A debreceni számtanácsos a tűzgyújtást is forradalmasította
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.05.17. 08:04 | Frissítve: 2016.05.17. 15:10
Debrecen – Egy híján 200 éve született Irinyi János feltaláló. Igazi polihisztor volt, aki a debreceni István Gőzmalom mellett – Kossuth hazaszerető megbízottjaként – a nagyváradi lőporgyárban és ágyúöntődében is vezető tisztséget töltött be.
Nagylétán, a mai Létavértesen látta meg a napvilágot 1817. május 17-én (más források szerint 18-án). Apja jogi pályára szánta, ám 19 éves korában már a bécsi Politechnikumban tanult kémiát a híres Meissner professzor növendékeként. A biztonságos és zajtalanul gyúló foszforos gyufát akkor, 1836-ban találta fel, s ez már nem olyan volt, mint az elődjei. Azok ugyanis igen nagy hang és láng kíséretében lobbantak fel, és szétfreccsenve gyakran tüzet és égési sebeket okoztak.
Velük szemben Irinyi a fehérfoszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-oxiddal keverte, s így alkotta meg a ma is használatos biztonsági gyufa ősét. A találmányt 60 pengőforintért eladta a bécsi Rómer István kereskedőnek, aki a tömeges gyártása révén nagy vagyonhoz jutott. Irinyi a kapott pénzből külföldön folytatta a tanulmányait. Szakmai publikációiban a Lavoisier-féle savelmélet mellett Berzelius dualista elvét is kritizálta.
A következő évben tért haza, s kémiai cikkeket jelentetett meg magyarul. Foglalkozott a konyári szikes-tó sóival is, és elsőként javasolta a szódás szikesek gipsszel történő javítását (amely később általános eljárás lett). 1839-ben Budapesten gyújtógyárat alapított, s az üzem 1848-ig működhetett. 1847-ben a 100 holdas vértesi birtokán gazdálkodott, ahol meghonosította a gépi szántást, vetést, boronálást, ugyanakkor a talajt hamuval és mész-sóval műtrágyázta.
1849-ben a Kossuth-kormány megbízta a nagyváradi lőporgyár és ágyúöntöde vezetésével. Erősen hazafias érzésű nemesemberként már korábban is részt vett a forradalmi mozgalmakban, s állítólag a híres 12 pontot is ő szövegezte és küldte Pestre. A szabadságharc bukása után 1850-ig raboskodott, majd újból Vértesen gazdálkodott. Életrajzírói szerint csalódottan, a politikától távol várta a jobb időket. Az új művelési módszerek miatt közben eladósodott, így kénytelen volt állást keresni.
A debreceni Tisza Biztosító és Jelzálogbank számtanácsosa lett, 1863-ban pedig az István Gőzmalomhoz került igazgatónak. Végül 65 éves korában nyugdíjba ment, és visszavonult Vértesre, ahol az 1895. december 17-én bekövetkezett haláláig lakott. Debrecenben utca, középiskola és dombormű is őrzi az emlékét. A gőzmalmot már csak egykori fotográfiákról ismerhetjük, ellenben a Kossuth utca 51. szám alatt ma is áll az a ház, ahol 1872-től 20 éven át lakott.
Ez idő alatt a szomszédos Verestemplom építését és tündöklését is megcsodálhatta. A korabeli képeslap tanúsága szerint a háza alatt annak idején vásár működött, később pedig villamos is közlekedett ott. Szülőhelyén, Létavértesen ugyanakkor családi sírkert, iskola, könyvtár, szabadidőpark, szoborkompozíció és gyógyszertár is tiszteleg a neve előtt, sőt a leszármazottjai honlappal is őrzik a feltaláló emlékét.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)