nem Budapest, nem Drezda vagy éppen Varsó volt a helyszíne – hanem Debrecen. Amihez teljesen eleven módon kötődött a költő, utcáit-tereit versei őrzik – a debreceniek pedig (a rokonok, a barátok, az ismerősök és az ismeretlen olvasók) Térey János emlékét. Azzal, hogy emlékeznek rá, s írásait újra és újra olvassák.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)