„Manapság nem hosszú távra rendezkedünk be az emberi kapcsolatainkban”
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.11.29. 13:33 | Frissítve: 2016.11.29. 13:35
Debrecen – A Művészet című darab napokon belül debütál a Csokonai Színházban. A rendezőnőt kérdezték.
December 2-án, pénteken debütál a Művészet című népszerű színmű a Csokonai Színházban: megrendezésére Naszlady Évát kérte fel a színház. A szabadúszó rendező, színész az elmúlt évadban a Szabó Magda regényből készült Az ajtó színrevitelével mutatkozott be a debreceni közönség előtt. Barátságról, annak próbájáról és a humorról is beszélgettünk.
Yasmina Reza darabja, a Művészet két évtizede uralja az európai színpadokat. A háromszereplős kamaradarab különböző személyiségek bemutatásán keresztül beszél az ízlés és az egyéni értékek megítéléséhez szükséges toleranciáról. Serge, Marc és Yvan évtizedek óta barátok. Egy nap Serge vásárol egy méregdrága festményt, amely Marc szerint értéktelen. A vászon hatására a társaság szétszakadni látszik: a véleménykülönbség megkérdőjelezi és megingatja a Marc és Serge közti barátságot. A darab harmadik szereplője, Yvan békítőként van jelen, míg el nem szabadulnak az indulatok.
Dehir.hu: Reza komédiája a művészetről való vita kapcsán tulajdonképpen a barátságok természetéről gondolkodik. Rendezőként mi foglalkoztatta elsősorban a felmerült kérdésekből?
Naszlady Éva: Az alapötletet nagyon jónak tartom. Adott ugyanis egy tárgy, egy festmény, ami ürügyül szolgál arra, hogy mindenki, aki rátekint, magáról beszéljen, miközben azt képzeli, hogy a tárgyról beszél. A konfliktus alapja az, hogy erről a festményről a három ember egymástól teljesen eltérő véleményt alkot. Egy idő után ez a tárgy elkezd mellékessé válni, s csak annyi történik, hogy ezek az emberek, akik egymással baráti viszonyban vannak, azzal szembesülnek, hogy nem képesek elfogadni a másik véleményét. És ha körülnézünk a világban, láthatjuk, hogy az ember azt az ellentmondást hordozza magában, hogy bár társas lény, mégis nagyon nehezére esik a másik ember elfogadása. Vagy ha úgy tetszik, a másik ember szeretete.
Dehir.hu: Igyekszik ez a három barát megérteni egymást?
Naszlady Éva: Törekednek rá, ám az a mulatságos benne, hogy nem képesek rá. Azzal szembesülnek, hogy nem nagyon tudják, hogy is kell azt.
Dehir.hu: A három szereplő személyében milyen személyiségek archetípusait viszi színpadra Reza?
Naszlady Éva: Marc a barátain érzett befolyását félti, illetve annak az elvesztését: fél, hogy esetleg már nem ő mondja meg nekik, hogy mit szeressenek, és mit nem. A mester, a vezető pozícióját, azt, hogy önmagát ¬– tudatosan vagy tudattalanul – a másik két barát fölé helyezi. Ez látszik megdőlni akkor, amikor Serge az ő megkérdezése nélkül, az ő tetszése ellenére megvásárol egy festményt. Marc számára meginog az eddig adottnak tűnő rend. Ez érdekes momentum, mert az idő előrehaladtával derül ki, hogy ez csak Marc számára volt ilyen evidens felállás. Serge, aki a képet megvásárolja, nem így gondolja. Serge, a tehetős bőrgyógyász, aki szintén egy nyitott, markáns személyiség, újabban műgyűjtő, a saját maga személyiségfejlődésének egy pillanatában vásárolt egy képet a legnagyobb jó szándékkal, s kiderült, hogy ez egy sztálingrádi ponttá vált a barátságukban...
A teljes interjút a Csokonai Színház honlapján olvashatják el.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)