Mit csinál a debreceni idegenvezető a mesés görög szigeten?
Szerző: Árvay Sándor | arvay.sandor@dehir.hu Közzétéve: 2014.09.21. 09:07 | Frissítve: 2014.09.22. 09:32
Kréta – A kontinens déli végein ritka a magyar munkavállaló. Aki tehát már nyolc éve itt dolgozik, egyértelműen beleszeretett az itteni életbe. Az egy hétre érkező turistának azonban csak sejtései lehetnek a hangulatos sziget igazi arcáról. Útirajz.
Amikor családi üdülésre készül az ember, vágyai mögé felsorakoztatva legelőször számba veszi anyagi lehetőségeit, s a kényelmi szempontokat. Rádöbben, hogy nem akar kiszolgált autójával végigdöcögni a balkáni hegyeken, kiesik tehát az eredetileg célba vett Montenegró, a festő kotori öböl, a dalmát tengerpart is, így végül a nadrágszíjhoz szabott büdzséjébe egy repülős görög út fér bele.
Barátoktól, ismerősöktől igyekszik tanácsot kérni, könyveket lapozgat, az internetes bejegyzéseket bújja, egykori földrajzi tanulmányaira hagyatkozik, s az ókori emlékek, a természeti szépségek alapján választ. Így keveredik Krétára. Némiképp tudatosan, de azért a véletlenek összjátékának köszönhetően is. S hamarosan rádöbben: igencsak jól vezérelték utazásának hajóját a görög istenek…
Hasonlóképp toppant be Krétára annak idején Hüvösvölgyi Timea is. A Debrecenből elszármazott idegenforgalmi szakember egy ideig Budapesten dolgozott, aztán Máltán képviselte a magyar irodát, majd a sors keze segítette ide, a Földközi-tenger keleti medencéjében levő szigetre. Úgynevezett „telepített” idegenvezetőként viseli gondját az érkező magyar turistacsoportoknak.
– Édesapám szintén a debreceni idegenforgalomban dolgozott, s pályaválasztásomnál, majd e helyszínmódosításban is szerepe volt abban, miként alakul a jövőm. Annak idején már régóta idegenvezetősködtem, amikor ő javasolta, hogy kikapcsolódásként csatlakozzam egy görögországi csoporthoz. S a Paraliában töltött napok hozták a változást. Meg is kellene már keresnem Kosztasz bácsit, az ottani helyi utazásszervezőt, hiszen ő „csábított át” Krétára. Így lettem az Ibusz telepített idegenvezetője e csodás görög szigeten - meséli a nyolc évvel ezelőtti történetet a debreceni Medgyessy Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola egykori diákja, aki ugyan már jó ideje elszakadt a Hajdúságtól, a Facebook és az internet segítségével még tartja a kapcsolatot gyermekkora városával. – Telente, amikor lecsendesül az idegenforgalom, haza-hazajárok. Barátom Budapesten dolgozik, s Debrecenbe is eljutok alkalmanként, de a sziget magához láncolt. Imádok itt lenni, a lelkemmel kötődöm Krétához – mondja.
Az tudni való, hogy a női lélek rejtelmeit szinte lehetetlen feltérképezni, válasszunk ezért inkább – látszólag – egyszerűbb feladatot, s próbáljuk megfejteni, milyen mágnes vonzza ide az idegent. S egyáltalán: mi a krétai titok nyitja? Azt már az elején szögezzük le, krétai rejtélyről van szó, nem görögről – az egybetartozás tényét elismerve a büszke szigetlakók mindig hangsúlyozzák múltjuk, jelenük egyediségét, különbözőségét, a krétaiságot.
A némi történelmi, földrajzi munícióval felvértezett utazó annyit tudhat látogatása helyszínéről, hogy ez Görögország (s Európa) legdélibb szigete, és mint ilyen, minden időszakban a legtöbb napsütést és a legnagyobb meleget kínáló helye. Ami pedig a históriát illeti, Knosszosz híres minószi palotaromja évezredes kultúra emlékeit őrzi. Egyébiránt kétezer méter körüli csúcsokkal teleszórt vidék, hosszan elnyúló hatalmas sziget, ahol a körbefutó utak megszakadnak a déli oldalon, ott ugyanis a meredek sziklák egészen a vízpartig kinyúlnak, s betonfalként omlanak a tengert szegélyező keskeny fövenysáv lábaihoz.
