Szijjártó Péter interjúja a CNBC tévében

---

Budapest - A miniszter utalt arra, hogy hazánkban az emberek egyértelművé tették: a szankciók károsak és  nem akarnak több szankciót.

---

Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter az amerikai CNBC televíziónak adott interjút. Íme a részletes beszélgetés.

Riporter:
Folyamatosan összetűzésbe keverednek más országokkal az EU-ban, ez igaz. Tehát hadd kérdezzem meg a közelmúltban készült felmérést illetően, szerintem meglehetősen irányított kérdéseket tartalmazott arról, hogy a magyarok hogyan vélekednek az Oroszországgal kapcsolatos helyzetről. Brüsszel meglehetősen elítélte, és azt mondta, hogy szerinte az eredmények nem tanulságosak vagy hasznosak, mivel úgy tűnt, hogy a használt nyelvezet egy bizonyos válaszra ösztönöz. Miért bocsátkoznának ilyesmibe, hacsak az nem szándékos, a Bizottság és az EU egyes tagjainak bosszantására irányul, akik nagyon is támogatják az Ukrajnának történő fegyverszállítást?

Szijjártó Péter:
Nézze, már több mint tizenkét éve vagyunk hivatalban, és általában megkérdezzük az emberek véleményét minden fontos kérdésben. Ezt már tizenöt alkalommal megtettük, például a nyugdíjak esetében, a migráció kapcsán, a családi kérdések vonatkozásában, illetve még az Alaptörvény kapcsán is és most pedig a szankciók kérdésében, mert így kormányzunk. Ha mérföldkőhöz érünk, ha súlyos kérdés tárul elénk, megkérdezzük az emberek véleményét. És nézze, mintegy 8-8,5 millió nagykorú ember él Magyarországon, és 1,4 millióan vettek részt nemzeti konzultációban, ami nagy szám, ha arányosan tekintjük, és ezek az emberek egyértelművé tették, hogy a szankciók károsak és  nem akarnak több szankciót. Nézze, ha kiértékeljük, elemezzük a szankciók hatásait, egyértelmű, hogy azok nem feleltek meg az elvárásoknak. Mert mi volt az elvárás március elején, február végén, amikor az első szankciós csomagról tárgyaltunk? Az, hogy azok térdre fogják kényszerítik az orosz gazdaságot, tehát a háború rövidesen véget fog érni. Nos, nem mondhatnánk, hogy az orosz gazdaság térdre kényszerült, különböző módon értékelhetjük, hogy mennyire rosszul teljesít, de nem térdelt le, a háború nem közeledik a végéhez, és Európa gazdasága jobban szenved a szankcióktól, mint az orosz gazdaság. Tehát ha pragmatikus módon szemléljük és nem politikai vagy ideológiai módon, hogy mi volt a szankciók hatása, akkor látható, hogy a szankciók károsabbak Európára nézve, mint Oroszország számára. Ezért

nem szabadna a szankciók vonalán továbbhaladnunk, mert egész egyszerűen nem feleltek meg a hozzájuk fűzött elvárásoknak és céloknak.

R.: De a pragmatizmus ideje lejárt, nem? Amikor Kijevben bombák hullanak a civilekre, akkor vagy Oroszország céljait támogatják, mint legitim territoriális törekvéseket vagy nem.
Sz. P.: Nézze, ezt a háborút egyértelműen elítéljük. Kiállunk Ukrajna mellett. Mindenkinek tiszteletben kell tartania egy másik ország területi integritását és szuverenitását. Ez a háború rossz. Ezt már egyértelművé tettem az orosz félnek is, amikor tárgyaltunk, hogy ez rossz, és fejezzék be. Elítéljük a háborút, békét akarunk, de a kérdés az, hogy a szankciók segítettek-e nekünk - a nemzetközi közösségnek, Európának és így tovább -, hogy közelebb kerüljünk a békéhez. Én azt hiszem, nem segítettek. Még egyszer mondom: elítéljük a háborút, de nem szabadna magunknak többet ártani, mert a végén nekünk kell hozzájárulnunk Ukrajna újjáépítéséhez, azonban ha tönkretesszük a saját gazdaságainkat, akkor nem leszünk abban a helyzetben, hogy segítsük Ukrajna újjáépítését.

R.: Miniszter Úr, akkor Magyarország miért szavazta meg végül a szankciókat? Egy kívülálló számára úgy tűnhet, hogy ez az alku a pénzről szólt, arról, hogy a magyar kormány gyakorlatilag megpróbálta kitalálni, hogyan tudná megszerezni az uniós pénzeket úgy, hogy a döntése a legkevésbé támadja Oroszországot. Vagy valamit félreértek?
Sz. P.: Igen, valamit mindenképp, hiszen még mindig nem kapjuk meg az európai forrásokat, amelyek részben a sajátjaink. Tehát az Európai Unió olyan pénzeket tart vissza tőlünk, ami a miénk, mert az európai források nem az égből potyognak, nem a semmimből jönnek, hanem az európai közösség gazdasági teljesítményének az eredményei, beleértve Magyarországot is, és beleértve a magyar embereket. Tehát ez a mi pénzünk. A pénzeket pedig politikai és nem jogi okok miatt tartják vissza, mert Brüsszel gyűlöli, hogy egy fősodorral szembemenő, jobboldali, hazafias, kereszténydemokrata kormány van Magyarországon immár több mint tizenkét éve, amely továbbra is sikeres.

