Temetőket, sírokat látogatott a hajdúböszörményi író
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2018.08.23. 08:10 | Frissítve: 2018.08.23. 08:15
Debrecen – Élete egyik legmunkaigényesebb kötetét tette le az asztalra.
Régóta ismerem Tarczy Pétert, s figyelem munkásságát. Dolgozott újságíróként és lapszerkesztőként, emellett pedig mindig is érdekelte a kultúra, s ezen belül a képzőművészet világa. Ez utóbbiról nem csak ír. Gyűjtőként is ismerhetjük, aki nagy szeretettel veszi kézbe, s mutatja barátainak (vagy éppen egy-egy galéria közönségének) féltett darabjait, s alkotóként is, akinek keze alól színes képek sora kerül ki meglehetős gyakorisággal. Mint korábban is írtam róla: szép kontraszt munkálkodik alkotásain, első pillantásra kellemes érzést keltenek az emberben a színes rajok, ám azokon elidőzve egy másik világ kapui is megnyílnak. Egy túlvilági valóság és az általunk ismert dimenzió különös keveréke látható a képekben, melyek üzennek, láttatnak, elgondolkodtatnak, mesélnek, közben könyörtelenül kritizálnak is.
Két vidék, Hajdúböszörmény és a Balaton a legkedvesebb Tarczy Péter számára, aki gyakran megfordul Debrecenben. Előbbi azért, mert ott él és dolgozik, utóbbi pedig azért, mert beleszeretett a tájba, a hangulatba.
A most 66 évesen is hatalmas energiával teli Tarczy Péter pár éve nagy munkára vállalkozott. Nem egyedül, hanem a régi baráttal, a költő, néprajzkutató, múzeumigazgató Matyikó Sebestyén Józseffel. Úgy döntöttek, hogy végig fognak járni a Balaton körül hatvan olyan temetőt, ahol ismert művészek (írók, költők, képzőművészek, zeneszerzők, sportolók, színészek, tudósok, tanárok, politikusok stb.) alusszák örök álmukat, s egy kötetet szentelnek az emléküknek. A miértre Kellei György adott szép választ a Balatoni Panteon címen megjelent kötet előszavában: „az elődök magnetikus kisugárzását nem semmisítheti meg az Idő!”
Ahhoz, hogy ez így legyen, s a könyv napvilágot lásson, sok idő és sok munka kellett. Az alkotótárs és barát 2014-ben elhunyt. Matyikó Sebestyén József távozása megrázta Tarczy Pétert, de nem tehetett mást, minthogy folytatta a temetők látogatását és a sírok feltérképezését, hogy megszülessen ez a sajátos hangulatú, információkban, lexikális adatokban és emberi történetekben egyaránt gazdag mű.
Meglepő módon nem kevés debreceni aktualitása is van a Balatoni Panteonnak, kezdve onnan, hogy mindkét szerző több szállal is kötődött, illetve kötődik a cívisvároshoz. A magyar tenger közelében nyugvó személyiségek sorából Debrecenben született (Pongó) Kiss Károly fizikus; Salánki János neurobiológus; Tóth Benedek színész és egyetemi tanár. Itt élt és dolgozott Ejury Lajos, aki 1898 és 1901 között a debreceni gazdasági iskola tanára volt; Iványi Béla egyetemi tanár és Kerekes Ferenc, a Református Kollégium professzora. De olvashatunk e kötetben Györgyi Dénes építészről is, aki a copf stílusú Déri Múzeum tervezője is. Az egyik legrégebbi születési dátum 1856-os a kötetben: nagy út vezet innen 2015-ig, a legfrissebb halálozási időpontig.
Bár komor téma köré szervezte Tarczy Péter ezt a könyvet, mégis van benne egyfajta derű, ami az idővel érkező életbölcsesség sajátja. Nem a fájdalomra koncentrál, nem arra fókuszál, hogy egyszer minden elmúlik úgyis, vége lesz – hanem arra, hogy élni és küzdeni érdemes. Mi is emlékezünk másokra, mások is emlékezni fognak ránk, s így marad az emberből valami.
Az idézetekkel, fotókkal, olykor visszafogottan személyes megjegyzésekkel teli kötet olvasóját sokféle módon, sokféle tettekre inspirálhatja. Akár arra, hogy látogasson el a Balaton vidékére, gyönyörködjön a tájban, s érezze meg, micsoda emberi erők munkálkodtak itt hajdan – akár arra, hogy egy-egy élettörténetet továbbgondoljon, vagy még inkább kibontson. Vigye tovább azt az örökséget, amit két barát közösen kezdett egykor, s ami (Vitéz Ferenc, a Nézőpont című egyszemélyes folyóirat szerkesztőjének segítő közreműködésével) napvilágot láthatott végre.
Cím | dátum |
---|---|
Tarczy Péter álmokban született látomásai a Benedekben | 2014.03.16 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)