Korhut Mihály - a sporttagozatról eltanácsolták, most a válogatottba követelik
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2012.05.04. 08:08 | Frissítve: 2012.05.05. 09:05
Debrecen - A Kaposvár ellen szerzett találatát a világ- és Európa-bajnok francia David Trezeguet Eb-győzelmet érő aranygóljához hasonlítják. A modern balhátvéd megtestesítője, aki nem csak védekezni, támadni is tud, ráadásul saját nevelésű. Az idény felfedezettje a Lokinál Korhut Mihály. Interjú.
Dehir.hu: Azt mondják, írják a hozzáértők, hogy a Kaposvár elleni bajnokin és a Magyar Kupa-döntőn is már-már válogatott formában futballoztál...
Korhut Mihály: Ha azt írták, annak örülök. Szerintem is jól ment a játék azokon a mérkőzéseken. Remélem, úgy játszottam, ahogy a vezetők elvárják tőlem, de érzek magamban ennél többet is. Nem vagyok elégedett a teljesítményemmel. Persze az jó dolog, hogy meglőttem az első NB 1-es gólomat, ráadásul egy egész szép találat volt, de van még min javítanom. Elég ha csak a kiállításra gondolok a Kaposvár ellen, higgadtabban kellene lereagálnom az ilyen szituációkat. Sajnos az emberben ilyenkor benne van az az ösztön, hogy mindenáron meg akarja akadályozni az ellenfelet a gólszerzésben. Utólag már tudom, hogy butaság volt.
Dehir.hu: Mit szólsz ahhoz az összehasonlításhoz, hogy olyan gólt lőttél, amilyet a francia Trezeguet lőtt a 2000-es Európa-bajnokság döntőjének a hosszabbításában...
Korhut Mihály: Igen, emlékszem arra a gólra, tényleg hasonló találat volt. Selim remekül tette vissza a labdát, félpattogósan, én meg nem gondolkoztam, kapásból ellőttem. Szerencsém is volt, mert befért a léc alá. Mondjuk nem volt egyszerű így eltalálni.
Az említett gól rögtön a videó elején
Dehir.hu: Te nagy lövőnek számítasz amúgy a csapaton belül? Rettegnek a kapusok, mikor kinn maradtok gyakorolni a kapura lövést?
Korhut Mihály: Igazából játszottam csatárt is, meg középpályást is, úgyhogy nem áll tőlem távol a kapura lövés. Mondják, hogy jó bal lábam van, meg hát az az igazság, hogy sokat nem kell biztatni, ha lövőhelyzetbe kerülök, elvállalom.
Dehir.hu: Visszatérve a válogatotthoz. Mit szólsz hozzá, hogy egyre többször emlegetik a neved mint lehetséges bal oldali védő? Ez most hiányposzt a válogatottban...
Korhut Mihály: Ez tényleg így van, meg alapból kevés a ballábas futballista a keretben. Persze, nagyon örülök, hogy sokan így látják, hogy már nekem is helyem lenne a válogatottban. A liga válogatottban például a napokban bemutatkozhattam volna, de a klub nem engedett el, mert fontos meccseink vannak. Remélem, lesz még alkalmam bizonyítani, de úgy érzem, sokat kell még tanulnom, fejlődnöm, hiszen az NB 1-ben is még csak alig egy éve játszom rendszeresen. Szerintem legalább még egy szezont ilyen formában kell futballoznom, hogy kiérdemeljem a felnőtt válogatott meghívóját.
Dehir.hu: Egy 23 éves, fiatal játékosnak mekkora megtiszteltetés a címeres mez? Hogy érzed, van még presztízse a válogatott tagságnak, vagy ma már mondjuk egy külföldi szerződés előrébb való?
Korhut Mihály: Számomra ez egy nagy álom. Meg én azért azt mondom, aki elkezd focizni, annak ez az egyik nagy vágya, hogy egyszer válogatott legyen. Mégiscsak az ország legjobb 18, vagy 22 játékosa közé választanak be. Ez nagy szó és nagy megtiszteltetés. Én már nagyon várom, hogy a nemzetközi mérkőzéseken is megmutassam, hogy mire vagyok képes.
Dehir.hu: Te magad hogy érzed, mennyire vagy még messze a kerettagságtól?
Korhut Mihály: Még fejlődnöm kell. Ha időben kellene meghatározni, azt mondanám, hogy legalább még egy évet várnom kell erre, de aztán összejöhet. Ezt a célt tűztem ki magam elé, meg azt hogy egyszer egy erősebb külföldi bajnokságban futballozzam. Mondjuk úgy két év múlva jó lenne arról beszélni, hogy Korhut Misi a Bundesligába szerződött, vagy Spanyolországba. Ez a nagy álmom.
