Légyszi, légyszi, vigyél haza engem! – fotókkal
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.07.08. 12:07 | Frissítve: 2017.07.09. 14:02
Debrecen – Vagy legalább sétáltass meg! Ezt olvassuk ki a kutyusok tekintetéből. Háromlábú, vak és kidobott állatok: megrendítő sorsokkal találkoztunk a debreceni állatmenhelyen.
Debrecen határában, a hajdúszováti elágazástól nem messze található egy hely, ahol több mint 200 kutya és macska várja, hogy valaki végre haza vigye őket. A Debreceni Kutyaház Állatotthonba betérve csillogó tekintetű, szomorú, félénk állatok figyelik a körülöttük sétáló idegeneket. Egyesek bátran, harciasan megugatnak, mások tartózkodóan hátrálnak a kenneljük végébe, de olyanok is akadnak, akik azonnal barátkozni kezdenek velünk.
Az „Együtt az Állatokért” Állatvédő Közhasznú Egyesület 2013 őszén költözött a Mészáros Gergely kertben lévő, európai normáknak megfelelő telephelyre. Orosz Viktória, az állatotthon egyik vezetője elmondta, hogy optimálisan 150 négylábú befogadására alkalmas a menhely, ezt a számot azonban jóval meghaladták: jelenleg körülbelül 180 kutyáról és közel negyven macskáról gondoskodnak. Ez a feladat pedig meglehetősen sok segítséget igényel.
A menhelyvezető szerint az egyik legkörülményesebb feladat, hogy az újonnan érkezett állatokat külön karanténba helyezzék, amíg átesnek a kötelező vizsgálatokon. Nem kevésbé nehezebb, ám annál izgalmasabb viszont az, hogy az egészséges állatokat melyik falkához helyezzék el. Kiválóan kell ismerni mindegyiküket ahhoz, hogy ne legyen probléma közöttük: a domináns kanokat például az ivartalanított szukákkal teszik össze, elkerülve ezzel az összeférhetetlenséget. Olyan kutyusok és macskák is vannak, akik bár az emberekkel nagyon barátságosak, társaikkal ellenségesen viselkednek, így az önkéntesek kénytelenek őket különzárni.
Az állatorvosi ellátásokat, a tartási és egyéb költségeket elsősorban a személyi jövedelemadó 1 százalékának felajánlásából tudják finanszírozni, emellett azonban akadnak magánszemélyektől érkező adományok is. Az anyagi támogatáson felül étel-, felszerelés- és gyógyszerfelajánlásoknak is örülnek, nagy szükség van például száraz tápokra, konzervekre, takarókra, bolha- és kullancsirtó szerekre. Külföldi kapcsolatokkal is rendelkeznek, adományokat szoktak kapni egy németországi menhelytől, ahol – a szigorú szabályozások következtében – sokkal ideálisabbak a körülmények. A menhelyvezető elmondása szerint a németek szívesen fogadnak örökbe kutyákat, alkalmanként pedig tőlük is visznek el házi kedvenceket. A segítségnyújtás azonban itt még nem merül ki:
- Önkéntesek járnak hozzánk sétáltatni, fürdetni, vagy foglalkozni az állatokkal. Vannak közöttük diákok, akik a kötelező közösségi szolgálatot teljesítik nálunk, de idősek és családok is szoktak segíteni – mesélte Viktória, aki maga is önkéntesként kezdte néhány éve.
A nyári időszak a legkedvezőbb, amikor nagyon sok segítség érkezik hozzájuk. Csütörtökönként és hétvégente nyílik lehetőség a sétáltatásokra, melyekre gyakran akár ötvenen is érkeznek – a lakók és gondozóik nagy örömére. Ezek a programok jó alkalmat biztosítanak a kutyáknak arra, hogy újra az emberekhez szocializálódjanak, ezáltal pedig könnyebben gazdisodjanak. Télen a legnehezebb, amikor az emberek nem szívesen merészkednek elő a meleg szobából. Ilyenkor különféle programokkal próbálják meg a menhelyre csábítani a látogatókat, a „Karácsonyi nagyséta”, valamint a „Légy Te is valaki Jézuskája!” elnevezésű kezdeményezésekkel sokak figyelmét felkeltik. A sétáltatások mellett a kutyusokat időközönként kiengedik a tárolóikból, és hosszú pórázra kötve szabadon levegőzhetnek az udvaron.
