Szextáns: Strömstad és Debrecen között eltörpülnek a kilométerek
Szerző: Lajtos Nóra | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.06.20. 08:05 | Frissítve: 2018.06.21. 10:01
Debrecen – Elég a tudat, / hogy van egy kikötő, / ahová mindig hazatérhetek – írja új könyvében Szeles Judit, aki igen messzire került a cívisvárostól.
A Svédországban élő Szeles Judit Ilyen svéd című verseskönyve 2015-ben jelent meg, a 89. ünnepi könyvhéten pedig kezünkbe vehettük a második könyvét is: a Szextánst (JAK-Magvető, 2018). A figyelemfelhívó cím máris képes egyszerre kijelölni a kétféle értelmezési síkot: egyrészről egy hajózási eszközt jelent, amely segíti a hajót a helyes navigálásban, s amint azt látni fogjuk, a szexus szóhangulati rokonságának is van létjogosultsága a kötetben.
Az Ilyen svéd kimunkált prózaversei után nem éri nagy meglepetés az olvasót: itt is tetten érhető a sok hajótörténeti adalék igen pontos dokumentálása, s csak a verssorokra tördelt forma az, ami miatt inkább a líra műneme felé tolja el az értelmezői nézőpontot. A karcsú kötet nem oszlik ciklusokra, az egész kötet egyetlen homogén prózaversszerkezetet képvisel.
A 33 verset tartalmazó kötet karcsúsága szöges ellentétben áll gondolati teltségével. Az utazás motívuma végighullámzik a könyvön, miközben a költői én legtöbbször háttérbe szorul: pontosabban, a prózában mindentudó elbeszélő
szerepét okosan kihasználva szól a hajókról, a tengerről, a küzdelmes életről, viharos szerelmekről, viharvert szeretőkről és a halálról is.
A dokumentumszerű adatolás mindvégig a valóság tér-idő kontinuitásában „lebegteti” a befogadót, ugyanakkor egy skandináv életforma fikciós világteremtése is tetten érhető a szövegekben.
Szeles Judit néhány kötetbe is felvett versével már találkozhatott a tájékozott olvasó a Kulter (Tengeri időszámítás, Ecuador), az Új Nautilus (Lenyomat) és a Panno internetes felületein (Különös ismertetőjegyei, Kikötők, Háborús övezet). Ezek a szövegek viszont kötetbe kerülésükkel más szövegkörnyezetbe kerülve méltán erősítik egymást.
A Szextáns kettős mottóválasztása (Kovács Kristóf fiatal költő és Füst Milán A feleségem történetéből vett idézete: „A tengerésznek szédülni sohase lehet”) hangnemjelölő funkciója tagadhatatlan: jól előkészíti a kötet tematikus hálóját, amelybe olykor beleakadhat az olvasó.
Máris a nyitóversre koncentrálva (A tengerész kedvese) a lírai szubjektum kijelentő mondatával indul a kötet:
„Mostanában nagy hajókba / vagyok szerelmes.”
Két hajó: a Christian Radich és a Thorswave nevű hajók részletező leírása olvasható: „Százötvenhat méter hosszú, / huszonkét méter széles és kilenc méter mély, / az öt rakománytérből kettő hűtőtér. / Mindent lehet vele szállítani: / gyümölcsöt, ruhát, edzőcipőt, traktort.” A fenti idézet nem öncélú „magamutogatása” a lírává szelídített prózának, hanem felmutatása annak, hogyan próbál a költői én a realitás talaján maradva megkapaszkodni a hétköznapokba úgy, hogy közben tudatosan kilúgozza versformává alakított szövegeiből a különféle szóképeket. (Egyetlen hasonlatot találtunk a kötetben.) A retorikai alakzatok alól viszont nem talál kibúvót, sőt: az ismétlés sokféle megnyilvánulási formáját tapasztalhatjuk a kötet végigolvasásakor. Ekkor lehetünk tanúi például annak is, hogy a fentiekben hosszabban idézett sorok húsz oldallal később ugyanúgy visszaköszönnek a Maputo című versben.
A vizuális sík dominanciáját csak néhol díszítik akusztikus (zenei) elemek. A nézés és a látás olykor anaforikus megjelenési formája egymást erősítik. A látás az élet utazásához kapott térkép, amelyen néha igen nehéz eligazodni: sok út van rajta, keresztül-kasul haladók, folyók, melyeket meg kell úszni, tengerek, amelyeket be kell hajózni.
A nagyítás és kicsinyítés alakzatára a legjobb példát a Christina című versben találhatjuk:
„egyes hajóorrfigurák olyan méretűre nőttek, / hogy jelenlétük nagyban befolyásolta / a hajó kormányozhatóságát. // Ez végül oda vezetett, hogy a 18. századra / a hajóorrfigurák egyre kisebbek lettek, / majd a vitorlás hajók térvesztésével lassan eltűntek.”
Szólnunk kell még a kötet különféle nyelvi regisztereiről is: az idegenszerű szavak beemeléséről a versekbe, melyek néhol utánszótározást igényelhetnek a mindenkori dekódoló olvasótól. Ilyen például a Vival, amely szorongásoldó tabletta.
Az alantasabb szóhasználat (kurva, segg) sem lóg ki a szöveg poétikájából, mindig jól előkészítve tűnik föl. A szójátékok pedig a költő nyelvi leleményességére példák: „tengernyi pénz” (Háborús övezet), „ha valahol zátonyra fut a beszélgetés” (Eső),
„A svéd elhallgatás és a norvég elhallás között / erdős részek követik végig az úton.” (Strömstad és Sarpsborg között).
„Elég a tudat, / hogy van egy kikötő, / ahová mindig hazatérhetek” – fogalmaz Szeles Judit Kikötő című versében, amely extrarövidségével (mindössze hat sor) is felhívja magára a figyelmet. Azt gondoljuk, Strömstad és Debrecen között eltörpülnek a kilométerek, ha egy svédországi magyar ilyen híven őrzi anyanyelvét, sőt, mi több, alkotásra is használni tudja azt. Nem gondolnánk, hogy a Szextánssal lehorgonyozna az irodalom tengerén. A szextáns szögmérői kimérnek, megmérnek, lemérnek, felmérnek. A Szextáns is képes utat mutatni a lét és a semmi között, a hajóimádaton túl a líra négyszögesítésével.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Élet egy kisvárosban kétezer kilométerre Debrecentől | 2014.10.18 |
Milyen az élet Svédországban? És Debrecenben? | 2015.10.20 |
Hogyan készül a svéd vérpalacsinta? Ebből a könyvből ez is kiderül! | 2015.11.12 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)