Dehir.hu: Azt mondják rólad, és ezt én is tanúsítom, hogy nagyon szimpatikus, szerény gyerek vagy, ami azért nagy szó, mert már neked is lenne mire felvágni. Nehéz ennek a kísértésnek ellenállni?
Korhut Mihály: Igyekszem. Van, aki visszatereljen a jó útra. A barátnőm például azért visszafog, ha kezd elszállni velem a ló, vagy a szüleim is helyrepofoznak, ha esetleg nem úgy viselkedem, ahogy kellene, de én is sokat változtam, érettebb lettem és azért azt érzem, ha valamit másképp kellene csinálnom. De egyébként nem jellemző rám a beképzeltség, világ életemben szerény gyerek voltam és igyekszem is az maradni. Nekem fontos, hogy mások szimpatikusnak tartsanak, hogy a szurkolóink kedveljenek, és hát a barátaimat is csak így tudom megtartani. Persze a másik oldala a dolognak, hogy mindig jönnek új „barát”-jelöltek, őket viszont jó szemmel ki kell szúrni.
Dehir.hu: Te is debreceni nevelésű labdarúgó vagy. Végigjártad a ranglétrát, de vajon az egyértelmű volt számodra, hogy a létra legfelső foka az NB 1-es csapatot jelenti? Mikor érezted úgy, hogy tényleg élvonalbeli labdarúgó lehet belőled?
Korhut Mihály: Na, ez egy érdekes történet. 8 évig fociztam Tiszaújvárosban gyerekként, a serdülőben, a gimnáziumot viszont már itt kezdtem az Irinyiben, 14 évesen. Akkor nyáron volt egy válogató, arra jelentkeztem, beválogattak, felvettek az Irinyibe, és mikor már elkezdődött az iskola, meg elkezdtünk edzeni járni, az akkori edző - akinek nem mondanám a nevét - azt mondta, hogy nem kellek neki. Szörnyű érzés volt. Az edző mondta, hogy járhatok az edzésekre, de nem igazol le, így felszerelést sem kaptam. Ez az állapot másfél évig tartott. Már ott tartottam, hogy inkább abbahagyom, és elmegyek egy másik suliba, de volt egy edzőváltás, és érkezett Gyarmati Bandi bá, aki egyből leigazolt. Onnantól kezdve minden olyan simának tűnt. Tényleg végigjártam a szamárlétrát. Játszottam az utánpótláscsapatokban, aztán NB 2-ben a kis Lokiban, majd Kaposváron kölcsönben. Közben Eli bá (Kondás Elemér - a szerk.) lett az edző, és akkor felmerült bennem, hogy ő esetleg számíthat rám, mert korábban játszottam nála és bízott bennem, akkor éreztem először úgy, hogy tényleg bekerülhetek a Lokiba és igyekeztem is mindent megtenni érte. Szerencsére sikerült.
Dehir.hu: Ezek szerint nem sokon múlt, hogy abbahagyd a futballt...
Korhut Mihály: Hát igen. Szerintem sokan abbahagyták volna a helyemben, sőt biztos vagyok benne, hogy sok gyerek el is kallódott már így. Bennem óriási dac dolgozott, azt hiszem, kellett is az a másfél év, hogy igazán megerősítsen az elhatározásomban, hogy márpedig én futballista leszek. Egyébként az is felmerült akkor bennem, hogy elég lesz egy alacsonyabb osztályú csapat, így majdnem a DEAC-hoz igazoltam, ami akkoriban talán a megyei első osztályban szerepelt. Szerencsére még időben jött Gyarmati Bandi bá.
Dehir.hu: Mondtad, hogy korábban csatárt és középpályást is játszottál. Hogy lett belőled hátvéd?
Korhut Mihály: Igen, a serdülőben végig csatárként szerepeltettek, aztán itt, a Loki utánpótlás csapataiban két, két és fél éven keresztül bal oldali középpályást játszottam, aztán egyszer, mikor megsérült a balhátvéd, kényszerből nekem kellett visszahúzódni, és azóta ott ragadtam. Most így hirtelen nem is tudom, hogy Gyarmati Bandi bá vagy Eli bá rakott-e be először hátvédnek. De azóta nagyon megkedveltem ezt a posztot.
Dehir.hu: Az előnyt jelent ezen a poszton, hogy korábban támadóként is játszottál?
