Valaki zárja diliházba ezeket a 40 évesen fogócskázó fickókat!
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2018.07.08. 10:00 | Frissítve: 2018.07.09. 10:35
Debrecen - Vagy legalábbis ne forgasson róluk senki filmet, mert olyan ízléstelen végeredményt kaphatunk, mint a Haverok harca. Kritika.
Egyre gyakrabban esnek abba a csapdába a filmkészítők, hogy az ízléstelenséget humorként próbálják eladni a túltelített piacon: olyan húrokat pengetnek meg, amelyek egyesek számára nem csak bosszantóak, de kifejezetten sértőek is lehetnek. A határok feszegetéséről vagy az ötlettelenségről szólna ez a tendencia? A teljes biztosítékkicsapás opcionális, de egyre inkább üdvözölt eleme lett az amerikai vígjátékoknak, amelyeket már jó párszor „megénekeltem”.
Haverok harca
Nehéz megszólalni a moziból kifelé jövet egy olyan film után, ami kizárólagosan egy olyan ötfős, negyvenes társaságról szól, amelynek tagjai minden májusban fogócskáznak. A történet dióhéjban: öt barát gyerekkora óta fogócskázik az év egy adott hónapjában, akit elcsípnek, annak muszáj valaki más elkapnia, különben 11 hónapra szégyenben marad.
Jerry-t (Jeremy Renner) még soha senki nem tudta megfogni, de úgy tűnik, itt a nagy alkalom: a saját esküvőjén próbálják megérinteni a megérinthetetlent, ám ez korántsem olyan egyszerű, mint remélték.
Jönnek a lengő rönkök, a verekedések, az álruhák, a csábító ex macák és egy sor képtelennél képtelenebb elterelési kísérlet.
Az unalom pedig mentethetetlenül rátelepszik mind a 100 percre: sajnos semmilyen más történetfonalat nem sikerült pluszként beleszőni, úgyhogy jó másfél órán át hallgathatjuk azt, hogy próbálja az önbizalomhiányos apuka (Ed Helms), az ő agresszív felesége (Isla Fisher), a jóképű cégvezető (Jon Hamm), a folyton füvező csávó (Jake Johnson) és az élet értelmén töprengő (Lil Rel Howery) alak elkapni a Sherlock Holmes-i zsenialitással felruházott barátot. Mindenki teljesen egysíkú karakter, nem értjük meg a belső motivációit, nem tudunk meg semmi igazán fontosat az életükről, csak annyit tolnak kíméletlenül az arcunkba, hogy elképesztő bosszúvágy fortyog bennük, amiért sosem tudták fogóvá tenni Jerry-t.
S hogy mindehhez hogyan kapcsolódik egy vadidegen újságírónő, aki az interjú alatt alig egy kérdésig jutott a cégvezetővel, ne kérdezze senki, mert nem jöttem rá. Írni akar egy cikket a játékról, de semmit nem tesz hozzá a történethez a jelenléte. Még szinte reméltem is, hogy összejön valamelyik fickóval, hogy legyen egy kis bizsergés, de senki fanyalodott rá a csajszira, ő csak bőszen jegyzetelt.
Egyetlen értelmes és reális gondolatot vet fel a film, viszont azt olyan ízlésficamosan tálalják, hogy nem jön át a lényege: addig nem öregszik meg a lélek, amíg játékra tudjuk adni a fejünket.
Ez tök oké, jó néha poénból belelökni valakit a medencébe, társasjátékozni vagy felülni egy rodeó bikára. De ténylegesen azt kellene elöljáró példaként felhozni, hogy valaki kétgyerekes apukaként, házasságra készülő vőlegényként annyira infantilis, hogy harminc éven át ugyanazt a játékot tolja, amelyben nem létezik nyertes, csak éppen a nem vesztes állapot? Miért kell egy templom gyönyörű üvegét kitörni, egy légkondit leszakítani, vagy kórházba kerülni egy gyerekes hajsza kedvéért? Hogy vetődik fel egyáltalán bárkiben is az, hogy erre egy sztorit fel lehet húzni? A film azzal indít, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel.
Komolyan van olyan nő, aki terhességgel és vetéléssel poénkodik egy rakás bugyuta alak kedvéért?
Ráadásul hogy lehet egy filmet úgy lezárni, hogy nem tudjuk meg a valódi végkifejletet? Könyörgöm, ez nem egy norvég pszichodráma, csak egy bizarr módon akcióelemeket a humortalanságba vegyítő limonádé. Még szerencse, hogy a múltat felidézendő néhány egész jó zenei aláfestést kap a történet, az legalább pillanatnyilag emeli a szintet.
Ez a film tipikusan egy könyörgöm, valaki mentsen meg kategóriás fércmű: az egész nézőtéren egyetlen fickó nevetett a vicceken, és ő mellettem ült. Igazán sajnálom azt, hogy ilyen kidolgozatlan, teljes mértékben szerethetetlen filmet hoztak ki abból az alapgondolatból, hogy az élethosszig tartó életöröm és játékosság szebbé teheti a mindennapokat.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Szerelmes vagyok beléd, de egyelőre fogalmam sincs, ki vagy | 2018.06.23 |
A Sicario folytatása egészen jó akciófilm, némi sötétséggel megspékelve | 2018.07.01 |
Középkorú szerelem francia módra, kerekes székkel | 2018.06.10 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)