Nászok és ászok: így szervezzünk esküvőt magunknak
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2013.03.24. 11:26 | Frissítve: 2013.03.24. 21:39
Debrecen – Megható kimondani a boldogító igent, de addig el kell jutni. Az esküvőszervezés hosszú folyamat, a stressz nem jó tanácsadó.
Házasodna, nősülne? Közeleg a nagy nap? Valami szép helyen kérték meg a kezét, vagy csöndesen, otthon, valami bensőséges helyen? Teljesen mindegy, a lényeg, hogy igent mondott. Ez az első lépés, és ami ezután következik, már csak nehezebb lesz…
Hozzállás, teherbírás és pénztárcafüggő a folytatás, az esküvőszervezés. Mindenki úgy van ezzel, hogy az övé lesz a földkerekség legszebb szertartása, a legütősebb lagzi, amivel majd jól lefőzheti a barátnőket, családtagokat. A legtöbb nő már kislánykorában elképzeli, hol fog férjhez menni, kastélyban, tóparton, földön, vízen, vagy levegőben mondja ki a végső szót.
( Nem a „nem”-et, a másikat...)
Az élet viszont képes arra, hogy akadályokat görgessen az ember elé, olykor minden erőfeszítés ellenére is le kell mondani az álmokról. A kislány hirtelen felnő, s már nem a középkori kastélyról, vagy a fehér lovon érkező hercegről álmodozik. A lemondás egyre gyakrabban megjelenő kísértet, sajnos mostanában több pár csak szűk körben, egy-egy családi vacsorával ünnepli meg a frigyet; nincs igazság, ennél azért mindenkinek több járna.
Az első lépés
Az esküvőszervezés-mizéria olyan, mint egy piramisjáték, s még inkább hajaz egy ház felépítésére. Komoly tervezést igényel: nem árt, ha biztos pilléreken áll meg a vállalkozás, s az sem utolsó szempont, ha a felek érdeke, ízlése, célja – ha nem is teljesen – de legalább nagyjából egy irányba mutat. Jó tanács: hagyjuk a szirupos amcsi filmekben agyonhajszolt esküvőszervezőt, inkább kezdjünk „csináld magad” akcióba. Legyen egy kis izgalom, hiszen olyan jó ölre menni a színeken, a csipkéken, a vendéglistán, na és persze a menün.
Félreértés ne essék, azért nem olyan szörnyű ez, nem mindig esnek egymás torkának a párok. Sőt a legtöbbször egymást kiegészítve terveznek, megosztják a feladatokat, s ha még elég pénzük is van, összehozzák életük legemlékezetesebb napját.
Alapozzunk. Az első az ötlet, ki kell találni, milyen legyen a nagy nap, ehhez pedig meg kell szerezni a legjobb építőanyagot: a pénzt. Ha még nincs meg, jó lesz spórolni, havonta kis cetlikre írogatni az aprót, s hónapokat utazni az időben előre, gondolkodni, mire fogja futni, mire nem. Ha ez megvan, s az összeg is nagyjából a képzeletbeli kasszában pihen, irány terepre. A helyszín kiválasztása mindennek az alapja, hiszen erre kell ráhúzni a többi elemet. Az igényeknek megfelelően itt is az ár dominál, hiszen mindig olcsóbb egy menzán, egy egyszerű kis vendéglőben megtartani az eseményt, de ha exklúzív helyet akar az ara, külső helyszínt, ragaszkodik a természethez, akkor az bizony újabb fejtörést jelent. Miért fontos a jó helyszín? Az adja meg az esküvő ünnepi jellegét, hangulatát, a vendéglátós teszi az asztalra az esküvői étket, az elrendezés szabja meg, miként helyezzük el az asztalokat, székeket, a dekorációt, a táncteret, mennyi vendéget lehet hívni, stb.