Az önkénteskedés mellett azonban a legnagyobb segítség – és egyben az állatotthon legfőbb célja – az örökbefogadás. A menhelyvezető büszkén számolt be arról, hogy a helyzetüket tekintve viszonylag szép számmal bonyolítanak le adoptálásokat. Idén márciusban például 22 lakójuk lelt otthonra, amely ugyan szép teljesítmény, de még így is sokan várnak arra, hogy valaki hazavigye őket. Többen is úgy gondolják, hogy érdemesebb egy kölyköt befogadni, mert az így jobban kötődik majd hozzájuk.
- Nem egyszer jöttek már hozzánk úgy, hogy csak a legesélytelenebbnek tartottakat mutassuk meg nekik. Nagy öröm ez számunkra, mert így nekik is lehetőségük lesz otthonra találni. Ezenkívül sokan inkább felnőtt kutyákat szeretnének befogadni, mert pozitív tapasztalataik vannak. Könnyebben alkalmazkodnak, rögtön szobatiszták, és sokkal hálásabbak és hűségesebbek is a kapott gondoskodásért cserébe – közölte a meglepő tényeket Viktória.
Rendszeresen helyhiánnyal küzdenek az állatotthonban, így az is óriási segítséget jelent, ha valaki csupán ideiglenes befogadóként vesz magához egy négylábút. Ebben az esetben a menhely finanszíroz minden kiadást, amelyet az állat igényel, aki ezáltal legalább – még ha átmenetileg is, de – biztonságos helyre kerül. Nem csupán a filmekben léteznek olyan jótevők, akik végső stádiumban lévő beteg kutyákat fogadnak be. Viktória elmondása szerint többen is jelentkezni szoktak náluk, hogy megszépítsék a gyógyíthatatlan ebek hátralévő életét.
Az ideiglenes, valamint az örökbefogadások ellenére még mindig nagyon sok kutya és macska várja, hogy végre szerető gazdára találjon. Megrendítő sorsokkal találkozhatunk, ha betérünk a menhelyre: kidobott, magára hagyott, bántalmazott állatok próbálnak újra bízni bennünk, emberekben. Akadnak olyanok, akiknek ez meglehetősen könnyen megy, sokaknak viszont nehézséget okoz – az átélt traumák miatt –, hogy szocializálódjanak. A megdöbbentő sorsok különleges nevű állatokhoz tartoznak. A menhelyvezető megosztotta, hogyan tudják könnyedén rendszerezni a kétszáz lakót: minden hónapra kitalálnak egy tematikát, amely alapján elnevezik az akkor befogadottakat. Többek között olyan témaköröket gondolnak ki, mint az autó- és ruhamárkák, városok, növények, sajtok, vagy éppen magyar hírességek nevei. A kutyák és macskák között így akad, aki a Toyota, a Chicago, a Borostyán, a Mascarpone, vagy éppen a Caramel névre hallgat. Mindegyikük története mögött az emberi hanyagság húzódik meg
Bendi, egy nyugodt és barátságos nyolcéves kankutyus már kölyökkora óta él az otthonban – ezzel pedig kiérdemelte a „Legrégebbi Lakó” címet. Dorothyt, az imádnivaló, ébenfekete bundájú cicát lomtalanításkor hagyta magára a gazdája. A kiselejtezett kanapén ült, és nem értette, miért nem mennek érte vissza. Penne egy simogatást igénylő, kétéves keverék szuka, akire egy forgalmas út mellett találtak. A bal első lábát amputálni kellett egy elfertőződött seb miatt, ez azonban semmiben sem korlátozza: úgy száguldozik, akár egy versenyautó. Talán Pitagorasz története a legdrámaibb, akit egy vízelvezető árok csövében hagytak magára. A szürkehályog eltávolításának hiánya miatt teljesen megvakult a kutya, jobb szemét pedig sajnos ki is kellett műttetni. Emberekkel nagyon barátságos, és nagyon hálás, ha valaki simogatja és törődik vele.
Ez csupán néhány példa a menhelyen lakók felkavaró története közül, azonban jól mutatja azt, milyen barbárságokra képesek a felelőtlen emberek. Ezek az állatok csak arra várnak, hogy valaki törődjön velük, cserébe pedig mérhetetlen hálájukat, hűségüket és szeretetüket kínálják.
Ha módjukban áll, Önök is térjenek be a menhelyre, és fogadjanak örökbe egy négylábút. Ha pedig valamilyen oknál fogva ez nem lehetséges, támogassák a menhelyet adójuk 1 százalékával, vagy különböző adományokkal, önkéntes tevékenységgel. Higgyék el, nem fogják megbánni!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)