Milyen ember az, aki ellopja a hajléktalanoknak szánt holmit?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2017.01.09. 16:11 | Frissítve: 2017.01.09. 16:43
Debrecen – Aki akar, segíthet a rászorulóknak egy-egy meleg kabáttal. Néha azonban kevés a jó ötlet, a jó szándék. Jegyzet.
Akarsz segíteni? Van olyan kabátod, amit nem használsz? Ami csak a helyet fogja otthon? Kapd a hónod alá, és vidd ki a városba, Debrecenben például a Kossuth térre vagy a színház mellé. Ott vannak úgynevezett „szabadfogasok”. Tedd ott le a kabátot, és majd amikor arra jár valaki, akinek meleg holmira lenne szüksége ebben a nagy hidegben, az magával viheti.
A kezdeményezés a civil szférától származik és a Facebookon is megjelent. Jó ötlet? Az. A megvalósítása azonban nem az igazi. Egy ötlet önmagában kevés. Nem árt végig is vinni.
Vannak helyek, ahova kabátokat lehet kitenni? Vannak. Ezek köztereken találhatók. Engedélyt fogas kihelyezésére, a közterület használatára viszont nem kért senki. Gond? Igen, mert így nincs igazi gazdája a kezdeményezésnek. Ott vannak a kabátok, és bárki elveheti őket. Bárki. Nem csak az, aki hajléktalan, vagy rászoruló. Televíziós kollégáink látták, amikor egy pár fős társaság megjelent a főtéren lerakott kabátoknál. Összeválogattak párat, az egyik férfi pedig azt mondta a többieknek, vigyék az autóhoz, és majd hívja őket, ha lesznek újabbak.
Mit lehet ilyenkor tenni? Odamenni, és azt mondani, gyerekek, roppant gyorsan tegyétek le a cuccot és húzzatok el? És ha visszaszólnak, hogy te meg mit dumálsz itt, akkor felgyűrni az inget, haver, játsszuk le másképpen ezt a meccset? Vagy rendőrt hívni? Közterületest? Telefonálni a hatóságoknak? Kinek?
A helyzet az, hogy az akciót meghirdető civilek arról nem gondoskodtak, hogy legyen felügyelet, legyen valaki, aki vigyáz a kabátokra, vigyáz a rendre. Koordinálja a kabátleadást és elvitelt. Mivel nincs engedély az akcióra, így a közterületesek sem avatkozhatnak be, hiszen ha nagyon szigorúan közelítenénk a kérdést, nekik valószínűleg első körben arról kellene érdeklődniük, hol a pecsétes papír, mi alapján osztogatnak itt kabátokat.
Ennek híján aztán történik, ami történik, szabad a pálya. Vagy szabad a rablás?
Lehet azt mondani, hogy bizony, ilyen ez a társadalom. Bezzeg a svédek, németek, franciák. Ott ilyen meg nem történhet. Ennyire messzire azonban ne menjünk el. Remek történeteket hozhatunk arról, hogy a bécsi gazda kint hagyhatja a szerszámokat a hétvégi kertjében, és a kutya sem viszi el. Miért is tenné. Nincs rászorulva. De ennyi erővel arról is sztorizhatunk, hogy a hollandoknál milyen komoly nemzeti sport a biciklilopás. Pedig ők sincsenek rászorulva. Jól élnek, mégis lenyúlják a kerót, ha úgy van. (És általában úgy van...) Általánosítani tehát, hogy a debreceniek ilyenek, nem érdemes. Vannak jó szándékú emberek, akik szeretnének segíteni a rászorulókon. Meg vannak olyanok, akiket nem zavar, ha az elesettektől, a nincstelenektől, a hajléktalanoktól vesznek el – kevésbé finoman: lopnak el – bármit is.
Bármilyen szép és nemes is ez a civil kezdeményezés, nem, vagy csak nagyjából működik. Talán mégis szerencsésebb, ha a hajléktalanoknak szánt holmikat azokhoz a szervezetekhez, intézményekhez visszük el, amelyek egyébként is ezzel foglalkoznak. A segítségükkel azok kaphatnak ebben a kutya hidegben meleg kabátot, akik tényleg rászorulnak. Nem pedig azok, akik úgy gondolják, ez a szabad préda, meg az erősebb kutya esete.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)