Letekert 6 ezer kilométert, és hazatért a debreceni bicajos – fotókkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2015.11.09. 08:00 | Frissítve: 2015.11.09. 12:58
Debrecen – Keresztülhaladt 10 országon, 60 napig ült nyeregben. Hogyan lehet kipihenni egy ekkora utat? S mi lehet a folytatás? Interjú.
Erdélyi Zsolt, a debreceni túrakerékpáros hatalmas útra vállalkozott idén nyár végén: elindult, hogy körbebiciklizze a hajdani Nagy-Magyarországot. Arról, hogy a 10 országot átívelő, 6 ezer kilométeres határ menti utazás során milyen kalandjai voltak, merre járt, milyen tapasztalatokra tett szert, a Dehir.hu olvasói is időről időre értesülhettek.
Amikor legutoljára beszámoltunk a nagy utazásról, akkor a túrakerékpáros már túl volt a négyezredik kilométeren, és a 45-dik napon. Mint akkor nyilatkozta, a tervek szerint „még több mint 20 nap és 2 ezer kilométer van hátra”. Időközben Erdélyi Zsolt teljesítette a tervet és szép csendben hazaérkezett Debrecenbe.
Dehir.hu: Mennyi lett a teljes út? Hány napig tartott?
Erdélyi Zsolt: Végül az úton töltött idő összesen 60 nap és a teljes táv 6168 km lett.
Dehir.hu: Honnan tudja, pontosan hány kilométer? Mérte? Mivel?
Erdélyi Zsolt: Sajnos, a kerékpáros komputerem még az első napokban elromlott Kárpátalján. Az ukrán utak nem kedveztek műszakilag a kerékpárnak és a kiegészítő felszereléseknek sem. Így a megtett utat az egyes napok végén a térképek alapján tudtam kiszámolni.
Dehir.hu: Aki még soha nem bicajozott ekkorát, annak hogyan lehetne könnyebben felfoghatóvá tenni, mennyi is az a hatezer kilométer?
Erdélyi Zsolt: Nehéz ezt néhány szóban vagy mondatban megfogalmazni. Talán összefoglalva: sok, sőt nagyon sok! Hogy kicsit érzékeltessem a távot, a 6 ezer kilométer körülbelül annyi, mintha Debrecenből indulva a Románia, Törökország, Irán és Pakisztán útvonalon elbicikliznénk Indiáig.
Dehir.hu: Mi történt az út utolsó szakaszában? Végül egyedül tekerte le azt a 2 ezer kilométert?
Erdélyi Zsolt: Ketten indultunk társammal, Antal Bélával és a terv az volt, hogy együtt bringázzuk végig a tervezett útvonalat. Egy hónapig tekertünk együtt, de sajnos nem voltunk azonos hullámhosszon. Végül ő döntött úgy, hogy külön folytassuk az utat és egy rövidített útvonalon később ő haza is ment. Mindkettőnknek más-más elképzelése volt erről a hosszú útról és magáról a terv megvalósításáról, annak szellemiségéről. Úgy gondolom, hogy kellő komolysággal és alázattal álltam az ismert történelmi tényekhez. Remélem, megfelelő tisztelettel sikerült bemutatni a történelmi Magyarország határvidékének útvonalát, annak egyes nevezetességeit, tájegységeit vagy településeit.
Dehir.hu: Ezt a részt mintha gyorsabban legyűrte volna. Vagy ez csak itthonról nézve tűnt így?
Erdélyi Zsolt: Talán kívülről szemlélve gyorsnak tűnhetett, pedig a napi kilométereket tekintve közel ugyanolyan tempóban haladtam a teljes túrán. Sőt, voltak olyan időszakok ebben a második szakaszban, amikor inkább a nevezetességek meglátogatása, a fotózás vagy éppen a videózás volt napirenden.
Dehir.hu: Milyen élmények érték ezekben a napokban? Merre haladt, mit látott, amit emlékezetesnek gondol?
Erdélyi Zsolt: Nagyon sok élményben volt részem, szinte a teljes út alatt gyönyörű tájakon bringázhattam. Ezek közül is a legszebbek a folyókat, tavakat vagy éppen a tengert szegélyező utak voltak. Kárpátalján a Latorca, Erdélyben a Maros, a Duna, a Zsil folyók és a Békás víztározó, tovább haladva a Délvidéken a Száva, az azúrkék Una folyó és a horvát tengerpart egy hosszabb szakasza nyújtott csodálatos látványt.
