Dehir

Vélemény

Számháború: van, akinek a kétszer kettő akármennyi is lehet

Budapest – Van, aki tudja, az Egymillióból vajon hányan intettek be a mostani ciklust megelőző, meg az az előtti kormányok idején, amikor dübörögtek a kakaóbiztos pannon pumák? Jegyzet.

Azt mondja a magát tényekkel és véleményekkel jellemző rádió bemondója, hogy számtanból elégtelen osztályzatot adnak a kormányzatnak az egyik éppen most folyó tüntetés résztvevői. A tüntetést az Egymillióan a sajtószabadságért mozgalom szervezi és legalább 3-400 ezren vannak, száll a szó az éterben.

Mondhatnánk Grétsy tanár úr után szabadon, hogy álljunk meg egy szóra, és számoljunk egy kicsit. Lehet, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik (s ha keresztbe hasítunk egy szál szőrt, akkor egyből minimum kettő lesz belőle, mint tudjuk…), de sem a 300 ezer, sem a 400 ezer nem 1 millió. Rendben, az Egymillió sokkal hangzatosabb, mint a 287 616-an a sajtószabadságért, de az most legyen mindegy. Nem mindegy viszont, mennyi az annyi. Különösen azóta, hogy pár éve az ország egyik fele azon élcelődött, hogy Rákay Philip az első nagyon nagy Kossuth téri demonstráció Fideszes vagy Fidesz-közeli résztvevőinek létszámát egy-másfél illetve közel két-millióra taksálta. Az ország egyik fele gúnyosan vigyorgott ezen, a másik meg állította, simán voltak ott annyian. Miután nem szedtek jegyet, meg regisztráció sem zajlott, valójában senki nem tudja, hányan lehettek. Legfeljebb abból lehetett kiindulni, hogy a rendőrség akkor mondott két számot, hogy mekkora tömeg esetén mekkora rendőri biztosítással kell kalkulálni, és ebből össze lehetett rakni valamit. Csak ha már szőrszálhasogatás, akkor a szálka és szempiszkálás mellett se menjünk el: nyugodtan lehet most is vigyorogni, meg mutatni a nemzetközi jelet a fej közelében a szellemi állapotra utalva, hogy hagyjuk a nagyotmondást.

Az már csak hab a közhelyek tortáján, hogy ebből a pozícióból rendben van-e matek egyeseket osztogatni. Mennyire hiteles ez számtanból gyenge lábakon állva. Ezen azonban kár csodálkozni. Magyarországon a rendszerváltás óta változatlanul baj van az úgynevezett kettős mércével. Tudják, ez az, amikor bizonyos típusú demokraták mindenkivel egyetértenek, aki ugyanazt vallja, amit ők. Vagy amikor pártok által osztogatott sajtódíjas újságírók a függetlenség mítoszával próbálnak előállni. Vagy amikor az Egymillióan harmad- vagy negyedannyian sincsenek. Vagy amikor csak a másik hülyesége felháborító, a magunké viszont bocsánatos.

Jut eszünkbe: az Egymillióból vajon hányan intettek be a mostani ciklust megelőző, meg az az előtti kormányok idején, amikor dübörögtek a kakaóbiztos pannon pumák?

Hozzászólások

Vissza az oldal tetejére