Nem műxik az internet, de készül a pöri Csokonai városában
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2015.07.11. 15:44 | Frissítve: 2015.07.12. 17:07
Debrecen – Tényleg nyelvében él a nemzet? És aki úgy beszél, hogy tehetel, fogol, az gyilkolja a nyelvet? Aki meg azt mondja, Debi, az jó fej? Jegyzet.
Utazunk a villamoson. Felszáll két srác, ránézésre középiskolásoknak tűnnek. Nem ordibálva, de azért elég hangosan beszélgetnek. Bár haverok lehetnek, egymás megszólításában minden alkalommal azt a gével kezdődő szót alkalmazzák, amit Simicska Lajos emelt be a közbeszédbe. Nem mindenkinek jön be az egyébként kedélyes, hétköznapi semmiségeket taglaló társalgás. Egy idősebb hölgy feláll, botjába kapaszkodik, és elindul a villamos eleje felé. Nem száll le a következő megállónál, hanem leül, minél messzebbre a srácoktól, s néz maga elé.
A szereplők ebben a cukrászdában is nagyjából annyi idősek lehetnek, mint a fenti srácok. Csak éppen nőnemben. Hárman vannak. Három gyönyörű, jól öltözött lány. Ehhez képest érdemes gyanakodva tekinteni rájuk, mert a látszat csalhat. Nem is biztos, hogy lányok. Lehet, hogy csak annak látszanak, ugyanis minden mondatot azzal zárnak, hogy egyértelmű utalást tesznek a férfi nemiszervükre. S mellékesen időnként úgy szólítják egymást, mintha dolgozó nők lennének. Olyanok, akik a legősibb mesterséget űzik.
Bence azt mondja, már megint nem műxik rendesen az internet. Aztán később megkérdezi, mi a helyzet azzal a cuccossal, haladok-e. Visszakérdezek, mire gondol. Kiderül, hogy az előadásra, amire fel kell készülnöm. Ez volna a cuccos. Bence húsz éves múlt, olvasott, tájékozott, érettségizett fiatalember. A végtelenségig udvarias a hétköznapokban, de vannak ilyen szavai. Amikor megkérdezem, nem zavarja-e, hogy így rongálja a magyar nyelvet, azt mondja, ez nem rongálás. De a nyelv az utóbbi időben kevesebbet fejlődött, messze nem annyit, mint a nyelvújítás korában. S amikor felidézem a villamoson trágárkodó fiúkat, visszapattintja a labdát: de hát régen is így beszéltek az emberek, nem?
Igaza van, nyilván nem véletlenül szabtak ki olykor az Árpád-házi királyok is súlyos büntetéseket a trágárkodókra, nem véletlenül ragadt meg a nyelvben az "Isten nevét szádra hiába ne vedd" sem. Ha mindenki szabatosan, szépen beszélt volna évszázadokkal ezelőtt, ilyen törvény aligha születik.
Azért engem zavar, mondom erre, amikor a remek debreceni szakács azt mondja a főzőműsorban: pöri. Miért nem mondja azt, hogy pörkölt? Hosszú? Vagy attól lesz jó fej, ha így beszél? Persze, lehet, hogy bennem van a hiba, mert én azt sem különösebben kedvelem, ha valaki azt mondja, itt születtem, itt lakom Debiben. (Valahogy nekem mindig a "debil" szó úszik be, és valahogy nem tetszik a gondolat, hogy mi, debreceniek igazból debilek volnánk...)
Valamikor azt mondták, kilóg a kapanyél annak a szájából, aki így beszél: tehetel, fogol. Ezzel jelezték, hogy az illető nem a tanultabb, nem a műveltebb réteghez tartozott, s ezt a megjegyzést semmiképpen nem lehetett a dicséretek közé rakni. Nyilván előállhatnánk most is azzal, hogy nyelvében él a nemzet, meg hogy az édes anyanyelv mennyire fontos. Egyébként valóban az. De már rég nem ugyanazt a nyelvet beszéljük. S nem is mindig értjük egymást.
Öten gyalogolnak a belvárosban. A legkisebb az anyja hátán, egy gyerek balról, kettő jobbról, fiúk-lányok vegyesen, nemigen lehetnek még talán iskolások sem. Az anya láthatóan azon igyekszik, hogy nyakon vágja a szélen fickándozó kisfiút, aki könnyedén kisiklik a szülői szigor eme meglehetősen konkrét megnyilvánulása elől. Az anya nem bírja tovább türtőztetni magát, s a következő mondat bukik ki belőle: a rák egye az anyádat, még gúnyolsz is? Már nem hallom meg, mi erre a válasz, mert befut a villamos, és a tér megtelik emberekkel.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)