Hol-landol a labda?
Szerző: Vojtkó Ferenc | vojtko.ferenc@dtv.hu Közzétéve: 2010.06.14. 15:35 | Frissítve: 2010.06.14. 15:35
Egyre jobban "izzik" bennem a vb-láz – mondhatnám, de ez így azért mégsem egészen pontos. Az eddig látott meccsek zöme elkeserített. Véleményem szerint a vasárnap esti, német meccs kivételével nem láthattunk igazán szép és látványos focit.Ma azonban reményt keltő meccs elé néztünk: jöttek a hollandok és a dánok.
Gyermekkoromban a narancs szín volt a kedvencem. Hogy miért? A ’80-as évek elején ritkán került déli gyümölcs az asztalunkra. A narancs ízét nagyon szerettem, ezért gyermeki értetlenséggel kérdeztem minden alkalommal, hogy miért nem jut több a finom gyümölcsből. Mivel kevés jutott belőle, így aztán gyerekként minden tetszett, ami narancs színű volt. Ezért szimpatizáltam a hollandokkal is, az úgynevezett „orange” csapattal. A történet az 1988-as Európa-bajnokságon kezdődött. Azóta követem figyelemmel a hollandok játékát. Marco van Basten, Ruud Gullitt, Frank Rijkaard, Erwin, Ronald Koeman és a többiek. Szerintem szép focit játszottak. Aztán az 1990-es vb-n is, annak ellenére, hogy a nyolcaddöntőben kiestek a németek ellen. Ma is nagy nevek sorakoznak a válogatottban, akik széppé teszik az „orange” játékát. Emiatt azt gondolom, hogy valamit nagyon tudhatnak ott, a Németalföldön. Olyat, amit mi itt, a magyar Alföldön már kevésbé, sajnos!
De ezen most felesleges keseregni, inkább visszatérek a mérkőzés másik szereplőjéhez, a dánok nemzeti 11-éhez. Őket is kedvelem, vagy talán találóbb kifejezés az, hogy tisztelem. Tudták például hogy Dánia volt az egyik első ország, ahol hivatalosan futballozni kezdtek? Így nem meglepő, hogy a világ legrégebbi klubjai közül jó néhány itt található. A tiszteletemet azonban mégsem ez váltja ki elsősorban. Sokkal inkább az 1992-es Európa-bajnoksági szereplésük. Akkor az esélytelenek nyugalmával kerültek a dánok a legjobb európai csapatok közé. Hajtottak, aztán nem kis meglepetésre legyőzték az esélyesebb hollandokat, németeket, és megnyerték az Eb-t. Nem kis eredmény. Azóta viszont különösebb eredménye nem volt a dán nemzeti 11-nek.
Ennyi bevezetés után kezdődjön tehát a mérkőzés: elhelyezkedek a DTV stúdiójának előterében. 7-8 kollégával együtt kezdjük nézni a meccset. Amíg várjuk az első helyzetet, mindenki elmondja a maga véleményét a vb eddigi meccsei kapcsán. Egyben mindenki egyetért; idegesítő a mérkőzések alatt hallható légyzümmögés.
Elszaladt az első 11 perc, és nem történt semmi. Kőkemény hajtás a pályán, néhány távoli lövés. Úgy érzem, hogy a kevésbé esélyesnek kikiáltott dánok nem félnek az ellenféltől, sőt minden lehetőséget megragadnak, hogy veszélyeztessék a holland kaput. Illetve úgy pontos, hogy azért tesznek meg mindent, hogy átjussanak az “orange” térfélre.
Van időnk beszélgetni a kollégákkal: a téma a tegnap esti német meccs. Jó volt jó focit látni. Sőt ezen felbuzdulva a fotelből taktikai elemek sorjáznak, mit kellene másként tenniük a pályán lévő csapatoknak.
A 20. percben egy ébresztő kérdés elhangzik az egyik kollégától: egyáltalán kik játszanak? Na, ennyit az izgalmas mérkőzésről!
