A rendőr sem boldog, ha fejszével fenyegetik
Szerző: (szem) | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.08.25. 14:48 | Frissítve: 2011.08.25. 14:48
Debrecen – Jó hangos bulit rendeztek Bagamérban, a rendőrség meg nagy erőkkel kivonult és rendet teremtett. Hát nem ez lenne a lényeg? Nem a dolgukat végezték? Mi a fontosabb: a nagy buli, vagy az, hogy csend legyen? Jegyzet.
Hajdúhadház, Gyöngyöspata, Bagamér. Ha az a kérdés, mi a közös e három településben, akkor a többség bizonyára rögtön rávágja, hogy a feszültség. Az a feszültség, mely az etnikai különbségekben gyökeredzik. Hajdúhadház és Gyöngyöspata nemrég a fekete ruhás gárdisták masírozásának jóvoltából élvezett kiemelt médiafigyelmet, Bagamér pedig azzal került az érdeklődés előterébe, hogy az államalapító király ünnepét követő hétfő este fejszékkel támadtak a csendháborítás miatt egy családi házhoz érkező rendőrökre. Legalábbis a rendőrség állítása szerint. Mert utóbb a Hajdú-Bihar megyei cigány önkormányzat vezetői arról adtak ki nyilatkozatot, hogy „több furcsaság is van” ebben a történetben, s jelezték, nem értik, miért kell egy csendháborítás miatt több tucat rendőrnek és kommandósnak kiszállni egy helyszínre.
Mielőtt a média is ráizzítana és elkezdődne (folytatódna) a vita rasszizmusról, előítéletekről, mi lenne, ha félresepernénk a rossz beidegződéseket? Nem lehet, hogy Bagamérban mindössze annyi történt, hogy valakik jó nagy bulit csaptak? Olyat, hogy már este kilencre elszakadt a cérna a szomszédoknál? Ők meg, ahelyett, hogy átkopogtak volna a bulizókhoz, rögtön a rendőrséget hívták? Azt persze nem tudjuk, miért ezzel kezdték, vagy ezzel kezdték-e egyáltalán, s nem tűrtek-e pár órát esetleg. Azt sem, hogy voltak-e már olyan korábbi kínos tapasztalataik, melyek miatt a kisnyuszi-effektus lépett működésbe (behúzni fület és farkat, s kerülni a konfliktust). Vagy egyszerűen kényelmesebbnek tűnt telefont ragadni, mint cipőt húzni és átballagni azzal, hogy kedves szomszéd, csavard lejjebb a volumét, mert nem hallom a híradót. Mindenesetre a rendőrség kiszállt. Nagy erőkkel? Úgy tűnik. De ezen csak nem kellene csodálkozni. Ha belegondolunk, ez a dolguk. Teremtsenek rendet. Akár két fővel, akár két tucat emberrel.
Arról beszélhetünk, milyen a magyar rendőr. Tudja-e, hogyan kell viselkedni bizonyos helyzetekben. Tartja-e magát a szolgálati protokollhoz. A szakemberek szerint ha igen, kisebb a tévedés, a hiba lehetősége. A statisztikák is ezt mutatják. Más kérdés, hogy nem könnyű meghúzni, hol az a határ, amikor azt mondjuk, vészhelyzet alakult ki, és tényleg muszáj fegyvert használni. Valóban meg kell várni egy rendőrnek, hogy kicsordulon a vére, mielőtt maga is bekeményít? Ezek a szituációk mindig másképpen néznek ki az íróasztal mögül, meg másképpen a valóságban. A rendőr nem szórakozni indul, ha hívják, hanem a munkáját végezni. S mivel a rendőr is ember, ne várja senki tőle, hogy dalolva vigye vásárra a bőrét, és legyen boldog, ha fejszét vagy lőfegyvert fognak rá. Felejtsük el azt, hogy a rendőr pusztán egy egyenruhás személy, akit ki lehet röhögni, akivel büntetlenül szórakozhat bárki is. A rendőr a törvény, a rend őre.
A többség azt várja el – és elvárja! –, hogy ebben az országban rend legyen, közbiztonság, béke. Be kell tartatnia (és tartania!) a törvényeket a többség érdekeit szolgálva. Egy munkára és verítékre, olykor túlórákra és második műszakokra épülő társadalomban természetes igény, hogy otthon mindenki nyugalomban tudjon lazítani és felkészülni a másnapra. Ez az igény erősebb, mint azt, hogy másnak meg pont ennyi joga van bulizni – akár hangosan is. Erről szó sincsen. Bárkinek joga van mulatni, de csak addig, míg ezzel nem zavar másokat. A többséget és a kisebbséget nem a bőrszín alapján kell értelmezni. Van a többség, a nyugalomra áhítozók. Az ő érdekeik előbbre valók, mint a partizni vágyó kisebbségé. Nincs olyan sem, hogy este tízig lehet zajongani, addig a többség legyen megértő, viselje el a bulit. Zajongani, másokat zavarni alapból nem lehet – sem reggel, sem délben, sem este. Az pedig a hatóság feladata és felelőssége, milyen eszközökkel teremti meg a rendet.
Nem kellene minden labdát a bőrszín pályájára terelni, mert abból senki sem tud jól kijönni. Legfeljebb azok, akik hosszú nyelvvel, lihegve rohannak az unió irányába, hogy befújják ezt az országot, mi van itt már megint.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)