Szürreális élmény a Szabadtérin, autókkal és angyalokkal
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.08.05. 09:03 | Frissítve: 2016.08.06. 17:47
Debrecen – Ha egy fiatal lány első munkanapjának örülve betér egy autószalonba, akkor csak a mesében folytatódhat úgy a történet, hogy megnyeri az autót és még a szerelem is bekopogtat hozzá, miközben a sors fogja tán a volánt…
A Madách Színház a Meseautó című előadásával parkolt be a Nagyerdei Szabadtéri Színpadra, ami egyben ősbemutató is volt. Az 1934-ben forgatott film alapján készült musicalt Szente Vajk rendezte. A végeredmény igazán „szentevajkos” lett.
Mindenki ismerheti a történetet. A régi fekete-fehér bájos film kedves emlék lehet bárkinek. A 2000-ben bemutatott modern változat is szórakoztatóra sikeredett, mivel szerencsére nem nagyon változtattak az alaptörténeten.
Szente Vajk tisztelettel és bátorsággal közelítette meg Kovács Vera meséjét. Nem változtatott sokat az alaptörténeten. Kovács Vera barátnője közbenjárásának hála új állást kap egy bankban. Ennek örömére végigjárja az útjába kerülő üzleteket, mert már önbizalommal nézelődhet. Így téved be egy autószalonba. Azt azonban nem tudhatja, hogy újdonsült főnöke, a bank-vezérigazgató legújabb szerzeménye tetszik meg neki, egy meseautó. Az életéből kiábrándult igazgatónak, Szűcs Jánosnak pedig ő. Így kezdetét veszi a játék, mely során Szűcs János be akarja bizonyítani, hogy a pénz nélkül is lehet vonzó egy nőnek. Így barátja révén elintézi, hogy nyereményként megkapja Kovács Vera az autót, ő pedig sofőrnek ajánlkozik. A pletyka viszont így is szárnyra kap a bankban. Szűcs Jánosnak újra szívességet kell kérni barátjától, amiből csak még nagyobb kavarodás lesz. A mese nem változott, legfeljebb dallamosabb és egy-két humoros jelenettel lett bővebb.
Az előadásmódba viszont annál több kreativitást vitt Szente Vajk. A színpadi játék lehetőségeit sorakoztatta fel. Szinte úgy érezhette a közönség, mintha tanulmányt látna arról, hányféleképpen lehet színpadra vinni egy darabot. Volt, hogy két jelentet egyszerre lehetett figyelemmel követni. Az egyik jelentben kővé dermedtek a szereplők, míg a másik zajlott, majd váltottak. Akadt olyan is, hogy egyszerre három jelenet zajlott keresztben. A dialógusok folytatták egymást jó ritmusba, de mindig más értelme lett a mondatoknak, mint ahogy indultak. Szórakoztató volt, mikor Szerednyey Béla beleszólt a másik párbeszédbe, majd kiszólt a közönségnek, hogy elvesztette a fonalat. Ilyen mozzanat nem is egy jutott neki. Az egyik jelenetben Kabos Gyula hangján szólalt meg, majd zavartan annyit mondott: ez egy másik szerep. Ezek az apró poénok külön színt vittek az előadásba, és még lehet sorolni. A Meseautónak négy dudahangja volt, és mind egy-egy régi magyar film slágerének dallamán szólalt meg. Az autókereskedés Szürreálisan Drága Autószalon néven futott. Barabás Kiss Zoltán pedig Szűcs János sofőrjeként üde jelenség volt, akinek majdnem minden mozdulatát tapssal jutalmazta a közönség. Nagy Sándor jól mozgott a vezérigazgatóként teremtett káoszban. Simon Kornél talán akkor vált igazán jelentőssé a színpadon, mikor Szűcs helyébe lépett. Parodizált, de szerethetően. Molnár Nikolett Kovács Verája kicsit naivabb volt, mint az eredeti filmben, de ez nem volt hátrány. Berecz Kristóf Uwe Kovács Vera öccseként igazán természetes volt, pedig ezt a szerep nehezen engedte a tudományos szakkifejezések garmadájának köszönhetően. Trecskó Zsófia segítőkész barátnőként több szerephez jutott az angyalok révén. Dobos Judit lendületes volt a titkárnő szerepében. Magyar Attilának elég nehéz szerep jutott. Halmos eljátszása közben lehetetlen kikerülni, hogy mindenkinek Kabos Gyula jusson az eszébe, de jól egyensúlyozott. Magyar Attila Halmos Aladárja is szórakoztató volt.
A Meseautó-slágerben említett angyalok színpadra szállása újdonságként hatott egy régi történetben. A mesei összkép így vált igazán teljessé. A fantáziavilágot erősítették a jelmezek. Minden egy kicsit túl színes volt, a különböző szövetek összehozásáról nem is beszélve. Álomszerűvé vált ezáltal az előadás. A jelmezek szabása inkább az 1930-as éveket idézte, sőt a pengő volt a pénznem is, de a szereplők olykor még szelfiztek is egy dal eléneklése után, így kortalanná és kissé szürreálissá téve az előadást.
A dalok remekek voltak, bár érdekes volt a musical-köntös. Számomra ez is a valószerűtlenség érzetét keltette, miközben már dúdoltam is a dalokat. Természetesen a legendás Meseautó sláger sem maradhatott ki a repertoárból.
Számomra a gyenge pont a díszlet volt. Szinte már erőltetett volt a városmarketing. Annyira Budapestet hangsúlyozták minden négyzetméteren, hogy már túlzás volt. A bankban lévő asztalok is mind budapesti hidak voltak, de a villamosok is megjelentek. A háztetőre való kiülés szimbolizálása azonban jól megoldott volt, ahogy a távolsági busszal való közlekedés is.
A nem színezüst Nagyerdő visszhangzott a tapstól az előadás végén, és a közönség azzal a biztos tudattal hagyta el a nézőteret, hogy „Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk”.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)