26. perc: a dél-afrikai közönség önszórakoztatásba kezd. Hullámoznak, úgy, ahogy azt 1986-ban először Mexikóban láthattuk. Hatásos, mert a játékosokat is felrázta: 46 másodperccel később csodálatos dán helyzet keltett izgalmakat. A fejes mellé szállt.
32. perc, a kollégák elkoptak mellőlem. Egyedül maradtam a meccsel. Ez is jelzésértékű lehetne, de nem az. Ők dolgoznak, nem érnek rá meccset nézni. A dánok rohamoznak, de igazi izgalmat a 42. perc hoz: Van Persie lövése alig kerülte el a kaput. Ellenben a dán kapu mögötti fotós objektívkészletét eltalálta a labda és szétzúzta a nem kis értékű eszközöket.
Második félidő, nagy levegő: lássuk, mire jutottak az edzők az öltözőben. Mire elhelyezkedtem a fotelben, máris GÓL, vagyis ÖNGÓL! Megszületett a vb első öngólja. Mi a manó, az első félidő játékképe alapján nem így képzeltem a folytatást. És ez fel is rázta a feleket.
51. perc, újabb védelmi hiba és majdnem 2:0. De, ez is kimaradt. Egy perccel később már nem a meccsre figyelek. A meccs 52. percében, vagyis 15 óra 38 perckor szélvihar vonja el a figyelmemet. A stúdió előtti fa két hatalmas ága földön landol. Letörte a szél. Ennek ellenére igyekszem figyelni a Soccer City eseményeire, de a gondolataim otthon járnak: hány ablak maradt nyitva, mit hagytam az udvaron. Aggaszt az esti sötétség, az orkán erejű szél és az újabb eső. Az is megfordul a fejemben, hogy biciklivel vagyok, hogy fogok hazajutni?
De ezeket a gondolatokat elhessegetem, hiszen nekem meccset kell nézni, figyelni, jegyzetelni és írni. 15 perccel később egy veréb vonja el a figyelmemet. Szerencsétlen állat a vihar elől a stúdióba menekült. Kollégák segítenek rajta.
Egy holland lövés kalauzolja vissza a tekintetemet a televízió készülék képernyőjére. A dán hálóőr épp, hogy kitornászta a jó 20 méterről érkező lövést.
85. perc. Vida Gyula kollégámmal “szakmázunk”. Megállapítjuk, hogy ez a meccs is 0:0-t, vagyis döntetlent érne, ha a dán hátvédek nem hozzák össze az öngólt. Alig, hogy befejeztük a diskurzust, a hollandok azonnal rácáfoltak a kritikánkra: Kuyt érkezett a kipattanóra és két lépésről nem hibázott.
Szóval tévedtünk a kollégával. Csak tudnak ezek a hollandok. Ők tudják, hogy hol-landol a labda, az eredményes játék után!
Hollandia-Dánia 2-0 (0-0)
Johannesburg, Soccer City. Vezette: Stepahne Lannoy (francia)
Gólok: S. Poulsen (46. - öngól), Kuyt (85.)
Hollandia: Stekelenburg 6 – Van der Wiel 7, Heitinga 5, Mathijsen 6, Van Bronckhorst 5 – Van Bommel 7, De Jong 6 (De Zeuw 88.) – Kuyt 6, Sneijder 6, Van der Vaart 5 (Elia 67.) – Van Persie 6 (Afellay 77..)
Dánia: Sörensen 7 – Jacobsen 5, Kjäer 6, Agger 5, S. Poulsen 4 – C. Poulsen 6, Kahlenberg 5 (Eriksen 73.) – Rommedahl 5, Jörgensen 5, Enevoldsen 5 (Grönkjaer 5, 56.) – Bendtner 4 (Beckmann 5 62.)
Sárga lap: De Jong (44.), Van Persie (50.), Kjäer (63.)
Vojtkó Ferenc írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)