Első megközelítésben nem éppen a tömegturizmust vonzó helyszín. Krétáról nem az a kép alakul ki az ismerkedni vágyó idegenben, mint a görög jelképnek számító (háromórányi hajózásra levő) Szantorini esetében – itt nincsenek fehérre meszelt kék ablakos házikók. De mégis: ahogy egyre többet olvas, keresgél, s aztán a helyszínen meglát az ember, úgy nyílnak meg Kréta kapui, úgy engedi egyre közelebb magához vendégét a mediterrán sziget. Mindig mutat valami újat, egy másik szeletkét, egy addig ismeretlen részt.
Krétát fel kell fedezni. Nem „adja ki” azonnal önmagát, hanem elvárja: tegyen érte a látogató, hogy kitárulkozzon, hogy megismerhető legyen.
A felfedezés, persze nem egyszerű. Jó megoldásnak tűnik, ha kombinált módszert választ az utazó, s az egy hetes üdülést három egységre osztja. Így szemlélődhet a fakultatív kirándulások autóbuszos túráin, pihenhet, ismerkedhet a vidékkel a saját szálló környékén, s volán mögé ülhet viszonylag olcsón bérelt kis fehér Hyundai kocsijában, hogy azzal bóklásszon a szigeten. Tegyük rögtön hozzá: nem egyszerű feladat a vezetés, mert a legszebb helye megközelítése a kacskaringós, szűk hegyi utakon alaposan próbára teszi az alföldi kocsikázáshoz szokott embert.
A bázis tehát Rethymno (hangulatos belvárossal és hosszan elnyúló üdülőövezettel), a sziget északi felén, félúton a Heraklion és Chania, a két legnagyobb település között. Előbbi repülőterén landol a szigetre érkező (s ide zarándokol el az ősi knosszoszi kultúra romjait megtekinteni), az utóbbit pedig azért érdemes nem kihagyni az úticélok közül, mert Chania a világ legrégebben lakott települései közé tartozik, s tarka, színes házacskái, szűk sikátorai, a Velencei-öböl jellegzetes épületei, a Firkasz-bástya és kis világítótorony igazán emlékezetes látványt kínálnak.
A városi trappolásból nagyjából ennyi fér az egy hetes tartózkodásba – természetesen az autós kalandozások során érdemes bekukkantani az apró falvak, kis települések életébe, ha másért nem, ismerkedni a helyi kulináris ajánlattal.
A krétai látogató – bármerre is jár – megtapasztalhatja, hogy a tengerpart mindenhol gyönyörű és rengeteg a homokos föveny. A keleti partokat ugyan nem sikerült feltérképezni, de északon Granvousa, nyugaton Elafoniszi , délen pedig Preveli a debreceni utazó programjába is belefért, volt tehát összehasonlítási lehetőség is.
Általános tapasztalat, hogy a krétaiak védik értékeiket, s nem emelnek szállodáktól, éttermektől zsúfolt modern turistaközpontokat a látványos helyekre. Igyekeznek megőrizni a természeti értékeket.
Odacsalogatják a turistát, de csupán a szükséges alap-infrastruktúrát építik ki. Ahol jártunk, mindenütt volt egy kisebb-nagyobb büfé, éttermecske, parányi öltözőfülke, mellékhelyiség, napernyő-bérlésre, labda, játék, vagy napozópad kölcsönzésére alkalmas sátor, orvosi felügyelet, ám sehol nem rondították a természetet az építkezések. Hozták a kisebb-nagyobb kirándulóhajók a látogatókat, érkeztek bőven busszal, bérelt kocsival is sokan – s miután megcsodálták a ritka látnivalókat, néhány órányit, egy napot fürdőztek a mesés partszakaszon, felkerekedtek, s visszatértek hotelektől hemzsegő üdülővárosaikba.
A föveny, az évezredek óta tenger mosta partszakasz pedig fellélegezhetett, s a következő napig kipihenhette a nagy rohamot.
Egy turisztikai honlap, a Tripadvisor 2013-ban ranglistát állított fel Európa tíz legjobb strandjáról és a hatodik helyet Elafoniszi kapta. Nem véletlenül. Kötelező krétai látnivalóként harangozzák be a sziget délnyugati részén levő partszakaszt, s valóban nem csalódik, aki a kanyargós hegyi furikázás után megérkezik a helyszínre. Lenyűgöző a szinte fehér homok, ami a part menti sávokban helyenként rózsaszínre vált, isteni a sekély, világoskék, átlátszóan tiszta víz, melyben térdig gázolva átgyalogolhatunk a szomszédos homokdűnés szigetig.