Nem szabad kapkodni, alaposan meg kell gondolni, már csak az anyagi részvétel okán is. Ha ez kész, akkor már szinte félkész a kis kuckó. Jöhetnek a falak. A támfalat és az oszlopokat két fontos elem adja: a zenekar és az a bizonyos ruha. Na nem a vőlegényé, hanem a menyasszonyé, természetesen. Ez az ara nagy napja, de mi a helyzet szerencsétlen vőlegénnyel? Mégiscsak ő húzta fel nagy büszkén a nő remegő ujjára a gyűrűt. Nos, a vőlegény a habarcs a téglák között, összetartja az épületet, de nem őt csodálja mindenki, a tortán is olyan a kis marcipán fickó, mint valami díszlet a tündöklő menyasszony mellett.
A ruha. Ez egy kényes pont, ha az nem elég jó, akkor az esküvő sem lesz az. A menyasszony mindenkit el akar varázsolni, olyan szép akar lenni, mint még soha. Senki nem érhet a nyomába. Ezt persze a ruhaszalonok is tudják, így alaposan levámolják szegény hölgyeket, akik fizetnek, mert muszáj. Több száz ezer forintot csenget ki az ara mosolyogva, s boldog: megvan, igent mondott, no nem a vőlegénynek, a ruhának. A férfiú még ráér, majd magának elbíbelődik a szánalmas kis zakójával és a nyakkendővel. A magára valamit is adó menyasszony azonban figyel a részletekre, nem lehet mindegy neki, hogyan fest mellette élete párja, mégis csak ott fog állni az oldalán.
Ha buli, akkor legyen emlékezetes
A zenekar. Valami ütős kell, olyan, ami még a legrosszabb esküvőből is képes egy nagy kalandot faragni. Gitáros – az kell. Énekes – minél jobb, és lehetőleg nő legyen a mikrofon mögött. Szintis – az mindig van. S még valami: dob, basszus, szaxofon... Ne akarjunk túl sokat, lehet mindet, de az bizony nagyjából annyiba kerül, mint az esküvő mindenestül. A hakni olcsóbb, de nem sokkal, így azon kell dilemmázni, legyen zenekar, vagy inkább filléres mulatságot akarunk. Újabb krízis. Miről szól a házasság? Meg kell oldani a problémákat. Rajta hát.
A fal már áll, már csak be kell rendezni a házikót. Videós, fotós. Az emlék fontos kellék, viszont költséges. Ha szeretne spórolni, itt talán elkezdheti. A kínálat a piacon szinte végtelen: egy mozifilm minőségű videót is össze lehet hozni a nagy napról, amihez egy fotóművész is asszisztálhat, de vannak kétszemélyes vállalkozások, akik kettő az egyben elintéznek mindent. Egy újabb pont, ahol meg kell állni töprengeni, majd dönteni. A legjobb a köztes megoldás, már ha van ilyen, de általában szokott. Jót jó áron. Persze kerüljük a szoknya alatt kattintgató fotósokat, elég ízléstelenek…
Dekoráció, meghívók, torta, virág. Na ezen a ponton tűnik igazán feleslegesnek a vőlegény. Jobb, ha ezeket a feladatokat az ara oldja meg, minden egyes közbeszólás fecsegés a vőlegény részéről elbizonytalanítja a menyasszonyt, amitől ideges lesz, sírni fog, s mindenért a kis fickó lesz a hibás. Uraim, néhány vigasztaló szó után irány a korcsma, egy korsó sör és a focimeccs.
A lényeg, hogy az ízlések és a vélemények valahol találkozzanak, persze összegzésképpen el lehet mondani, hogy ígyis-úgyis a menyasszony kedvében kell járni, s ha a pár valóban egymásnak teremtetett, akkor a szervezés kisebb nagyobb hullámvölgyei áthidalhatóak melodráma nélkül.
S amikor odaérkezünk a nagy naphoz, akkor már tényleg nem lesz más hátra, mint boldognak, nagyon boldognak lenni – egy életen át.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)