A lovaglás olyan, mint egy kiadós terápia

---

Debrecen – Nagy változások történtek a Debreceni Lovasakadémián. A fejlesztéseknek köszönhetően szinte özönlenek oda a gyerekek.

---

A lovaglás nem csak a testnek jó, hanem a léleknek is. Az ember elfelejti a hétköznapi problémákat és egy pillanat alatt ki tud kapcsolni. A Debreceni Lovasakadémián már az egészen kicsi gyerekekkel is foglalkoznak, aki pedig komolyan gondolja a lovaglást, abból akár még profi lovas is válhat. Az akadémia nemrég komoly fejlesztéseken esett át, egyre népszerűbb, folyamatosan keresik a gyerekek, szülők. Wachter Istvánnal, az akadémia ügyvezetőjével beszélgettünk arról, miért jó ez a sportág, és milyen változások történtek náluk mostanában.

Dehir.hu: Nemrég jelentős fejlesztéseket végeztek el az akadémián. Új felszerelések is érkeztek. Meséljen kicsit arról, mivel lett több az elmúlt időszakokhoz képest most a Debreceni Lovasakadémia!

Wachter István: Nagyon hosszú a lista, felsorolni is nehéz lenne pontosan mindent. A legfontosabb az, hogy már két fedeles lovaglóhellyel rendelkezünk, ezek fedett pályák, így télen is lehet lovagolni. Ez a sport a hideg téli hónapokban nehézkesen űzhető a szabadban, de most már végre ez a probléma is megoldódott. Főleg a gyermekoktatás szempontjából lényeges ez, tavaly ugyanis le kellett állítani a foglalkozásokat, mert az időjárási viszonyok nem engedték, hogy dolgozzunk. Egy tizennyolc bokszos új istálló is épült, előtte sátorban voltak a lovak, ami miatt nagyon mostoha körülmények között tartottuk a lovakat. Emellett részben a régi istállók is fel lettek újítva. Kicseréltük a régi fedett pálya talaját, s olyan versenypályát alakítottunk ki, ami akár nemzetközi versenyek megrendezésére is alkalmas lehet.

Eszközökben is gyarapodtunk, ezeknek köszönhetően egyszerűbben és hatékonyabban tudjuk üzemeltetni a lovardát. Útépítések is történtek, most már nem nyakig a sárban kell dolgoznunk, hanem kulturált körülmények között zajlik a munka. Korszerűbb lett a világítástechnika, a takarmány tárolása, a külső pálya talaját is felújítottuk. Nyugodtan ki lehet jelenteni, ezeknek a fejlesztéseknek is köszönhetően egyre népszerűbb az akadémiánk, egy évvel ezelőtt még kevés gyerek járt hozzánk, most viszont folyamatosan jönnek. Korábban voltak hiányosságok, kevés volt az oktató, az egészen kicsi gyerekeknek lovakat sem tudtunk adni,  most azonban már hat pónink van, és négy oktató dolgozik nálunk. Ők csak a gyerekekkel foglalkoznak. Sok mindent sikerült elérnünk, de nem állunk meg ennyinél, folytatjuk a munkát. A régi épületek felújítása még hátravan, a szociális helyiségeket ugyancsak korszerűsíteni kell, a régi boxok és a fedeles szerkezeti felújítását is mindenképpen meg akarjuk még csinálni.

Dehir: Sokféle nyári tábor működik a városban, de a lovastábor kifejezetten érdekesnek tűnik, hiszen ez az állatok, a lovaglás miatt  látványos, nagyon személyes is egyben. Valóban olyan népszerűek ezek a foglalkozások, mint amilyennek tűnnek?

Wachter István: Ez a nyár nagyon jól sikerült. A tábor nyolc hétig tartott, s ezalatt az időszak alatt összesen 120 gyerek volt nálunk. Ilyenre még nem volt példa. A sikeren felbuzdulva ősszel is folytatjuk a sorozatot, de az a tábor már csak egy hetes lesz. Ilyen rövid időre nyilván nem tudunk ennyi gyereket fogadni, ezért maximáljuk a létszámot, most csak húsz jelentkezővel fogunk foglalkozni. Természetesen ennél azért többen jönnének.

Dehir.hu: Mi a legjobb a lovaglásban, mi alapján ajánlaná ön a gyerekeknek, a gyerekek szüleinek, vagy bárkinek, hogy próbálja ki?

