Egy debreceni lány kék szeméért bomlanak a fotósok Indonéziában – fotókkal
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2015.06.07. 08:59 | Frissítve: 2015.06.08. 09:36
Debrecen – Bő fél esztendő alatt megfordult a világ Nagy Ramonával. Egy vidéki szépségversenyről jutott el hónapok alatt Dzsakartába.
Hogyan is alakulhatott ki ez ilyen villámsebességgel? Hogyan került a Debreceni Egyetem 19 éves, gazdasági informatikát tanuló hallgatója egy hajdú-bihari versenyről a világ másik végére? Erről ketten meséltek: az érintett Indonéziából, segítője itthonról osztotta meg gondolatait a Dehirrel.
- 2014 októberben kezdtem el kacérkodni a modellkedés gondolatával, addig elsősorban a versenytánccal foglalkoztam – emlékszik vissza az egyáltalán nem régi kezdetre Ramona. - Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik közösségi oldalon egy fotós versenyt hirdetett azzal, hogy keresi a "cég" arcát egy évre. Kedvet kaptam a dologhoz, de arra gondoltam, lájkolós versenyen nem sok esélyem lehet. Ám anyukám biztatására jelentkeztem, és bejutottam a döntőbe, ahol ugyan nem nyertem, de készült rólam néhány fotó.
Ezek a képek aztán el is indították a folyamatot, mert egy modellügynökségnél felfigyeltek a fiatal lányra.
– Rám írtak, hogy nem lenne-e kedvem jelentkezni egy balmazújvárosi modellversenyre – folytatja a Rami. – Volt. Ott is döntőbe kerültem, és szerintem a legnagyobb nyeremény az enyém lett, mert a zsűriben ott ült Zsóka Liz Davies, aki felajánlott egy különdíjat a számomra, és elnyertem a támogatását is.
- Egy modellverseny alkalmával volt alkalmam zsűrizni, ahol sok lány versenyzett egymással. Számomra Ramona volt az, aki magasan kiemelkedett a többiektől – mondja el a kezdeti lépésekről Rami mentora, aki ha megkérdik, leginkább "scouter"-nek, vagy "booker"-nek szokta nevezni saját magát. (Azaz kutat a fiatal tehetségek után.) – Ő volt az egyetlen, aki megfelelt számomra. Egyedül a magassága miatt voltak kétségeim, minden egyéb mérete tökéletes volt, az arca pedig nagyon erős ahhoz, hogy felfigyeljek rá. Nem sokkal utána, hogy megmutattam külföldi cégeknek, azonnal érdeklődtek iránta. Rami nagyon tehetséges és a hozzáállása is tökéletes. Mindig a legjobbat hozza ki magából, és mindig tudni akarja, hogy min javítson.
A különdíj egy portfólió-fotózás volt, ami után megmaradt a kapcsolat Zsókával, aki rendszeresen igyekszik segítséget adni modellek külföldi munkához jutásához. Sok fotózás következett ezután, majd a nagy lehetőség: egy öt hónapos munka a messzi, egzotikus Indonéziában.
- Hogy mit éreztem ekkor? Izgatott voltam, féltem, megdöbbentem, rengeteg érzés kavargott bennem – emlékszik vissza a pillanatra a tehetséges modell, amikor elé tárult a lehetőség, mert mentora közölte: egy indonéz cég kifejezetten őt szeretné. - Soha nem voltam még két hétnél több időre távol a szüleimtől, és most öt hónapra? Mit szólnak ők is, mit szól a barátom, mit szólnak a táncos partnereim, mi lesz az egyetemmel? Azt sem tudtam, melyik kérdést válaszoljam meg magamnak hamarabb...
De aztán minden időben a helyére került, az érintettek támogatása sokat segített abban, hogy a debreceni lány belevágjon a nagy kalandba. Április elseje volt az indulás napja és persze a szorongásé is, mi lesz, hogyan lesz ott, a messzi távolban.
