Tíz kicsi szobor, de mind a másé
Szerző: Wiedemann Krisztina | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.03.05. 16:53 | Frissítve: 2011.03.05. 16:53
John Wayne-nek 1969-ben Oscart hozott a békebíró, Jeff Bridges-nek 2011-ben csak jelölést. Mégsem hisszük, hogy rossz lóra tett volna A félszemű Reuben J. „Rooster” Cogburn-je és pártfogoltja, Mattie Ross. Kritika.
Bár 1971-ben jelölték először, összesen harminckilenc évet kellett várnia arra, hogy birtokba vehesse a filmakadémia arany szobrocskáját. Jeff Bridges ötödik Oscar-jelölését váltotta díjra tavaly a Crazy Heart – Őrült szív című drámában nyújtott alakításáért. S bár sokan azt gondoltuk, a bravúrt az idén is megismételheti A félszemű okán, a gálán mindössze Natalie Portman díjazásához asszisztált. A Coen fivérek is üres kézzel mentek haza, s talán másokkal egyetemben megállapították: az Oscar-grémium tagjai az idén nem voltak hajlandók kockáztatni, az igazán eredeti ötleteket és egyedi elgondolásokat csak alig vagy egyáltalán nem díjazták. Így azután csupa olyan filmalkotás szenvedett vereséget, mely az új évezred első évtizedének egészét tekintve is maradandó értéket képvisel. A sors furcsa fintora, hogy az Eredet, a Social Network - A közösségi háló, a 127 óra vagy A félszemű alkotói épp a kockázatvállalási hajlandóságukban közösek, a kitaposott ösvénytől távolabb lépkednek, hogy rendhagyó nézőpontot és formabontó megoldást kínálhassanak.
Eredeti és adaptált forgatókönyvből egyaránt dolgoztak már, az elmúlt tizennyolc évben harminchárom Oscar-jelölést halmoztak fel. Legutóbbi munkájukkal, a Charles Portis regénye nyomán készült westernnel, A félszeművel a Coen fivérek különösen elégedettek, annak ellenére, hogy a tíz Oscar-jelölésből egyet sem tudtak díjra váltani 2011-ben. A történet szerint a tizennégy éves Mattie Ross (Hailee Steinfeld) apját hidegvérrel lelőtte Tom Chaney (Josh Brolin), akit az apja ruháit viselő lány az iszákos rendőrbíró, Rooster Cogburn (Jeff Bridges) segítségével próbál kézre keríteni.
Mattie Ross törékenysége és fiatal kora mindenkit megtéveszt a történetben. A néző is úgy hiszi egy darabig, hogy a tinédzser karakán viselkedése valójában csak szerep, az önként vállalt feladat velejárója. Ám amikor kevés cukorral csomagolt mondatai olyan helyzetekben is pörölnek, amikor nem szükségszerű, a békebíróval együtt be kell látnunk: Mattie kérlelhetetlensége az egyéniségéből fakad. Két szigorú copfja okos és kemény fejet keretez, ahonnan a rózsaszínű álmokat már régen kiűzte a Yell megyei rögvalóság. Kétségtelen, hogy vele született konoksága hasznára válik a gyilkos üldözése közben; nem mellékes, hogy eltökéltsége erős hittel párosul. Narrációját ugyanakkor valamilyen mélyről feltörő keserűség itatja át, ami A félszemű alapjául szolgáló regény és az új filmes feldolgozás legerősebb momentuma is egyben. – Semmi sincs ingyen, csak a kegyelem – állapítja meg a lány rögtön a felvezetésben, de nem hajlandó megtörni a gondolat súlya alatt. Épp ellenkezőleg: lókupecekkel alkuszik pónira, nyeregre, békebírót fogad fel, sőt, szállásgondját enyhítendő a hullaházban tölti az éjszakát egy koporsóban. Cogburn oldalán persze már nem látjuk keménynek; a nyugodt és hanyag békebíró jóval összetettebb karakter, aki egy csipetnyi egészséges szarkazmussal vészeli át a nehéz időket. Van, hogy maga felé hajlik a keze, vagy elveszti a kontrolt, a szíve azonban mindig a helyén van. Jeff Bridges előadásában rendkívül erős a jelenléte, tökéletesen beleillik Coenék western víziójába, mely nem tűri meg a vadnyugati romantikát. Ahol támad egy rés, a fekete humor is bekéredzkedik. A kemény földet döngetve, az útonállók egyikének halálára utalva Cogburn nem átallja megjegyezni: „Aki azt akarja, hogy eltemessék, nyáron lövesse le magát!”
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)