Szerette volna átölelni az összes debreceni nézőt a Kojot rendezője
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.02.07. 15:40 | Frissítve: 2017.02.08. 16:04
Debrecen – Ez a film a kemény, magyar valóságra tapint rá elemi erővel. Mégis nagyon szerethető, akárcsak bohókás rendezője.
Különleges vetítéssel ért véget a 2. Magyar Filmszüret Debrecenben. Az Apolló mozi hazai alkotásokat felsorakoztató fesztiváljának záróeseményeként ugyanis egy nem éppen hétköznapi film premier előtti vetítésén vehettek részt a nézők. Ennyi véres verekedés, elfojtott düh és napsütötte táj ritkán jelenik meg hazai alkotásokban: nem a felszínt kapargatják a készítők a történettel, hanem a mélyre nyúlva húznak elő rejtett összefüggéseket és érzéseket.
A Kojot című filmet február 6-án, hétfőn 18 órától teltház előtt vetítették a mozi Kertész Mihály-termében. A film debütálása előtt a szemmel láthatóan nagyon izguló rendező, Kostyál Márk köszöntötte pár mosolyfakasztó mondattal a jelenlévőket. A 40 éves alkotónak ez az első nagyjátékfilmje, ám neve nem ismeretlen szakmai berkekben: elismert reklámfilmrendezőként dolgozott éveken át. Mint megosztotta velünk: erre a filmre már több mint egy évtizede készült, és saját életéből is jócskán merített ihletet.
A 126 perces dráma után közönségtalálkozón maradhattak a mozikedvelők, a beszélgetést Váró Kata Anna filmkritikus moderálta. A találkozón a Kojot két főszereplője, Mészáros András és Dobra Mária Mara is részt vett. A kötetlen, őszinte hangvételű társalgás során a nézők is feltehették kérdéseiket: az egyik észrevétel – miszerint a film az egész fesztivál legmeghatározóbb alkotása, amely a magyar valóságot mutatja be manírok nélkül – annyira meghatotta Kostyál Márkot, hogy egy ölelés is belefért az eszmecserébe. Az alkotó kifejtette: a nagymértékű düh abból táplálkozik a filmben, hogy „az emberek életében valami nagyon félresiklott”.
Mint elmondta, ő maga 2004-ben építkezett Pilismaróton, amikor hasonló élethelyzetekkel került szembe: ellenséges volt vele a polgármester, a szomszédok is furcsán viszonyultak hozzá. A Kojotba szándékosan kevésbé ismert, új arcokat válogatott be, a határon túl alkotó színészeket pedig nem volt egyszerű összegyűjteni a forgatáshoz. Kostyál Márk azt is megosztotta a közönséggel, hogy édesapja elhunyt, így számára különösen érzékeny pont volt ilyen jeleneteket forgatni. Az operatőrként is helytálló szakember elmondta: imádja a képeket és imád képeket alkotni. Ez a filmben elég erősen jelen van, hiszen az avatott szemek számára szép szimbólumokat bont ki vizuális formában. A rendezővel a közönségtalálkozó végeztével is lehetett beszélgetni: többen kértek aláírást, és a filmmel kapcsolatos észrevételeket is meg lehetett vitatni az alkotóval. Kostyál Márk pedig annyira örült a filmét köszöntő vastapsnak, hogy kijelentette, az összes jelenlévő nézőt meg szeretné egyenként ölelni.
A Kojot című mozi a rejtett magyar valóságot tárja kíméletlen részletességgel a nézők szemei elé: érzékenyen és érzékletesen vázolja fel azt, hogy egy szemétdomb tetején is lehet valaki kiskirály, ha azzá akarja tenni magát és megvan hozzá a megfelelő tőkeáramlása is. A történet másik szálában az irodai munkájába belefáradó, a párkapcsolatával elégedetlen fővárosi harmincas képe bontakozik ki, aki kész kiköltözni egy isten háta mögötti kukoricásba és kétajtós szekrényekkel verekedni, hogy legalább valami történjen már az ellaposodott életében. Emellett az apa-fiú kapcsolat négyféle megközelítése is újabb jelentésrétegekkel gazdagítja az okosan felépített és kidolgozott filmet. A filmet február 16-tól tekinthetik meg az érdeklődők az Apolló moziban.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)