A legkeményebb Ironman versenyre készül a debreceni biofizikus
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2019.09.21. 11:00 | Frissítve: 2019.09.21. 11:02
Dr. Varga Zoltán szinte a hazai triatlonsport megszületése óta ott van a sportág sűrűjében. Most élete egyik legfontosabb versenye előtt áll. Interjú.
Tősgyökeres debreceniként hamarosan Hawaii-on, az Ironman világbajnokságon indul Varga Zoltán, a Vinibike KSE versenyzője, aki a civil életben a Debreceni Egyetem orvosi karán, a Biofizikai Intézet docenseként dolgozik. Tisztes családapa, két fiú édesapja. Mint mondja, a triatlon nagyon fontos helyen van az életében, s nem jutott volna el idáig, ha a családja nem támogatja és tolerálja a hosszú és kemény edzéseket, a versenyeket. Eljutni az Ironman vb-re nem kis dolog, hiszen válogatott mezőny indul a versenyen, és a kategóriájában is a legkeményebb, legfelkészültebb triatlonistákkal kell felvennie a versenyt.
Dehir.hu: Meglehetősen nehéz, komolyan embert próbáló sportot választott. Ennyire szereti a kihívásokat és a határok feszegetését?
Dr. Varga Zoltán: Alapvetően fiatal koromban, egészségmegőrzésből indult ez az egész, szerettem biciklizni, és egyre többet akartam ezzel foglalkozni. Úgy lett belőle rendszeres sportolás, hogy nem is nagyon akartam nagy eredményeket, sikereket elérni. Szeretem a kihívásokat, és természetesen élvezem a versenyzést.
Természetesen egy idő után megérzi az ember a terhelést, ötven éves vagyok, és bizony ez az edzésmennyiség érezteti a hatását, már több helyen is fáj, de összességében az egészségnek jót tesz, jobb állapotban érzem magam, mint a korombeliek általában.
Gimnazista koromban két évet töltöttem a családommal Amerikában, ott nagyon sokat bicikliztem, egyre hosszabb távokat tekertem. Majd mikor hazajöttem, találkoztam olyan emberekkel, akik sokat versenyeztek, eljártam velük edzeni, és végérvényesen kapcsolatba kerültem a triatlonnal. Élveztem az egész sportág hangulatát, és persze az is sokat nyomott a latban, hogy van bennem egy egészséges versenyszellem is. Idén lesz 33 éve, hogy az első versenyemen elindultam. Magyarországon 1984-ben rendezték meg a legelső triatlonversenyt, én már 1986-ban ott voltam, így tehát eléggé az elején belekerültem a sűrűjébe. Akkoriban még kevésbé voltak szervezettek a versenyek, szerencsére aztán egyre profibbá váltak és egyre több is lett belőle.
Dehir.hu: Nyáron részt vett a frankfurti, vb kvalifikációt jelentő Ironman triatlonon. A kategóriájából több mint 400 indulóból, legjobb magyarként a tizedik helyen végzett. Mit érzett, bírta volna még szusszal, vagy elért képességeinek csúcsára?
Dr. Varga Zoltán: Harminckilenc fok volt, ami nagyon megnehezítette a dolgomat. Az egész arról szól, hogy úgy ossza be az erejét a versenyző, hogy sikerüljön célba érni. Nagyon óvatosan mentem neki, alaposan frissítettem, hűtöttem magamat, fontos volt, hogy a testhőmérsékletem alacsony maradjon. A végén tudtam még gyorsulni, így azt hiszem jól taktikáztam, így a verseny is jól sikerült.
Ha még lett volna egy kilométer hátra, szerintem azt is meg tudtam volna csinálni, de még így is úgy éreztem, hogy kiadtam magamból mindent.
Az a legfontosabb, hogy a versenyző mindig elegendő folyadékot és energiát tudjon bevinni anélkül, hogy túlzásba esne, és felfordulna emiatt a gyomra. Egyensúlyt kell teremteni, ami nem könnyű úgy, hogy közben az ember igyekszik, küzd, és ezért tartósan magas a pulzusa is. Az edzéseken ezt is gyakorolni kell.
Dehir.hu: 3,8 km úszás, 185 km kerékpár, 42,2 km futás. Melyik a legnehezebb szám ezek közül?
Dr. Varga Zoltán: Mindig a futással van a baj, az az utolsó szám, az úszás frissít, hűt a víz, a biciklizésnél gurul a kerékpár, nem kell annyira küzdeni. A meleg viszont a futásnál nagyon megüti az embert.
Mire eljutok odáig, hogy a futás következik, addigra már van mögöttem 6-7 óra versenyzés. Vannak jobb és rosszabb szakaszok,
a körülményekhez képest, annak köszönhetően, hogy óvatosan versenyeztem, voltak gyengébb pontok, de nem éreztem kritikusnak a helyzetet. Egyenletesen mentem, voltak nálam papíron erősebb versenyzők, akik jól kezdték a futást, végül vagy feladták a versenyt, vagy nálam rosszabb helyen végeztek.
