Csirkenyakat vagdalni sem lehet örök állás
Szerző: (szem) | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.06.12. 16:30 | Frissítve: 2011.06.12. 16:30
Utcára mennek a rendvédelmiek, a mozdonyvezetők, mert jogaik csorbulását érzik. De mit szóljanak a tornászlányok, vagy a fiúszopránok? Ők mikor menjenek nyugdíjba? 15 évesen? És mi lesz a hentesekkel, akik annak idején azt hitték, húst mindig esznek majd az emberek?
Tüntetnek a rendvédelmi dolgozók, mert nem tetszik nekik a rendszer. Nem értenek egyet a korkedvezményes nyugdíjak szigorításával, előjogokat, meg korábbi ígéreteket emlegetnek. A tűzoltók szóvivője is fennhangon szavalja, komolyan gondolja-e bárki, hogy hatvanéves embereknek kellene égő házból menteni másokat. Demonstrációt szerveznek a mozdonyvezetők, és az Országház elé vonulnak, hogy a korkedvezményes és korengedményes nyugdíj megszüntetése ellen tiltakozzanak. Az ember csak kapkodja a fejét, s már-már úgy érzi magát, mintha mondjuk Párizsban lenne, ahol jóval gyakoribbak a tiltakozások, a sztrájkok, mint amit mi itthon megszoktunk. Meg, tegyük hozzá, az autógyújtogatások, barikád-emelések, utcai harcok a tüntetők és az ellenük felvonuló egységek között. Amire viszont nálunk nincs igény.
Ez Magyarország. Később léptünk a demokrácia útjára és nem minden esetben választottunk jó irányt. Ez egy kis ország, gyengébb gazdasággal és ennélfogva kisebb lehetőségekkel. Attól, hogy voltak az ország életében időszakok, amikor nem számított, mennyit termeltünk és mennyit költöttünk, s nem számított, hogy az utóbbi értékei emelkedtek magasabbra, nem jelenti azt, hogy ez így (mármint úgy) is maradhat az idők végezetéig. Nem nyújtózkodhatunk, csak ameddig az a bizonyos takaró ér. Egy almát darabolás nélkül csak egyfelé lehet osztani, kettőt kétfelé, s így tovább. Nem költhetünk többet, mint ami van. Bármennyire jó lenne.
Most ott tartunk, hogy húzogatni kellene a nadrágszíjat. S ez nem jó. Viszont szükségszerű. Itt van például a nyugdíj. Azért emlegetik a közgazdászok, hogy hiányzik közel egymillió munkahely, illetve járulékfizető, mert a nyugdíjrendszer úgy működik, hogy a dolgozó a keresete alapján járulékot fizet, amiből viszont nem ő, hanem a szülei és nagyszülei generációja kap nyugdíjat. Akik annak idején szintén dolgoztak, szintén fizettek járulékot. Ha egy rendszerben kevés a munkavállaló, és sok a nyugdíjas, az gondot fog okozni. Különösen, ha a társadalom elöregedése mellett még mesterségesen is tovább duzzad a nyugdíjasok száma.
Idén januárban nagyjából 700 ezer rokkantsági nyugdíjas volt az országban, és 250 ezer olyan korengedményes nyugdíjas, akiket érint az alkotmánymódosítás. Nagy szám ez? Nagy. Nem kérdés, hogy sokan valóban abban a helyzetben vannak, hogy egészségügyileg alkalmatlanná váltak a munkára. Ez azonban nem áll azokra, akik férfikoruk teljében elmennek nyugdíjba, aztán meg beállnak egy magán őrzővédő céghez – vagy éppen nemzetközi kommandós versenyt nyernek.
Lehet arra hivatkozni, hogy ezek az emberek abban a reményben öltöttek mundért annak idején, mert vonzó volt számukra a korai nyugdíj a kemény, és ezért a veszélyes életet is vállalták. Csakhogy a rendőrségi portás, meg a tűzoltósági adminisztrátor munkája aligha keményebb, mint bármely más cégnél bármely más hasonló munkát végzőé.
Erre mondhatná, aki a megszüntetésre ítélt debreceni húsüzemben dolgozott, hogy ő meg azért lett hentes, mert úgy gondolta, enni mindig is fognak az emberek, húst meg pláne, tehát csirkenyakat vagdalni örök állás lesz. Most, hogy a külföldi tulajdonosi kör úgy döntött, lehúzza a redőnyt, akkor ezek az emberek mit szóljanak? Hogy a társadalom cserben hagyta őket, nem esznek a nyomorult magyarok elég hazai húst, és most irány az utca, a parlament, lengjenek a botra tűzött bontott csirkék és széles malackarajok a Kossuth téren? Vagy graffitizze össze a táblát az 58 éves tanítónő, hogy az ő dereka már nem hajlik annyira jól, nem könnyű már neki bekötni neki az elsős gyerek cipőjét, nem hitte annak idején, hogy így lesz? A tornászlányok menjenek nyugdíjba 19 évesen, amikor már nem képesek olyan lázán spárgába ülni? A fiúszopránok meg 13 évesen, amikor már csak dörmögni tudnak, és nem falzettben, hanem fals hangon kornyikálnak?
Minden változik. Az egész világ. Valamikor valakik azt hitték, elbírja ez az ország, hogy ennyi nyugdíjast annyi munkavállaló tartson el. Valószínűleg akkor is tévedés volt, ez a gyakorlat azonban ma még kevésbé tud működni. Tudjuk, hogy nem annyira jó, de mégis az az irány, hogy inkább azt kellene megnézni, ki, hol, mit tudna dolgozni.
(Fotó: MTI)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)