Vörösiszap: a természet is vesztese volt a katasztrófának
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.04.16. 08:03 | Frissítve: 2011.04.16. 08:03
A természet élni akar a vörösiszap-katasztrófa után is. Lakatos Gyula, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karának intézetigazgatója Kolontár és Devecser környékén szerzett tapasztalatairól számol be a Dehir.hu olvasóinak.
Hazánk eddigi legnagyobb ökológiai következményekkel járó ipari katasztrófája következett be tavaly októberben, amikor a Magyar Alumínium Zrt. területén található iszaptároló gátja átszakadt, és 600-700 ezer köbméternyi vörösiszap árasztotta el három település, Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely mélyebben fekvő részeit 800 hektáron. A tragédia óta bő félév telt el, az állam már eddig is több milliárd forintot fordított a helyreállítási munkákra.
A napokban Kolontár és Devecser természeti környezetének állapotát tanulmányozta a helyszínen járva Lakatos Gyula, a Debreceni Egyetem intézetigazgatója, aki a Dehir.hu hírportál olvasóinak beszámol tapasztalatairól.
Lakatos Gyula: A helyszínen járva szembesülhettünk azzal, mire képes a természet, láthattuk, mit eredményezett a tározóból kiengedett vörösiszap: itt ugyanis emberek haltak meg, illetve veszítettek el szinte mindent. Ezért is kell hangsúlyozni, mennyire fontos lenne a megelőzés, és idejében felkészülni minden hasonló eshetőségre.
Dehir.hu: Mit tapasztalt a helyszínen?
Lakatos Gyula: A katasztrófának nem csak az ember, hanem a természeti környezet is vesztese volt. Nagyon nagy mértékben károsodott a Marcal völgye és a Torna-patak környéke. Láttuk a mezőgazdasági művelésre szánt területeket is, de számunkra a vizes élőhelyek, a patakok és folyók világának helyreállítása jelenti a fő kihívást.
Dehir.hu: Mekkora kárról beszélhetünk?
Lakatos Gyula: Csak a vizes élőhelyek rehabilitációjára legalább 4-5 milliárdot kell fordítani. Számomra a devecseri kastélypark állapota volt talán a legmegrázóbb: a cserjék eltűntek, viszont ott maradtak a fák, minden aljnövényzet, minden zöld nélkül, szinte funkciójukat vesztve. Ha a természet helyreállításának lehetőségeit vizsgáljuk, akkor számolnunk kell azzal, hogy miután a termőtalajról sikerült eltávolítani a vörösiszapot, valamint az alatta található szennyezett réteget, akkor fel kell éleszteni a maradék talajt. (Például baktériumtenyészetekkel segítve ezt a folyamatot.)
Dehir.hu: Mit tehetnek a szakemberek?
Lakatos Gyula: Elsősorban a táplálékhálózatok helyreállításában és az élővilág esetleges visszatelepítéseiben gondolkozhatnak. Fel kell mérni, hogy konkrétan mi maradt meg, mi hozható vissza, hogy a biodiverzitás a továbbiakban is megőrződjön. A természet nagyon erős, nagy az élni akarása, ahol lehet, próbálja visszafoglalni a területeket. Tavaszt éreznek a növények: megfigyelhető már az vörös acsalapu, a sárga nőszirom például, ami azzal kecsegtet, hogy éled a természet.
Dehir.hu: Vajon mennyi idő múlva lehet akár túrák és kirándulások célpontja is ez a vidék?
Lakatos Gyula: Szerintem körülbelül öt esztendő múlva jöhet ilyesmi szóba. Mivel Európában ma 200 millió, Magyarországon 50 millió tonna vörösiszap található, és már lényegesen modernebb, kisebb vízfelhasználásával járó technikák (úgynevezett száraz technikák) is rendelkezésünkre állnak, el tudom képzelni, hogy idővel itt tanösvényeket alakítsanak ki, ahol be lehet mutatni a középiskolás korosztálynak, milyen lehetőségei vannak a vörösiszap környezetvédelmi szempontok figyelembe vételével történő feldolgozásának, hasznosításának.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)