A természeti csodák mellett jó néhány történelmi és épített nevezetességet is meg tudtam látogatni. Rögtön a túra kezdetén, a Vereckei-hágón a Honfoglalási Emlékművet, Marosvécsen a Kemény-kastélyt, Kolozsváron a főtéren álló Mátyás király lovas szobrát, Tordán a Ferenc József nevéhez köthető sóbányát, a Nyerges-tető kopjafáit, Aradon a 13 vértanú emlékművét, vagy a Románia és Szerbia határán álló dunai Vaskaput. Emlékezetesek maradnak a várlátogatások is, többek között Vajdahunyadon, Nándorfehérváron, Nedecen és Munkácson. Hosszan lehetne tovább sorolni a felkeresett helyszíneket, ezek voltak talán a legemlékezetesebbek.
Dehir.hu: Milyen volt az időjárás?
Erdélyi Zsolt: Az augusztus vége és szinte a teljes szeptember nyári kánikulában telt. Nagyon jó, igazi vadkempinges időjárás volt, bár a Kárpátok magasabban fekvő részein reggelente néha 6-7 fokra is lehűlt a levegő. Az október viszont nagyon változékonyan alakult, sűrűn változott az időjárás. A napsütéses, 17-18 fokos hőmérséklettől kezdve a viharos, borult és zuhogó esős napokig mindent átéltem. Sőt, a hírek 20 centiméteres hóról is beszámoltak a lengyel Tárta magasabb pontjain, ami ugyancsak az útvonalamba esett, de mire Zakopanéba értem, szerencsére a hó már elolvadt.
Dehir.hu: Mikor érkezett haza? S mennyire volt könnyű visszaállni a városi életre?
Erdélyi Zsolt: Az eredeti terveknek megfelelően 60 úton töltött nap után, október 23-án az esti órákban érkeztem haza. A tavalyi nagyobb túrámmal ellentétben a visszatérés a megszokott itthoni napi rutinhoz most szinte zökkenőmentesen történt. Három-négy nap pihenés után már bele is vetettem magam a munkába. Két hónap alatt sok elintéznivalóm gyűlt össze, így van mivel foglalkoznom, nem unatkozom. Talán ez is segít abban, hogy viszonylag hamar vissza tudjak térni a mindennapokba.
Dehir.hu: Hogyan fogja kipihenni ezt az utazást?
Erdélyi Zsolt: Lehet, hogy furcsán hangzik, de ez a 60 nap és több mint 6 ezer kilométer maga volt az intenzív értelemben vett kikapcsolódás, fizikai és szellemi feltöltődés. Bár a túra egyes szakaszai nagyon nehezek voltak, de mégsem érzem úgy, hogy ki kellene pihennem az utat. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a jövőben a családommal szeretnék több időt tölteni, be kell pótolnunk ezt a két hónapos szünetet.
Dehir.hu: Volt-e tanulsága az útnak? Biztos, hogy a Dehir.hu olvasói közül is sokan figyelték ezt a vállalkozást: mit üzen nekik?
Erdélyi Zsolt: Az út során ismét sikerült sok új tapasztalatot szereznem az útvonalak tervezésében, a kerékpár műszaki felkészítésében vagy a kiegészítő felszerelések összeállításában. De sikerült megismerni a hazánkkal szomszédos népek szokásait, kultúráját is. Ezek mind nagy segítségemre lesznek majd a következő körutak tervezésekor.
A Dehir.hu olvasóinak nagyon köszönöm azt a kitüntető figyelmet, amit a kihívás követésére szenteltek. Köszönöm, hogy időt és energiát szántak az interjúk elolvasására és a képgalériáim megtekintésére. Őszintén remélem, hogy az eddigi bringás kalandjaim ösztönzést adtak az olvasóknak, hogy nyeregbe pattanjanak és így ismerjék meg szűkebb környezetüket és hazánkat, vagy akár a határainkon túli tájakat. Ha csak néhányan tesznek így, már megérte.
Dehir.hu: Meddig lehet emelni a tétet? Gondolt már arra, hogy jövőre vagy azután milyen útra fog vállalkozni?
Erdélyi Zsolt: Jövőre nem tervezek az ideihez hasonló hosszabb utat, a családommal szeretnék minél több időt tölteni és velük együtt rövidebb kerékpáros útvonalakat bejárni. Ésszerű határokon belül talán még fentebb lehet tenni a képzeletbeli lécet. Persze, világkörüli kerékpáros útra nem vállalkoznék, de úgy gondolom, hogy a teljesítőképességem megvan ahhoz, hogy további nagyobb terveket is megvalósítsak. A következő bringás utat 2017 tavasz-nyári időszakra tervezem, ismét Debrecenből indulva most a Balti államok, Skandinávia, Izland, Dánia, Németország, Benelux államok, Franciaország, Svájc, Ausztria és vissza Debrecenbe lenne az útvonal. Ez a kaland több mint 20 országot érintene, mintegy 12 ezer kilométert és 5 hónapos úton töltött időt jelentene.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)