A szankciók esetében pedig megállapodtunk, hogy mentességet élvezünk azokon a területeken, amelyek a nemzeti érdekeink szempontjából létfontosságúak.

Mondok egy példát: továbbra is vásárolunk olajat és gázt Oroszországtól. Miért? Mert az infrastruktúra nem teszi lehetővé számunkra, hogy más forrásokból lássuk el az országot. Időbe telik, amíg kiépül az ehhez szükséges infrastruktúra, nem lehet holnapra megépíteni több száz kilométernyi vezetéket. Jelenleg fizikailag lehetetlen az orosz források nélkül olajjal és gázzal ellátni az országot, tehát mentességet kértünk, küzdöttünk a mentességért, amelyet megkaptunk, és ezért nem okoztak kárt a szankciók a létfontosságú nemzeti érdekeinkben.

R.: Van rá esély, hogy ez az álláspont a háborúval kapcsolatban 2023-ban megváltozik? Önök sok olyan országgal kerültek szembe, amelyek azt szerették volna, ha az Oroszország vonatkozásában a széles körű megállapodáshoz igazodnának. Egy év végéhez értünk, egy új évet kezdünk, és most lehetőség nyílna egy új, kevésbé kemény megközelítés kialakítására Magyarország részéről. Lehet ez egy módja a bizalom újjáépítésének néhány uniós szomszédjukkal?      
Sz. P.: Azt tudom Önnek mondani, hogy teljes mértékben egyetértünk a többiekkel, a háború elítélése tekintetében. Teljes mértékben egyetértünk azokkal, akik azt mondják és gondolják, hogy ez a háború rossz. Teljes mértékben egyetértünk azokkal, akik azt mondják, hogy a háborúnak véget kell vetni. Teljes mértékben egyetértünk abban, hogy kiállunk Ukrajna mellett, amikor területi integritásáról és szuverenitásáról van szó. Viszont azt gondoljuk, hogy a Brüsszel által adott válaszok, beleértve a szankciókat, azok egyszerűen nem működnek. Tehát

egyetértünk azzal, hogy a háború rossz, és a háborúnak véget kell vetni, de a brüsszeli reakciók sajnos kudarcot vallottak, ez az igazság.

És ha nem politikai, vagy ideológiai szempontból nézzük a kérdést, hanem racionálisan, akkor ez nyilvánvaló.

R.: Miniszter úr, most jelentős befektetések érkeznek Önökhöz Kínából és Koreából, a kereskedelem kritikusan fontos az Önök számára. Ön szerint Magyarországnak a jövőben is EU-tagnak kell lennie? Maradnak…
Sz. P.: Természetesen…       

R.: hosszabb távon is EU-tagok? Mivel nemcsak a háború okoz problémákat a szomszédokkal, hanem a jogállamisághoz való hozzáállásuk is. Brüsszelnek az a véleménye, hogy a demokratikus intézményeket felszámolták, hogy a médiát elhallgattatták az országukban. Végső soron Magyarország az EU-ban marad?
Sz. P.: Természetesen.

Büszke tagjai vagyunk az Európai Uniónak. Részt veszünk azokban a vitákban, amelyek arról szólnak, hogyan tegyük Európát, az Európai Uniót erősebbé. De két megközelítés létezik: az egyik az Európai Unió jövőjét az Európai Egyesült Államokban látja, ezt mindenképpen ellenezzük.

Úgy véljük, hogy az Európai Unió akkor lesz erős, ha maguk a tagállamok erősek. Ahogy már mondtam, a brüsszeli intézményekkel folytatott vitáink politikai jellegűek. Mi, Magyarországon immár tizenkét és fél éve vagyunk hivatalban, jobboldali, sikeres kormányként, amely mindenképpen szembemegy a fősodorral, és Brüsszel ezt gyűlöli. Azt mondják, hogy nincs szabad média az országban. De van, csak nem teljes mértékben liberális kötődésű – fele-fele arányban konzervatív, illetve liberális. Viszont szabad, sokszínű, sokkal inkább, mint Európában. Ha megnézi Európa nyugati felét, a média 95 százalékban liberális. Magyarországon fele-fele az arány, ami azt jelenti, hogy szabad, színes és sokszínű, ellentétben Európa nyugati felével. Egyvalamit mindenkinek tiszteletben kell tartania: ez pedig a magyar emberek akarata és döntése. És a magyar emberek akaratukat és döntésüket kifejezték négy egymást követő parlamenti választáson, ahol elsöprő győzelmet arattunk. Erről szól a demokrácia: az emberek akaratának teljesítéséről.