Teljetek meg az erő, a szeretet és a józanság Lelkével!
Szerző: Vad Zsigmond | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.06.12. 08:26 | Frissítve: 2011.06.12. 08:26
Amikor a legnagyobb dolgokkal szembesül az ember, akkor elakad a hangja. Amikor a legtitokzatosabb és leghatalmasabb dolgokról kellene beszélnünk, akkor nem találjuk a megfelelő szavakat. Nem tudjuk kifejezni azt, ami érzelmileg bennünk történik, s ami hosszabb-rövidebb időszakon át nagy hatással van egész életünkre. Olyan gyakran szinte lehetetlen szavakba önteni azt, amit valóságként átéltünk és megtapasztaltunk. Elégtelennek bizonyulnak a szavak az első Pünkösd csodálatos eseményeinek a leírására, megmagyarázására. Kevés a szó a Szentlélek jellemzésére, lényének, munkájának kifejezésére, mert valójában a Lélek megfoghatatlan és megfejthetetlen. Művét csak képekben tudja kifejezni a Biblia is: olyan, mint a szél, olyan, mint a tűz, olyan, mint a víz. Engedjünk Pünkösd ünnepén a felszólításnak: „Teljetek meg Lélekkel!” Vad Zsigmond esperes írása.
Mi az, amivel telve van a szívünk? Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Mit szól a száj? Keserűséget, kiábrándultságot, beletörődést a megváltozhatatlanba? Éppen a közelmúltban beszéltem valakivel, aki csak panaszkodott, el volt keseredve, bele volt fáradva az életbe. Csak mondta, csak mondta a jogos sérelmeit, fájdalmas csalódásait. Mivel, kivel van telve a szívünk? Vizsgáljuk meg magunkat a pünkösdi ünnepnapokon! Mivel van telítve az életünk? Telve van a szívünk sok-sok gonddal, félelemmel, nyomorúsággal, kétségekkel és kételyekkel? S ez igaz az egyén, és a közösség életére nézve is! Mi változtathatja meg ezt az állapotot? Ahhoz bizony csodának kell történnie, hogy valami változás legyen úgy az egyes emberek életében, mint a nemzet életében. Sokan azt mondják: csodák pedig nincsenek. Isten pünkösdi üzenete ez: vannak csodák. A Lélek csodája valóságos lehet mindannyiunk számára. Ebben a rövid, tömör mondatban feszül a csodálatos, totális változásnak a lehetősége: „Teljetek meg Lélekkel!” De milyen Lélekről van itt szó? Erre ad világos, félreérthetetlen feleletet ez a bibliai igevers: „Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1, 7)
Pál az idézett szavakat egy római börtönből írja. Ítéletre vár, helyzete bizonytalan. Nem tudja, hogy kegyelmet kap-e vagy halált. Minden oka meg lenne a csüggedésre, az elkeseredésre, a félelemre, a bizonytalanság okozta rettegésre. De ő így szinte vallomásszerű tudatossággal állítja: „Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem...” Egy tagadás és egy határozott kijelentés van ebben az igében. Nem-hanem.
Kin nem vett erőt már a félelemnek és a csüggedésnek lelke, amikor a teremtett világ égető problémáira gondolt (éhezés, háborúk, életterünk pusztulása). Amikor szeretett, öreg földrészünk, Európa lakóinak lelki közömbösségét szemléli fájdalmasan; amikor magyar népünk romlását, erejének elvesztését látja, és hitelvesztettségének következményei miatt bánkódik; amikor az egyház helyzetét vizsgálva rádöbben a hiányosságokra, évtizedes mulasztásokra, a krisztusi lelkület hiányára; amikor a halál erőivel találja szemben magát?
Nem vagyunk bebiztosítva, hogy bennünket nem győzhet le a csüggedésnek-félelemnek lelke! Azonban Pünkösdkor egy másik Lélek valósága kínáltatik fel! Ennek a Léleknek semmi köze sincs a csüggedéshez, sem a félelemhez, mert ez az erő, a szeretet és a józanság Lelke.
Akiben az Isten Lelke munkálkodik, azoknak az életét a Lélek ereje tölti be, mert ez a Lélek az erő lelke. „Isten az ő szolgáit a hatalom lelkével kormányozza, ami a félelem ellentéte” (Kálvin).
Kivétel nélkül mindenkinek szüksége van az erő Lelkére, hiszen olyan sokszor tapasztaljuk, és érzékeljük erőtlenségünket. Szüntelenül ott feszülnek bennünk a kérdések: Lesz-e elegendő erőnk az előttük feltornyosuló feladatok elvégzésére? Lesz-e erőnk szólni akkor, amikor határozottan szólnunk kell és hallgatni akkor, amikor hallgatnunk kell. Lesz-e erőnk „együtt örülni az örülőkkel” és „együtt sírni a sírókkal”?
Ez a Lélek a szeretetnek a lelke. A szeretet kiapadhatatlan forrásából árad, hiszen Ő az, aki szüntelenül „megújít szeretetéve”(Zof 3, 17). Ez a Lélek tanít meg arra, hogy Istent és a másik embert hűen és igazán szeressük.
Ez a Lélek kiűzi az emberi lélekből a gyűlöletet, az önzést, a türelmetlenséget, az irigységet, a kérkedést, a felfuvalkodást. Akiben ez a Lélek munkálkodik, az „nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem háborodik fel, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.”
Ennek a Léleknek a munkája képessé tesz bennünket arra is, hogy szeressük azokat, akik bennünket nem szeretnek, sőt gyűlölnek. Szeressük ellenségünket! Vajon ez a Lélek határozza-e meg életünket?
Ez a Lélek a józanság lelke. Józanná tesz. Megment a hamis vágyaktól és álmoktól. Reálisan láttatja a múltat, a jelent és a jövőt. Tudatosan bölcs magatartásra segít és biztosítja hozzá a felülről jövő energiát. A Lélek tesz józanná, s ez azt jelenti, hogy ezáltal „felruház azzal a tulajdonsággal, amely képes az adott szituáció helyes megértésére, és annak megfelelő tettekre” (Lenkeyné).
Nem könnyű józannak maradni, amikor mámorosok vesznek körül. Nem könnyű bölcsen dönteni, amikor sokan kapkodva és a következményeket át nem gondolva cselekszenek körülöttünk. Különösen a jelenlegi összekuszált, értékrendjét vesztett társadalmunkban nagy szükségünk van a „józanság lelkére”. Józanul felismerni az alkalmas időt: a szólásra, a hallgatásra, a cselekvésre.
Józanul látni és felmérni a bűn rontását, de egyben látni a Lélek a munkáját is. A józanság „nem csupán racionális mérlegelés”, hanem az erő és a szeretet Lelke által megvilágosított értelem.
Ez a Lélek nem csak az erő, nem csak a szeretet és nem csak a józanság lelke, hanem mind a háromé együtt. Nem véletlenül tartozik össze a három! Szeretet nélkül az erő nem sokat ér - bánthat, megsebezhet, fájdalmat okozhat. Erő nélkül a szeretet érzelgőssé, puhánnyá tehet. Józanság nélkül pedig még a legönzetlenebb szeretet is célt téveszthet. Így lehet ezen a Pünkösdön a Lélek munkája által lelkessé, és sokakat lelkesítővé az életünk. Erre van mindnyájunk szüksége most és itt.
Vad Zsigmond esperes írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)