- Az első hónap nagyon nehéz volt – mondta az ifjú modell. - Erős honvágy gyötört, ráadásul eleinte a társakkal sem volt igazán szerencsém. Mikor kiértem, egy orosz és egy brazil lány volt az ügynökségnél, de az orosz lány két nappal az érkezésem után hazament, így maradtunk ketten. Pár nappal később jött egy újabb brazil lány, és egymással folyton portugálul beszéltek, amiből én semmit nem értettem. De azóta két magyar modellel is találkoztam, és már minden rendben van.
- Sok lány nevetségesen posztolgatja magát közösségi oldalakon, és amint valaki lencsevégre kapja, máris modellnek képzeli magát, miközben fogalma sincs az egészről – vélekedik Zsóka. – Ez kőkemény munka, melyben külsőleg, fizikailag és lelkileg is „topon” kell lenni. Hajnalban kelni és akkor is mosolyogni, ha bal lábbal indul a nap. Fontos a folyamatos tanulás minden helyzetben és az alázat a munkák alkalmával. Nem szabad túl sokat képzelnie magáról annak a lánynak, aki bekerül ebbe a világba. A legfontosabb természetesnek maradni, és vigyázni az egészségre, hogy a legjobb formájukat tudják hozni. Ramona családja követendő példa, hiszen támogatják őt és mindenben igyekeznek a pozitívumot meglátni. Barátja is segít neki azzal, hogy elfogadja ezt a helyzetet, és ez is figyelemre méltó, hiszen sok lány élete álmáról, nagy lehetőségéről mond le azért, mert a fiúja féltékeny és ellenzi.
Ramona azt is elmondja, a helyiek nagyon kedvesek, imádják a szeme színét. Jókat mulat azon, hogy eleinte mindenütt azt hiszik, színezett kontaktlencsét hord.
- A munkáim főleg fotózásokból állnak magazinokba, online katalógusokba. Ezek mellett úgynevezett „lookbookos” munkáim is vannak, több is, mint amire számítottam – meséli Ramona az ottani dolgos hétköznapokról. – Általában a munka előtt pár nappal tudom meg, hogy dolgozok-e, és előző nap közlik a részleteket. Mindig korán indulunk, 6-7 óra felé, mivel a közlekedés borzalmas itt, órákba telik az egyik helyről a másikra eljutni. Mikor odaérünk a munka helyszínére, kezdődik a készülődés, ami megint órákat jelent (haj, smink, egyebek). Általában késő délután vagy este érek haza, de megesik, hogy éjszaka. Nagyon élvezem a fotózásokat, imádtam például, amikor tradicionális menyasszonyi ruhákat kellett hordanom. Gyönyörű, meseszép holmikat adtak rám, igazi hercegnőnek éreztem benne magamat. De az is megesett, hogy színes púderrel dobáltak közben.
- Folyamatosan keresek új arcokat, bár nagyon kevés lány felel meg úgy, mint, ahogy Ramona – mondja Zsóka. – Nehéz megtalálni azt a lányt, aki mindenben erős és céltudatos, aki az iskolát is össze tudja egyeztetni a modellkedéssel és nem hanyagolja el azt. Jelenleg nyolc lánynak segítek. Segítenék többeknek is, ha minimum 172 cm magasak, vékony testalkatúak és maximum 19 évesek. Fontos a természetesség, a tetoválás és minden „műdolog” kerülendő. Mint Raminál...
És a kikapcsolódás, nézelődés, egy kis turistáskodás? Rami szerint eddig kevés lehetőség adódott.
– A héten volt alkalmunk kicsit kikapcsolódni. Elmehettünk Bandungba, ami körülbelül két órányira van Dzsakartától. Két éjszakát töltöttünk ott az ügynökséggel és a lányokkal. Bandung csodás, az időjárás kissé hűvösebb, mert a hegyekben van. A hotelből fantasztikus volt a kilátás. Elmentünk egy erdei sétára is, ahol egy barlanglátogatást is tettünk, és rengeteg szabadon szaladgáló majmot láttunk. Majd este elmentünk egy természetes melegvizű fürdőbe. Remélem, még kapunk lehetőséget ilyen kiruccanásokra.
Rami a tervek szerint július végén jön haza Debrecenbe. És hogyan tovább? Azt még senki nem tudhatja. Bár ilyen start után bármi megtörténhet...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)