Hasonló látványosságot kínál a déli parton Prevelinél a pálmafás strand, melyhez nem vezet egyéb út, mint az 568 lépcsőt számláló gyalogösvény. Ha vizitáltunk a hegyi kolostornál, s a csodás látványt, az afrikai partok irányába pompás kilátást kínáló világháborús emlékműnél, kocsinkat a fenti parkolóban hagyva megkezdhetjük az ereszkedést – gondosan megjegyezve már akkor, hogy e lépcsőkkel a fürdőzés után még felfelé is lesz egy randevúnk. A krétai Palm Beach azonban szintén olyan látvány kínál, amiért érdemes bevállalnunk a hegyi túrát. Lent összeölelkezik a meredek kanyonból előtörő folyó és a tenger, eldönthető hogy melyikbe ereszkedjünk, s miként váltogassuk az édesvízi és sós fürdőt.
Elhagyva a partokat, a hegyvidéki túrázónak a Szamaria szurdok lehet a következő úti cél. Európa második legnagyobb szurdokvölgye a sziget egyetlen nemzeti parkja, mely természeti értékeivel és vadságával lenyűgözi a látogatót. Itt is érvényes a krétai módi: a busz lerak a hegy tetején, az Omalosz-fennsíkon a parkolóban, utána irány lefelé az ösvényen a 16 kilométeres túrára. Mindenki maga ritmusa szerint halad a kavicsos, köves terepen, megtöltve tüdejét hegyi levegővel, emlékeinek tárházát pedig a látnivalókkal.
Vizet, elemózsiát vigyen mindenki magával, mert út közben nincs boltocska, képeslapot, kulcstartót s egyéb csecsebecsét kínáló butik, nincs lakott település sem – csak maga a vad természet, a maga csodáival, s csupán néhány vadkecske távoli mekegése zavarja a háborítatlan csendet. Öt-nyolcórányi sétával mindenki célba (azaz a tengerparthoz) ér. Mire a nap lebukik, kiürül a szurdok. A fáradt turistát pedig hajó várja a víznél – az autózást itt is lehetetlenné teszi a meredeken tengerbe omló sziklafal –, így hullámok ringatják, amíg kiköt a fregatt az időközben ideérkezett autóbuszok parkolójában.
Hullámok ringatják, jóval hosszabb ideig, három órán át a reggeli odaúton, s aztán este a visszatéréskor is, amikor a „közeli” Szantorini szigetére átmerészkedik a krétai vándor.
A Kikládok szigetcsoport legdélebbi része, az Athéntól légvonalban vagy kétszáz kilométerre levő Égei-tengeri ékszer Görögország jelképének is számít: a mélykék tenger és a sziklákhoz fecskefészek módjára tapadó hófehér házak együttes látványa káprázatos élményt kínál. Könyvekből, fotókról ismerjük jól, s tudjuk azt is, hogy a kis települések sikátoraiban egymást tapossák a rohangáló turistacsoportok, nincs egy zsebkendőnyi szabad hely sem, minden kapualjban egy bolt, üzlet, csalogató-ember, portékáját, „egyedi” termékét, produkcióját eladásra kínáló árus. Tömeg, hőség, iszonyatos árak. Rosszabb, mint a budai Vár, Szentendre, Hollókő, vagy az itáliai Velence a legforgalmasabb, legzsúfoltabb napokon.
De mégis: olyan csoda, amit ezek ellenére is látni kell. Egyszerűen azért, mert: szép.
Szantorini egyébként egy irdatlan erejű vulkanikus robbanás maradványa, amely megsemmisítette a korabeli településeket az eredetileg egyetlen szigeten és amely a jelenlegi geológiai kaldera, vulkáni ív kialakulásához vezetett. Bolygónk egyik legnagyobb vulkánkitörése 3600 évvel ezelőtt, a mínoszi civilizáció csúcspontján következett be. A természeti katasztrófa több száz méter vastag vulkáni hamu-üledékkel körülvett óriási kalderát hagyott hátra és a kiváltott tengeráradással (cunami) közvetett módon hozzájárulhatott a 110 km-re délre fekvő Kréta szigetén a minószi civilizáció összeomlásához.
Ez utóbbi ősi kultúra emlékeivel Kréta (egyébként jellegtelen) fővárosának, Heraklionnak a közelében levő bemutatóhelyen ismerkedhetünk. Knosszosz a leghíresebb régészeti terület Krétán - a görög mitológia rajongói számára időutazás a múltba.
S ha ott is szemlélődtünk, akkor válik teljessé a krétarajz, a legváltozatosabb Égei-tengeri szigetről, mely egyszerre görög és önálló is, mely évezredes emlékeket és nyüzsgő, modern idegenforgalmat, türkizkék vizet és fövenyes tengerpartokat, zord sziklaszirteket és félelmetes szurdokokat, ízletes ételeket és finom borokat egyaránt kínál annak, aki hajlandó kitárulkozásra bírni a különös szigetet.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)