Korhut Mihály: Mindenképpen. Egyrészt tudok a támadók fejével gondolkodni, másrészt, talán mondhatom azt, hogy a rúgótechnikám is jobb, mint egy átlagos hátvédé abból adódóan, hogy korábban azért sokat lőttem kapura. A csatármúlt egyébként most különösen jól jön, mert manapság már a szélső hátvédektől is elvárják, hogy támadjanak. Én feltalálom magam a kapu előtt is. Ha kell, lövök, ha kell, beadom a labdát.
Dehir.hu: Mennyire vagy kritikus önmagaddal szemben? Ha mondjuk azt kérdezem, hogy van-e olyasmi, amiben még javulnod kellene, mit mondanál?
Korhut Mihály: Azt, hogy mindenben. Nagyon is önkritikus vagyok, és valahol maximalista is. Még az út elején járok. Soroljam? Erőnlétben például még van mit fejlődnöm, aztán a fejjátékban, a jobb lábas játékban, de tényleg minden másban is. Szerintem ahhoz, hogy elérjem a céljaimat, a válogatott kerettagságot vagy a külföldi szerződést, komplexebb és jobb játékossá kell válnom.
Dehir.hu: Hogy állsz a példaképekkel?
Korhut Mihály: Gyerekkoromban Rivaldo volt a kedvencem, miatta lettem Barcelona-szurkoló. Most úgy nem tudnék megnevezni egy játékost, akire felnézek, vagy akire hasonlítani szeretnék. A bal bekkek közül egyébként azt hiszem a mai napig Roberto Carlos az etalon, de tetszik a Chelsea védőjének, Ashley Cole-nak a játéka, sőt a Real Madridos Marcelo is nagyon jó focista, de egyébként mindenkitől lehet tanulni. Én a meccseken is inkább a balhátvédeket nézem, hogy ki mit csinál egy adott játékhelyzetben, hová helyezkedik, a támadásokba hogyan, milyen ütemben lép be. Nézem a meccset is, de óhatatlanul leragadok a balhátvédeknél, azt nézem, hogy ők mit csinálnak. Aztán ezt próbálom hasznosítani is. Az edzéseken szoktam kipróbálni az ellesett dolgokat, de saját szakállamra nem alkalmazom a meccseken, ott inkább az van, amit Eli bá mond.
Dehir.hu: Apropó Kondás Elemér. Milyen edző Eli bá? Úgy is kérdezhetném, hogy mi a titka?
Korhut Mihály: Én azt mindenképpen nagy pozitívumnak tartom, hogy ennyire megbízik a fiatalokban. Szerintem ehhez jó szeme van, és nyilván ezt most nem magam miatt mondom, hanem úgy általában. Én már az NB 2-ben is futballoztam a kezei alatt, már ott is felnéztünk rá. Azt mondanám, hogy megvan a tekintélye az öltözőben, ugyanakkor nagyon megtalálja a közös hangot a játékosokkal, ami már csak abból is adódik, hogy korábban ő is futballozott és azért tudja, hogy mennek a dolgok. A másik, hogy mindig tudja, kivel hogyan kell beszélni, mikor mit kell mondani a játékosoknak. Akit „ütni” kell, azt üti, akivel szépen kell beszélni, azzal szépen beszél. De szerintem tiszteli őt az egész csapat, és vakon bízunk abban, amit mond. Az eredmények mindenképp őt igazolják.
Dehir.hu: Na és te melyik kategóriába tartozol? Téged ütni kell, vagy a szép beszéd is elég?
Korhut Mihály: Mikor hogy. Ezt a helyzet hozza. Van, amikor elég egy mozdulat, vagy egy gesztus is az edzőtől, máskor viszont fel kell emelnie a hangját, hogy valóban tudatosuljon bennem, hogy az adott produkció nem elég.
Dehir.hu: Nehéz meggyőzni Kondás Elemért egyébként? Mondjuk te most hogy érzed, fix helyed van a kezdőben?
Korhut Mihály: Dehogy van. Senkinek nincs. Elég, ha csak Simac esetére gondolunk. Stabil kezdő volt, aztán volt egy gyengébb meccse, meg egy sajnálatos öngólja, és rögtön kikerült a csapatból. Máté Peti meg jól játszik a helyén, így nem lehet kihagyni. Eli bá folyamatosan hangoztatja, hogy senkinek nincs bérelt helye, és ez tényleg így van, ami szerintem mindenkinek jót tesz, mert ezer százalékkal küzd a csapatba kerülésért. De a végén az nagyon jó érzés, mikor a kezdőcsapat kihirdetésénél elhangzik a neved. Én a mai napig úgy izgulok minden meccs előtti taktikai megbeszélésen, mint gyerekkoromban, csak akkor nyugszom meg kicsit, mikor meghallom: Misike, akkor tiéd a bal hátulja.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)