A debreceni borozó, ahol a poharaknak lelke van
Szerző: Péter Szabolcs | peter.szabolcs@dehir.hu Közzétéve: 2023.01.01. 13:20 | Frissítve: 2023.01.01. 13:20
Többek között Kossuth, Munkácsy, valamint Brassai-díjas művészek névre szóló poharait is rejti a belvárosi törzshely.
Belvárosi Borkóstoló néven 1957. április 12-én nyílt meg a Bajcsy-Zsilinszky utcán a mára Egri Borozó Borbarát Bár Galéria néven ismert és elismert hely. Az épület alsó része a 19. századtól borospinceként szolgált, mivel sokáig kóstolóként üzemelt, csakis egydecis poharakban kaphatták meg a vendégek az általuk választott nedűt. Majd jött a talpas üvegpohár, melynek névre szóló, egyedi változatairól már Kovács István, a borozó jelenlegi vezetője beszélt a Dehir.hu-nak.
Lázadó kezdet
Kovács István mentorától, Módos Mihálytól vette át a helyet, aki a hetvenes években Szent koronával tarkított poharakat készíttetett, melyek azóta is megcsodálhatóak a vendéglátóhelyen.
- Abban az időben a szocialista, búzakalászos címer lógott a falon, de sokan az akkori generáció betérő vendégei közül már várták a rendszerváltást. A társadalmi rend ellen többféleképpen lehetett tiltakozni: jazz klubokba járni, indián táborokba, a borozó pedig ezt a Szent koronás pohárral tette
– emelte ki Kovács István, aki 2009-ben kezdett el mindenki „Misi bácsija” alatt dolgozni.
Mint mondta, akkor is az volt, és most is az a jellemző, hogy a törzsvendégek ragaszkodtak a helyükhöz, illetve a poharukhoz.
Tisztelete jeléül
A borkultúrát, a fogyasztás kultúráját is Misi bácsitól tanulta el, apránként újított, végül kibérelte tőle a borozót.
- Sok idős vendégem volt, olykor akár 90 évesek is. Szerettem volna nekik megadni azt a tiszteletet, amellyel kezdő korom óta felém fordultak. Innen jött a névre szóló pohár ötlete. A fiatalságuk, a bor szellemiségéhez, tiszteletéhez köthető mentalitásuk mintegy fizikai leképeződéseként – hangsúlyozta.
Volt, akinek a teljes neve felkerült a pohárra, de olyan is, akinek csak a családneve kezdőbetűje, a keresztnévvel. Az üzletvezető elfogadta, ha inkognitóban szeretett volna maradni a vendég, a pohár ettől függetlenül neki is ugyanúgy járt.
Mint mondta, a hely azóta is igazi játszótér, teret adva bármilyen beszélgetésnek. A névre szóló poharakból pedig némelyik mára emléktárggyá vált, sorsukról az elhunyt tulajdonos családja dönthetett: közösen összetörték, elszállították, vagy meghagyták az örökkévalóságnak eredeti helyén, a borozóban.
Szívvel-lélekkel
- Megindító, amikor olyan gyermek (akár középkorú, vagy annál idősebb személy) tér be hozzám, akinek az édesapja, édesanyja, vagy akár a nagyszülei is ide jártak már. Volt, aki fiatalon dacolt a szülői szigorral, mára azonban hiányolja azokat az éveket és tőlem hallgat nosztalgikus történeteket szeretteiről. Hiszen én, vagy adott esetben Misi bácsi ott volt, amikor az a szülő a dacos fiáról, lányáról panaszkodott, akinek oly szívesen adott volna át atyai tanácsokat – mondta.
A névre szóló poharaknak tehát lelke van, a múlt dicső történeteit, szomorú tanulságait, vagy megmosolyogtató anekdotáit hordozva magukban.
Kovács István mára az Európai Borlovagok Magyarországi Rendjének tagja lett: különböző borászatok legjobb nedűit ajánlva nemcsak a savtartalomról, az ízekről mesél vendégeinek, de egy-egy történetet is fűz az adott palack felbontásához.
Veretes névsor
A gravírozott poharakra a borozóban kiállító művészek neve is felkerült. Kossuth-, Munkácsy-, Brassai-díjas törzsvendégei is vannak, voltak, és – ha a szakemberen múlik – lesznek is a helynek. Az üzletvezető a borozó részeként galériát kreált, megannyi művésszel összefogva.
- Minden kapcsolat borral kezdődik, mindig ezt mondom a fiataloknak. A kultúra fogyasztása jól passzol a borok fogyasztásához, ezért fontosnak éreztem, hogy támogassam írók, zenészek, képzőművészek tevékenységét. Az ő állandó jelenlétük is hozzájárul a hely szellemiségéhez, sikeréhez. Azt vallom, a művészet egy tőről származik a borral. Természetes, egyedi és megismételhetetlen – emelte ki.
Többek között a „szent grál”, azaz a borlovagrend elnökének, Pammer Istvánnak a pohara mellett olyan nevekre akadhatunk a talpas üvegek oldalán, mint például a Kossuth-díjas Szomjas György filmrendező, vagy Kóti Árpád, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett érdemes és kiváló művész.
De politikusok, vallási méltóságok nevét is megtalálhatjuk a „kiválasztottak” között.
Végezetül, huszonöt hónappal a nyugdíjazása előtt arra a kérdésre, megfogalmazódott-e már benne az utódlás kérdése, lesz-e, aki tovább viszi ezen poharak, kiállítások kultúráját, egyszersmind a borozót, frappáns választ adott.
- Néha megfordul a fejemben, folytatja-e majd ezt valaki, arra méltó személy. Egyelőre azonban nem tudom elképzelni, hogy ne én nyissam ki a helyet nap mint nap, fogadva a poharak tulajdonosait...