Dehir.hu: Azt mondják, hogy nemcsak a hosszú távú versenyeken, hanem a rövidebb szakaszokon is rendre előfordulnak holtpontok. Gondolom, ezekkel is meg kell küzdenie az ilyen versenyeken. Hogyan tudja túltenni magát a krízis pillanatokon?
Dr. Varga Zoltán: Ha normálisan felkészül az ember, akkor biciklin nem lenne szabad holtpontra kerülni, csak a futáskor. Voltak kemény részek, de
olyan mélységig nem jutottam el, hogy azon gondolkodjak, fel kellene adnom, mindig tudtam tovább menni.
Arra fókuszáltam, hogy nemsokára ismét hűthetem majd magamat, s próbáltam mindig kisebb szakaszokra leosztani a versenyzésemet, így nem a teljes egészre, hanem csak ezekre koncentráltam az adott pillanatban.
Dehir.hu: Ahhoz, hogy az ember képes legyen a jó eredményre egy ilyen kemény megmérettetésen, biztosan folyamatosan fitten kell tartania magát, tehát egész évben készülni kell, formában kell lenni a versenyek miatt. Ön mennyit készül egy-egy ilyen komolyabb eseményre?
Dr. Varga Zoltán: Éves szinten heti 9-10 edzést csinálok, minden nap legalább egyet. Hajnalban úszok, délután pedig van még egy tréning, hétvégén pedig több. Ebben az évben a világbajnokságra kvalifikáló verseny és azután a hawaii vb volt a célom. A felkészülést először alapozással kezdtem, a verseny közeledtével pedig kevésbé hosszú, de annál intenzívebb edzésekkel erősítek. Mivel ez egy nagyon hosszú verseny lesz, az edzéseken is a hosszú táv dominál, 4-6 órát biciklizek, 2-3 órát futok. A család is nagyon sokat segített abban, hogy eljuthassak idáig.
Sok türelem és kompromisszum kellett hozzá. Amikor megismert a feleségem, tisztában volt azzal, hogy van egy ilyen becsípődésem.
Akkor volt kritikusabb a helyzet, amikor a gyerekek még kicsik voltak, és többet kellett otthon segítenem. A nagyobbik fiam egyetemista, a kisebbik középiskolás, így most már megint több időm van edzeni. Megtanultuk jól kezelni ezt az egészet, nincsenek konfliktusok, igyekeztem mindig figyelembe venni és tiszteletben tartani a családi programokat, próbáltam mindig ott lenni, ahol kell. Mindkét oldalról kompromisszumokat igényelt a triatlon. Amikor a gyerekek kicsik voltak, rövidebb távokon indultam és kevesebbet edzettem. Sok évig nem csináltam Ironman távú triatlont, de ez a kiesés nem viselt meg nagyon, mivel azért megvolt már a hátterem a rövidebb versenyekből. Kicsit profilt kellett váltani ahhoz, hogy ismét a megfelelő szintre érhessek, sokkal több hosszú edzést csináltam, ami azért jobban igénybe vette az erőmet és persze ez időben is többet követelt.
Dehir.hu: Októberben nem akármilyen helyszínen fog versenyezni, hiszen a frankfurti eredményével kvalifikálta magát a hawaii vébére. Izgul, hiszen a versenynek azért igen jelentős presztízse van. Mire számít, mit vár a megmérettetéstől? Ha jól sikerül, az plusz motivációt adhat a folytatásra, vagy a csúcson hagyná abba? Abba lehet ezt hagyni egyáltalán?
Dr. Varga Zoltán: Abbahagyni semmiképpen nem fogom, annyira az életem részévé vált a triatlon.
Ez olyan dolog, amiben ha valaki régóta benne van, akkor nagyon nehéz megválni tőle.
A hawaii verseny azért nagyon fontos, mert itt született meg a triatlon negyven évvel ezelőtt. Ez a nagybetűs verseny, amit a legtöbb triatlonos életében egyszer szeretne megcsinálni. Izgulok, mert olyan keménynek ígérkezik a verseny, hogy kicsit összerándul a gyomrom, ha rágondolok. A kvalifikáló versenyhez képest ezt inkább megpróbálom élvezni. Mindent megteszek, hogy jól sikerüljön, de ez egy nagyon válogatott mezőnyt felsorakoztató világbajnokság lesz. Egy tisztes helytállást szeretnék, az a lényeg, hogy ne rogyjak meg, ne kelljen sétálnom futás helyett. A verseny után ilyen hosszú távon már lehet, hogy nem fogok elindulni a sok idő és energiabefektetés miatt, rövid távon viszont mindenképpen folytatnám, hiszen a triatlon nagyon fontos része az életemnek.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)