Wachter István: Mindenképpen jó a lovastábor és egyáltalán a lovaglás is, hiszen a gyerekek állatokkal, kutyákkal, macskákkal, lovakkal találkozhatnak, kiszakadnak a hétköznapi közegből. Ehhez még hozzájön az is, hogy természetvédelmi övezetben működik az akadémia, megközelíteni is könnyű, akár villamossal is elérhető. Érdekes, hogy főleg lányok jelentkeznek hozzánk, a tapasztalataink szerint tizenöt gyerekből csupán 2-3 fiú van. Aki eljön a nyári táborunkba, az nem csak lovagol: sokféle programot kínálunk, a gyerekek számháborúzhatnak az erdőben, az oktatók állatkertbe viszik őket, a Nyírerdő munkatársai pedig megismertetik velük az erdészettel kapcsolatos tudnivalókat. Sok pluszt kínál a tábor, olyan készségfejlesztő foglalkozásokon is részt vehetnek a fiatalok, amit még élveznek is.

Dehir.hu: Hobbi vagy hivatás? Gondolom a kettőt külön kell egymástól választani, de azért mindkettőben közös az, hogy csak igazán nagy odaadással, az állatok szeretete mellett lehet ezzel foglalkozni.

Wachter István: Elsősorban az kell hozzá, hogy a gyerek szeresse az állatokat. A hobbi és a hivatásos lovaglás között természetesen jelentős különbség van. Aki csak hobbit keres, az hetente maximum háromszor pattan nyeregbe, és leginkább terepen lovagol. Aki profi módon akarja csinálni, annak már 10-12 éves korban el kell kezdenie. Fél év, de inkább egy év után dől el, hogy a gyerek alkalmas-e a komolyabb szintű lovaglásra, és az is kiderül, mennyire gondolja komolyan. Igyekszünk minden igényt kielégíteni, így egészen amatőr, közepes szintű lovagláshoz és sportlovagláshoz is tudunk biztosítani lovat valamint oktatót is. Megadjuk a lehetőséget a gyereknek ahhoz, hogy ha tovább akarnak fejlődni, akkor erre módjuk is legyen. Oktatás és versenysport szervesen összekapcsolódó, egymásra épülő egységek, van a lovardánkban olyan lovas, aki országos bajnokságban a legjobbak között végzett, tehát szakmailag is kiemelkedő munka folyik nálunk.

Dehir.hu: Mit mondanak annak, aki első alkalommal látogat el önökhöz, és soha nem ült még lovon, de kellően eltökélt? Fontos, hogy a legelején meglegyen az összhang a ló és a leendő lovas között, megvannak erre a megfelelő technikák?

Wachter István: A technika az, hogy a korához és a magasságához képest megfelelő lóra ültetjük a gyereket. Pár órát kell vennie ahhoz, hogy az oktató lássa, van-e tehetsége a lovagláshoz. Tíz óra lovaglás után meg lehet mondani, lesz-e a gyerekből lovas, utána pedig már csak rajta múlik, mennyire kitartó. Amíg nem jut el egy bizonyos szintig, addig inkább szenvedés az egész, sok munkát kell beletenni, ami aztán természetesen megtérül, idővel pedig már nem is lehet abbahagyni.

Amikor a feleségemmel néhány évvel ezelőtt kezdtük, mi is az edzőre bíztuk magunkat. Mindent meg kell tanulni, így például azt is, hogyan kell felnyergelni a lovat, nem szabad szemben állni a lóval, és azt is tudni kell, hogyan viszonyuljunk hozzá. Lélektanilag is helyrerakja az embert a lovaglás, de agyban is ott kell lenni, nagyon fontos a koncentráció. Figyelni kell arra, hogy az adott pillanatban mi történik, mit csinál a ló, reagálni kell rá és az sem mindegy, hogy mi mit teszünk, hiszen azt a ló is érzi. Az egészség szempontjából is nagyon jó ez a sport, mióta lovagolok, jobb az egészségi állapotom és a közérzetem. Előfordulhatnak persze sérülések, mint minden sportágban, de az biztos, hogy a testre és a lélekre is nagyon jó hatással van. Mindent elmond erről a tevékenységről, hogy van nálunk olyan lovas, aki azért jár az akadémiára, mert ki tudja kapcsolni magát, és egy pillanat alatt elfelejti minden gondját-baját.