Mexikó szárnyal, a franciák csak dumálni tudnak
Szerző: Érsek Kitti | ersek.kitti@dtv.hu Közzétéve: 2010.06.17. 23:06 | Frissítve: 2010.06.17. 23:06
Méltóképpen fejeződött be a vb eddigi talán legizgalmasabb napja. A kispadon és a lelátón látott pokrócok számából ítélve hűvös lehetett az este Dél-Afrikában, az eddig ritkán látott támadáscentrikus játék azonban felforrósította a Polokwane-beli hangulatot. Franciaország-Mexikó: 0-2.
Hideg ide, vagy oda, szívesebben néztem volna a meccset akár a harmadik karéj eldugott felső sarkából, mint a puha kanapéról. Bármiről is legyen szó ugyanis, ha valamilyen tőről spanyol, akkor nekem tetszik. A mexikóiak egyébként nemcsak alapból voltak szimpatikusak: első perctől kezdve elhitték és elhitették velünk, nézőkkel, hogy márpedig itt tengerentúli győzelem lesz.
Szintén a meccs elején, a technika ördögének (vagy az eddig sem túl makulátlan szervezésnek?) köszönhetően néhány percre a világbajnoki kupában is gyönyörködhettünk. (A főszereplőt talán az átadásán sem fogjuk ennyit látni). Szakmai ártalom, de mi, tévések őrült figyelemmel követjük ilyenkor az eseményeket: a stúdióban nem igazán készültek B-tervvel, és a kommentátor sem volt a helyzet magaslatán. A renomét nálam akkor hozta helyre, amikor Juárez labdáralépős-bénázós mozdulatát kedves iróniával „nem mindennapi cselnek” nevezte.
A mexikóiak játékában jobban benne láttuk a gólt, már az első félidőben is. A franciák inkább erőlködtek, igazán veszélyes helyzetet nem tudtak kialakítani. A második félidő elején aztán „csak úgy mutatóba” bizonyították: Európában is játszák azért ezt a játékot. Az 54. percben Malouda, majd gyorsan ezután Ribery lőtt félelmeteset Perez kapuja felé. Márquez tanult a leckéből és gyorsan válaszolt: legalább 20 méterről bombázott a francia kapus kezébe. Ez ösztönözhette Hernándezt is a tengerentúli vezetés megszerzésekor.
Hölgytársaim tudják, milyen nehéz a les szabályát megérteni, és – főleg – a következő meccsig megjegyezni. Lehet, hogy hiányosak az ismereteim, de én spanyol-mexikói szimpátiám ellenére is úgy láttam, Hernández lesből ugrott ki a vezető gól előtt. 1-0. Én ugyan nem tiltakoztam, a kékek viszont sűrűn reklamáltak. Blanco tizenegyes rúgása előtt is hiába szövegeltek. Pontos, erős alsó sarok, 2-0. Ahogy a kommentátor találóan megjegyezte: a gall kakas nem látott ki a sombrero alól.
Nekem úgy tűnt: a mexikóiak focizni, a franciák flegmán dumálni tudnak. Nem tudom, a gyakori vita sportszerű-e a futballban, mindenesetre a sűrűn szereplő szaudi játékvezető későbbi karrierjének jót tehet. Az utolsó tíz percben a kékek minden ötletet nélkülözve passzolgattak, erőtlenül és kilátástalanul. Ja, és eredménytelenül. Qué bien! Nem szurkoltam hiába!
Franciaország – Mexikó 0-2 (0-0)
Polokwane, Peter Mokaba Stadion Vezette: el-Gamdi (szaúdi)
Gól: J. Hernández (64. p.), Blanco (79. p. 11-esből)
Sárga lap: Franco (4. p.),Toulalan (45. p.), Juárez (48. p.), Moreno (49. p.), Abidal (78. p.) Rodriguez (82. p.)
Franciaország: Lloris 6 – Sagna 5, Gallas 4, Abidal 3, Evra 5 – Diaby 5, Toulalan 5 – Govou 5 (Valbuena 69. p.), Ribéry 5, Malouda 5 – Anelka 5 (Gignac 4 46. p.).
Mexikó: Ó. Pérez 6 – Osorio 6 , J. Rodríguez 7, Moreno 7, Salcido 7– Juárez 6 (J. Hernández 7 55. p.), Márquez 7, Torrado 6 – G. Dos Santos 6, Franco 6 (Blanco 61. p.), Vela 5 (Barrera 31. p. 7).
Érsek Kitti írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)