Egy óra őrület – egy spanyol kálváriája a „petrovi” úton
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2010.11.17. 07:02 | Frissítve: 2010.11.17. 07:02
Azok a széttárt karok egyszerre voltak őszinték és megalázóak. A világbajnoki címet éppen elbukó versenyző félreérthetetlen „beintéssel” jelezte „háláját”, hogy társa nem engedte őt előzni. A „vétkes” mit tehetett: széttárt kezekkel mutatta, hogy ő csak végezte a dolgát, azaz versenyzett. Véget ért az idei Formula-1-es szezon.
Van abban valami bájos, hogy kevesebb szó esett vasárnap este a győztes Sebastian Vettelről, mint a „sehol sem végzett” orosz Vitalij Petrovról. Pedig a német fiú kitűnően versenyzett Abu-Dzabiban, nyert, és – mivel a legnagyobb vetélytársak bőven lemaradtak – az utolsó versenyen elhódította a világbajnoki címet. A hazájában már „új Schumachernek” kikiáltott 23 éves pilóta megérdemelten lett az autóversenyzés világelsője.
Ha marketingszempontból vizsgáljuk az arab futamot, akkor a legtöbbet a Renault pilótája, Petrov kamatoztatta versenyével. Igaz, nem csinált semmit, csak hosszan és jó unalmasan rótta a köröket – hibátlanul. Mégis, ha valaki összeadná a televíziós közvetítés egy kocsin időző „kameraperceit”, szinte biztos, hogy az újonc orosz fiú neve mellé írhatná a legnagyobb számot. Jó, jó, kellett ehhez egy valódi klasszis jó negyven körön keresztül a háta mögött, de legalább elmondhatta Vitalij a humorát szemlátomást elveszett kétszeres világbajnok Alonsónak a klasszikus viccet, miszerint: megy át a kisegér és az elefánt a fahídon, egyszer csak megszólal a kisegér, „hallod, elefánt, mennyire dübörgünk?”.
Formula-1-et néhány éve nem jó televízióban nézni. Egyszerűen unalmasak a futamok. Mindig van egy-két kitűnő autó, és ezek annyira kitűnnek a mezőnyből, hogy rajttól-célig mennek elől. Kivéve, ha valamelyik „mazsola” beléjük rongyol, vagy a cél előtt hatszáz méterrel elfogy az üzemanyag (Alain Prost), esetleg egy gyengébb „gumiszervizes” rosszul húzza meg a kerékcsavart (Nigel Mansell). Vagy van mondjuk három-négy kiváló autó (így már izgalmasabb az időmérő végéig), melyek a boxutcában, a soros kerékcserénél képesek kielőzni egymást. Mert a pályán már alig...
Az idei évadot kétségkívül a Red Bull uralta, megnyerték a konstruktőri világbajnoki címet is. Még csak nem is (box)utcahosszal, hanem fényévekkel. Izgalmassá csak azzal tették az évadot, hogy volt két azonos képességű versenyzőjük. Szegény Webber és Vettel többet harcolt egymással, mint az ellenfelekkel – nekik nem volt olyan mázlijuk, hogy legyen egy Massájuk! Így legalább izgalmassá tették az utolsó versenyt, mely előtt matematikailag még négy pilóta vihette volna az összetett világbajnoki címet. A legnagyobb esélye a ferraris Alonsónak volt, amit Fernando a meccsen simán elbukott.
A spanyol világbajnokot lehetne sajnálni, ám ő tett azért, hogy inkább mindenki lesajnálja. Egyrészt a német nagydíj arcpirító taktikája (amikor a csapattárs Massa szinte biztosan megnyerte volna a futamot, ha nem utasítják, hogy engedje maga elé Alonsót), másrészt a mostani „mutogatás” miatt. Pedig a Ferrari egyértelműen gyengébb volt az idén a Red Bull – McLaren párosnál, így alapvetően a jobbik ferraris sem végezhetett volna előrébb az ötödik helynél. Ehhez képest Alonso az idény végén harcban volt a bajnoki címért, és végül a világ másodikja lett. Ez pedig vezetői klasszisát igazolja. És egy jó versenyzőt látni gyengébb kocsival nyerni mindig szimpatikusabb, mintha arra csak a legprímább motorral lenne képes.
A Formula-1 egyértelműen izgalmasnak szánt modern sport, unalmas mutatvánnyal. A futamok többségét elég megnézni az esti híradó egyperces tudósításaiban: rajt után ki és hol fog magának pozíciót; kinek bénábbak a szerelői a kerékcserénél és babrálnak fél másodperccel tovább a gumik körül; ki és kit üt ki; ha bejön a biztonsági autó, ki és mikor megy ki gyorsan a boxutcába a kötelező egyetlen kerékcserére, és hová áll vissza; kinek robban le a motorja? Mindez a tudósításba belefér, más gyakorlatilag nem történik. Csak annyi, hogy néha jönnek a balfékek, és feltartják a sztárokat.
Persze igazságtalanok vagyunk, mert Formula-1-et igenis érdemes nézni. Ha másért nem, legalább a televíziós közvetítések miatt. Szerencsére jó Palik László egyre ritkábban idegesít bennünket idétlen stílusával (bár az egykor futamot nyerő Damon Hillt artikulátlan üvöltözésével kereső monológja „kötelező” darab, amit csak Vitár Róbert műfaji klasszikusa überel, mikor is egy jégkorong mérkőzés közvetítésekor Robi bácsi rácsodálkozott a sorcserére, hogy aszondja: „az egész csapatot kiállították...”). Czollner Gyula (akit Palik folyamatosan aláz, ha együtt közvetítenek) ellenben üde színfolt a sportkommentátorok táborában. Nincs elszállva magától, kerüli a közhelyeket, érti a sportot, bár hétvégi haverjával jól „benézték” azt a helyzetet, amikor Alonso végeredményben elveszítette világbajnoki esélyeit.
Szerencsére egy tévénéző szólt nekik, hogy „Gyerekek, Alonso és Webber csatája már rég nem érdekes a boxutcai kiállásnál, mert időközben Rosberg és Petrov is megelőzte a spanyolt”. És igen, ezt valóban „benézte” mindenki: Alonso is, a Ferrari is, Webber is, mindenki. És jött a „semmiből” ez az orosz fiú (a lánctalpas helyett versenyautóval), és versenyezni akart. Igaz, utólag elárulta, egy pillanatra eszébe jutott, hogy elengedi Alonsót, de végül letett róla. Jól tette!
Vettelt megérdemelt világbajnoki címéért ünnepelte a világ, Petrovot pedig azért, amiért egyébként fizetik: megpróbált autóversenyezni. Hogy ez ennyire nagy szó manapság az élsportban? Hogy ezért összesen legalább harminc percig Petrov Renault-ja volt képen a másfél órás futam alatt? ŐRÜLET!
Széles Tamás írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)