Rendet kellene tenni a schengeni határnál!
Szerző: Vojkó Ferenc | vojtko.ferenc@dtv.hu Közzétéve: 2015.12.09. 15:07 | Frissítve: 2015.12.10. 10:14
Debrecen, Záhony – Torlódás, szabálytalan előzések, száguldozás: egy hídon, ahol már négykor iszonyúan sötét van. Jegyzet.
Az elmúlt hetekben sorra olvashattuk a záhonyi határátkelővel kapcsolatos híreket, hogy miként tartóztattak le ottani vámosokat korrupció gyanújával. Ezek után az utazó azt gondolná, hogy a hazatérés Kárpátaljáról/ azaz Ukrajnából) sokkal zavartalanabbul és szabályosan történhet. Nos, az új vámosok kifogástalanok, de a határrendészetnél sem ártana rendet tenni!
Debrecenben élek, évente kétszer fordulok meg a záhonyi határszakaszon. Arra felkészültem az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy órákat kell várni, hiszen a schengeni övezetbe lépésnél szigorú az ellenőrzés. Rendjén is van ez! Ahhoz is hozzá lehet szokni, hogy az Ukrajnából távozókat felterelik a Tisza feletti hídra, ahol akár órákat is eltölthet az ember. (Itt jegyzem meg: az ukrán oldalon a vámvizsgálatnál nincs sor és mindössze 10 perc az ellenőrzés!) Az is megszokott, hogy a kétsávos hídon, még az államhatárt jelző piros vonal előtt ukrán rendszámú mikrobuszok állnak, s várakoznak arra, hogy társaik Magyarország felől érkezve árut pakoljanak át, ezzel megosztva az egy főre jutó vámolni valót, és így könnyebben térhetnek haza. Ehhez nekem, magyar állampolgárnak nincs semmi közöm. Előzök és megyek tovább. A piros vonalat átlépve azonban jönnek a kellemetlenségek!
Decemberben ilyenkor fél négykor sötétedik, és négy órakor már koromsötét van. A hídon, sőt a határon ekkor kezdődik valami teljesen felfoghatatlan őrület. A hosszú sorban egy különös játék kezdődik. Néhányan a sor elején elfelejtik beindítani autójukat, és ezzel feltartják a haladni vágyókat. Nem azért, mert elaludtak, hanem mivel valami különös üzlet indul be. Ők azok, akik a később érkező barátaikat, üzlettársaikat maguk elé engedik. Elkezdődik a tolakodás, dudálás, hangoskodás! A „záróvonal nem betonfal” elv alapján kivilágítatlan autók száguldanak el meglehetősen nagy sebességgel a sorba állók mellett és előznek jó 15-20 autót – és ezzel kb. fél-egy órát spórolnak. Ha valaki észrevétlenül, figyelmetlenül kilép eléjük, annak annyi, hiszen a kétsávos hídon nincs hová húzódni. Amennyiben szembe autó jön, azt agresszíven visszazavarják, hogy el- és beférjenek. Vagy pedig a szabályosan várakozókat egyszerűen a híd széléhez préselik.
Csak kérdezem: hol vannak ilyenkor a határrendészek, akikről azt gondoltam, az a feladatuk, hogy egy határátkelőn rendet tartsanak? Hogy választ kapjak kérdésemre, felkerestem a határrendészek irodáját. A válasz, amit a zászlóstól kaptam finoman szólva is döbbenetes volt: mondjam meg rendszámát annak, aki elkövette a szabálysértést, mert a hídon előzni tilos. Kérem, mondtam erre, én nem papírral és tollal érkezek egy határra azzal a céllal, hogy jegyzeteljek! Ez nem az én dolgom – legalábbis ezt gondolom!
Naiv módon azt reméltem, hogy a bejelentés nyomán történik valami. De nem, nem történt semmi! Ugyanúgy előzgettek a hídon, még fél öt után is, miután felkapcsolták az egyébként roppant gyér közvilágítást. És lehetett tovább bosszankodni és várni, hogy egyszer végre a vámoshoz kerüljön az utazó.
Csekély két óra várakozás után jött a vámvizsgálat, ami kifogástalan volt, szakszerű – már amennyire azt én egyszerű állampolgár meg tudom ítélni... – és gyors, udvarias. A határrendészeteknek meg azt gondolom, lenne mit tanulniuk és tenniük! Legyen már végre rend Záhonyban – a schengeni határnál!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)