Anya, apa, én is itt vagyok!

---

Debrecen – A nő úgy beszélt a gyerekkel, mint valami utálatos idegennel. Gabi legszívesebben odalépett volna hozzá, hogy megüsse.

Tweet

---

Ott állt a nő a buszmegállóban. Fiatal volt, viszonylag jól öltözött. Mellette óvodásforma gyerek, s egy másik is, babakocsiban.

Képünk csak illusztráció

A nagyobb rettenetesen unhatta magát, pedig feladata volt. Egy méretes szárítót igyekezett megtartani, ami nagyobb volt, mint ő, nem is csoda, hogy egy idő után eldőlt, nagyot csattant a betonon. A nő rámordult a gyerekre. A hangja hidegen csengett, úgy beszélt a kisfiúval, mint valami lenézett, megvetett idegennel.
Közben a kisebb is elunta magát a a babakocsiban és sírni kezdett. Egyre hangosabban, egyre türelmetlenebbül. A nő fásultan belekotort a táskájába, előhúzott egy ásványvizes palackot. Letekerte a kupakját, aztán előhúzott egy tápszeres zacskót, öntött belőle a flakonba és összerázta. Közben csak nézett maga elé, rezzenéstelen tekintettel. Rá sem pillantott egyik gyerekre sem.

Amikor a babakaja elkészült, szinte odalökte a kicsinek. Az ügyesen megfogta a palackot, inni kezdett belőle, s ezzel rögtön kivívta a buszmegállóban várakozók elismerését. Kivéve az anyjáét. Az nem foglalkozott vele, de a testvérével sem, aki még mindig a szárítóval kínlódott.

A nő elővett egy cigarettát és rágyújtott. Úgy fújta a füstöt, mint akinek más öröm nem is jutott az életben.

Gabi legszívesebben odalépett volna a nőhöz, hogy megüsse. Vagy minimum megrázza: ember, nem szégyelli magát? Hogy képes így nézni a saját gyerekeire? Nincs magának szíve? Egy szikrányi szeretetet sem érez irántuk? Hát nem látja, milyen szép a kisfia, meg ez a kisbaba is milyen gyönyörű, milyen ügyes?

Gabi tíz éve próbálkozott teherbe esni. Sem pénzt, sem időt nem sajnáltak a férjével, felkeresték a legjobb szakembereket és

az összes neves intézetben megfordultak, mindent megtettek, hátha összejön a gyerek.

De nem. Esélyük sem volt rá, megmondták nekik, ha az utolsó próbálkozás sem sikerül, le kell mondaniuk arról, hogy nekik valaha is kisbabájuk szülessen. Pedig erre vágytak amióta meglátták egymást és egymásba szerettek.

Vajon milyen élete lenne ennek a két gyereknek, ha Gabiéknál landoltak volna? Milyen jövő várna rájuk akkor? S mi vár rájuk majd így? Hogyan fognak elsodródni, belesüppedni a szürkeség, a szeretetlenség, a lehetetlenség mocsarába, s változnak át aranyos kisgyerekből ők is valami hasonló, érzéketlen lénnyé, mint az anyjuk?

Tudod, csak azt sajnálom, hogy végül nem mentem oda ahhoz az a nőhöz, nem mondtam neki semmit – mondta a férjének otthon Gabi.

Meg kellett volna ragadnom a karját, és beleordítani az arcába, hogy ez a két gyerek nem kérte, hogy megszülessen. De ha már itt vannak, neked, aki megszülted őket, kutyakötelességed, hogy jó anyjuk legyél. Ez a dolgod.

A férfi felsóhajtott és magához ölelte Gabit. Sokáig álltak így, aztán szétrebbentek. A nő kezet mosott, a férfi tálalt. Lassan, szótlanul vacsoráztak, és nem rohant be senki a konyhába, hogy anya, apa, én is itt vagyok.

---

Címkék: Gyerek, Szülő, Baba, szeretet, buszmegálló

---