Debrecenben járt az atya, aki szerint Jézus a legsikeresebb menedzser
Szerző: Szirák Sára | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.10.11. 13:59 | Frissítve: 2015.10.11. 21:21
Debrecen – Nyitottak kell lenni a világra, ne zárkózzunk be a plébánia és az egyetem falai közé a világ egyik legismertebb jezsuita szerzetese szerint. Interjú Kiss Ulrich atyával.
Kiss Ulrich 1945-ben Berlinben született. Bejárta a világot, de évek óta Magyarországon él. Közgazdászként a L’Oréal marketingigazgatója volt, majd 1988-ban jezsuita szerzetes lett. Varázslatosan érdekes életút az övé! Kiss Ulrich atyával beszélgettünk debreceni látogatásának apropóján életútjáról, a hit, a vallás és a közgazdaságtan kapcsolatáról.
Dehir.hu: Életrajzát olvasva feltűnik, hogy pályája rendkívül szerteágazó, országokat, világokat, kultúrákat, tudományágakat és különböző munkaköröket fog át. Honnan ez a sokoldalúság?
Kiss Ulrich: Nehéz kérdés, hiszen számomra ezek a dolgok magától értetődőek. Eleve kétnyelvűnek születtem, van egy apanyelvem, ami a magyar, és egy anyanyelvem, ami a német – az előbbit csak hat évesen sajátítottam el. Mindemellett mindig az volt a filozófiám, hogy nem a legkönnyebb utat kell választani, hanem a legnehezebbet, ha éppen az a célravezető. Így az érettségi után – ekkor már disszidáltunk Németországba – tudatosan a francia nyelvterületre készültem. Hittem az európai egyesülésben, s úgy gondoltam, hogy ennek alapja a francia-német barátság. Manapság ez már evidensnek számít, de akkor ez nagy felismerés volt a számomra. Új világok nyíltak meg előttem: Kanadába kerültem, ami egy egészen más kultúra volt. Aztán Leuvenben végeztem angolul a filozófia szakot a flamandokkal együtt. Ezt követően Rómában tanultam egy nemzetközi kollégiumban, ahol szinte mindenki más nemzetiségű volt. Megtanultam olaszul, latinul és görögül is. Mindegyik nyelv egy más gondolkodásmódot és rengeteg különböző árnyalatot rejt magában. Ezenkívül mindig is imádtam olvasni, így rengeteg könyvet olvastam össze már gyermekkoromban is. Ezek a dolgok mind megmaradtak. Hiszen amit az ember 20 éves kora előtt tanult, az sokkal tartósabban rögzül, mint amit 50 éves kora után sajátít el.
Dehir.hu: Jelenleg jezsuita szerzetes. Hogyan talált rá a hitre?
Kiss Ulrich: Kamaszkoromban, mint oly sokan, elhagytam a vallásgyakorlást. Majd a disszidálásunkat követően, a németországi Goethe Gymnasiumban ismét tanulhattam hittant, amire korábban itthon nem volt lehetőségem. Így fedeztem fel újra a hitet. Aztán 1968 májusában – a párizsi forradalom idején, amikor utolsó éves egyetemista voltam – egy franciaországi ifjúsági zarándoklaton vettem részt 40 ezer másik fiatallal. Imádkoztunk. Itt kaptam meg a hivatásomat! De nem úgy voltam vele, mint Máté, akinek azt mondta az Úr, hogy kövess, és felállt és otthagyott mindent, hanem még 20 évig húztam a döntést. Végül 1988-ban, két évtizeddel a hivatásom megtalálása után döntöttem úgy, hogy igen, Uram, akarom, akarom! Uzsgyi, fogjunk bele!
Dehir.hu: Munkájában hogyan tudja hasznosítani korábbi közgazdász, illetve marketinges tapasztalatait?
Kiss Ulrich: Sokan kérdezték már ezt tőlem, de mindig azt mondtam, hogy rábízom a Jóistenre. Jól tettem, mert meglepően sok módon tudom hasznosítani a korábbi tapasztalataimat. A Management by Jesus vezetői szemináriumot kis– és középvállalkozóknak, valamint vállalati vezetőknek tartom. Ezt csak azért tudom csinálni, mert nemcsak elméletileg ismerem a közgazdaságtant, hanem 18 évig vállalati vezető is voltam. Természetesen állandóan bővítem a tudásomat, hiszen a jó pap holtig tanul. A jó edző, a jó coach pedig pláne, mert mindig a legfrissebb tudást kell közvetítenie. Közben azoktól is tanulok, akiket éppen okítok.
Sokáig újságíró akartam lenni, de aztán az apám azt mondta, hogy ez egy link szakma, így közgazdász lettem. Sose bántam meg. Viszont sok minden visszaköszön: rengeteg kapcsolatom van a médiával, és nem csak vallási-erkölcsi kérdésekben keresnek meg, hanem gazdasági témákban is.
A tudásomat az oktatásban is tudom használni. Tanítottam többek között marketinget, public relations-t és fundraisinget a Pázmányon, a Zsigmond Király Főiskolán, valamint a budapesti Corvinus Egyetemen is.
Dehir.hu: „A világ bizonyítottan legsikeresebb menedzsere Jézus” - olvasható blogján. Ha már szóba hozta a Management by Jesus szemináriumot, mesélne róla bővebben?
Kiss Ulrich: Ez nem csupán egy továbbképzés, hanem tudatos szemléletváltás. Sokan azért keresnek fel, mert kérdésként merül fel bennük, hogyan lehet összeegyeztetni és hitelesen megőrizni a gondolatvilágukat – amit a kereszténység és a vallás alakított – a vállalkozásukban.
Az egész úgy kezdődött, hogy Kolozsváron felkértek, hogy tartsak lelki gyakorlatot a menedzsereknek. Rájöttem arra, hogy többre van szükség, mint egy célcsoportnak lelki gyakorlatot tartani: meg kell mutatni nekik egy utat, hogyan tudják jól összeötvözni a hivatásukat mint vállalkozók és mint hívő emberek. Azt hiszem, ez az én küldetésem.
Dehir.hu: Az interneten is nagyon aktív: önálló blogot vezet, a Facebookon is jelen van. Miért tartja fontosnak a jelenlétet ezeken a felületeken?
Kiss Ulrich: Szerintem ez a mai világban természetes. De emellett alapelvem, hogy ne töltsek túl sok időt ezeken az oldalakon, maximum napi egy órát. Azt tanítom a vezetőknek is, hogy ne pocsékolják az idejüket! A Pareto-elv szerint az eredmény 80 százaléka az erőfeszítéseink 20 százaléka, és ez az időre is áll. Ha nekem van nyolc órám, annak 20 százaléka az 1,6 óra. Ez idő alatt el tudom végezni az eredmények 80 százalékát, és teljesen felesleges a többi százalékot rápocsékolni, inkább más, értelmes tevékenységet kell végeznünk.
Dehir.hu: Hova fog legközelebb utazni? Milyen előadásokat vállal?
Kiss Ulrich: Az előadásokra – legyen az egy városházán, plébánián, püspökségen vagy multinacionális cégnél - a témának megfelelően felkészülök, és oda megyek, ahova hívnak. Nagyon fontosnak tartom, hogy nem szabad bezárkózni a plébánia és az egyetem falai közé, hanem fel kell ismernünk a lehetőségeket és nyitottnak kell lennünk a világra.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)