Látta már valaha egyetlen debreceni rendőr arcát fényképen?
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2014.02.04. 08:16 | Frissítve: 2014.02.05. 13:27
Debrecen – A debreceni rendőrség önszántából bomlasztja a rendszert, aminek mi örülünk. Nagyon. Örüljön velünk! Jegyzet!
Higgyék el nekünk, hogy amikor kimegyünk egy balesethez vagy egy rabláshoz, akkor mi a helyszínen nem kipixelezett arcú, a szemén fekete csíkot viselő rendőrrel találkozunk. És feltételezzük, hogy amikor önök a Piac utcán szembe sétálnak egy járőrrel, akkor annak az arca sincs elhomályosítva. Mert a rendőrök éppenséggel nem ilyen torzszülöttek; van arcuk, orruk és szemük. Csak épp Magyarországon van egy elképesztően hülye szabályozás, ami miatt nekünk, újságíróknak felismerhetetlenné kell tennünk a rendőröket. Higgyék el, gyűlöljük ezt a szabályozást! Szívből gyűlöljük! Mit szívből? Zsigerből! Nem, nem azért, mert lusták vagyunk kipixelezni a rendőrök arcát… Lusták vagyunk, persze, de vannak érveink is.
Sajnos ez az idióta jogszabály olyan szinten beleivódott a rendőrök vérébe, hogy ha megérkezünk egy helyszínre, a rendőr nem köszönéssel kezdi. Az első mondata az, hogy minket nem vehetnek fel, nem fotózhatnak le. Okés, megértjük; egy beépített tégla kilétét tényleg ne egy túlbuzgó, idióta sajtós fedje fel. Rendben, persze, ne mutogassuk a különleges ügynökök, a Terrorelhárító Központ kommandósainak arcát a tévében, ez még elfogadható lenne.
Persze azon mi is jót röhögtünk, amikor küzdősport gálát rendezett a Belügyminisztérium, amin TEK-esek is részt vettek, és erről a sporteseményről fotósorozatot közölt az Magyar Távirati Iroda, melynek fotóin nem takarták el a terrorelhárítók arcát. Leleplezve így a fél Terrorelhárító Központot. És ez a szakma csúcsa, ha egy ilyen nyilvános eseményen a kommandósok nem maszkban rúgják le a kollégáik fejét, akkor mégis miről beszélünk?!
Miért kell nekünk kitakarni egy helyszínelő rendőr arcát? Bűnöző talán? Megilleti az ártatlanság vélelme? A fenét, egy dolgát végző, tisztességes melós, akinek az égvilágon semmi oka nincs rejtőzködni.
De hogy ne csak a rendőrökről essen szó, röviden hadd írjak egy debreceni esetről: pár éve, amikor szegény Szögi Lajos gyilkosai a Debreceni Ítélőtábla előtt álltak, jó pár sajtó óvatlan volt, és nem takargatta ki az összes, gyanúsítottat kísérő börtönőr arcát. Feltételezzük, hogy a börtönőröket felkereste egy dörzsölt ügyvéd, és ment az egyenlevél a szerkesztőségeknek; pár tízezer forint az ára, hogy ne pereljenek. Mert - érveltek - halálos veszélyt hozott rájuk a média arcuk bemutatásával, hiszen a családtagok így bosszút állhatnak. Csakhogy ezek a családtagok ott ülhettek a tárgyalóteremben, láthatták a börtönőrök arcát, ha kedvük támadt volna, le is fényképezhették volna őket. Őket hiába fenyegeti az ügyvéd.
Szóval van ez a nyomorult szabályozás, évek óta, és úgy tűnik, hiába tiltakozik ellene egy emberként a teljes magyar sajtó az összes lehetséges fórumon, senki, de senki nem akar ezen változtatni.
Egészen mostanáig, mert pár héttel ezelőtt furcsa módon a rendőrség önszántából kezdte bomlasztani a rendszert. Nem csupán a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság tesz így, hanem az összes megye rendőrsége. Mikrosztorikat, sikertörténeteket posztolnak a police.hu-n, melyekhez fotókat is csatolnak. A beszámolók általában arról szólnak, hogy eltűnt a pörkölt, a motor, a bicikli, de a rendőr megtalálta, visszavitte a tulajnak, aki persze boldog, és összeáll egy fotó erejéig az ellopott, de megkerült tárggyal és a zsaruval. És láss csodát, ezeken a fotókon nincs kitakarva a rendőr arca.
És tényleg, miért is lenne?! Nincs, egyátalán nincs miért rejtőzködni, joggal büszke az a rendőr. Joggal büszke rá a rendőrség is, ha alkalmazottja felismert egy körözött gyanúsítottat. Lehet, hogy mulatságosnak tűnik a fotó arról, hogy a derecskei rendőr egy olyan motort talált meg, amit valószínűleg nem fognak benevezni egy motorszépségversenyre, de ha annak a pocsaji embernek ez a motor sokat jelentett, akkor tényleg fogjanak kezet, mert ez így emberi. Ha megkerült a két bringa - még ha az egyiknek hiányzik is az első kereke -, joggal dagad a mellkasa a nádudvari rendőrnek és polgárőrnek is, van ok az örömre, és arra, hogy ezt a sikert megosszák a nagyvilággal.
Mi abban bízunk, hogy sok debreceni és hajdú-bihari rendőr örülhet a jövőben hasonló sikernek. És persze abban is, hogy a rendőrség nem áll meg ennyinél, és kiharcolja azt, amit a magyar médiának nem sikerült: azt, hogy a rendőrök ne nézzenek ki bűnözőnek a sajtóban.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)