Régmúlt korok tárgyaiba lehel új életet a debreceni képzőművész
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2019.10.26. 11:05 | Frissítve: 2019.10.26. 16:46
Debrecen – Szász Zsuzsa kiállításán olyan anyagok, használati tárgyak kaptak új értelmezést, amelyeket más pusztulásra ítélne. Interjú.
Izgalmas tárlat nyílt októberben a debreceni Incognito Clubban: a sokoldalú képzőművész, Szász Zsuzsa Festészet Napja című kiállítása november 3-ig látogatható. A tavaly útjára indított kezdeményezés keretén belül 2018-ban is kiállított már az alkotó, idén pedig csoportos és önálló kiállítással jelentkezett a Festészet Napjához kapcsolódóan, Éles Bulcsú kérte fel erre.
Zongorabillentyűk, fátylak, vas- és faelemeket ötvöző tárgyak is az anyag részét képezik: ezek nagy részéhez különleges módon jutott hozzá Szász Zsuzsa, a gyűjtés pedig töretlenül lelkesen folyik tovább. A képzőművész, aki idén Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának Díját is elnyerte, a kezdetekről, az alkotás folyamatáról és az őt inspiráló élményekről is mesélt nekünk.
Dehir.hu: Hogy jött az ötlet az új tárlathoz?
Szász Zsuzsa: Tavaly nyáron volt szerencsém ahhoz, hogy egy 18. századi ház felmérésén és bontásán részt vegyek: a Tanító utca 10. szám alatt végeztük a munkát Horváth Péter helytörténeti kutatóval. A pincét, padlást, kertet, különböző helyiségeket körbejárva mások számára haszontalannak tűnő tárgyakat találtam, ezek pedig elindítottak bennem egy gondolatot a kiállítás lehetőségére. Az anyag folyamatosan bővül, hiszen a belváros több régi házát is lebontják, legnagyobb sajnálatunkra. Különleges, sok emléket hordozó tárgyat találtunk ezekben a házakban: könyveket, cipő sámfákat, vasdarabokat, zongorát. Egyik tárgy a másikra válaszol: előbb a zongorára bukkantunk rá az egyik házban, utána a fehér fátyolra a másikban. Mindig is vonzott a padlás: oda olyan dolgokat teszünk rendszerint, amelyek haszontalanok, ezek pedig rejtett kincsek, amelyek inspirálóan hatnak rám.
Dehir.hu: Eklektikus kiállítást láthatnak a látogatók ezek szerint?
Szász Zsuzsa: Eklektikus helyett inkább azt mondanám, hogy az anyagok sokrétűsége jelenik meg, de a technika ugyanaz: tárgykollázs és a vassal való kísérletezés, installálás. Horváth Péter hiteles térképmásolatot tudott nekem hozni, ez lett kivarrva, hímezve, kontúrozva. Ez körülbelül két hónapos munka volt, a kiállításra belépve ezt látjuk először. Az utolsó hímzőfonalig mindent a Tanító utcán találtunk, valószínűleg az egykoron ott élő hölgy is varrt. Másfél éven át folyt a munka, ez idő alatt pedig különleges jelzéseket kaptam, hogy folytatnom kell.
Dehir.hu: Milyen koncepció mentén alakította ki a tárlatot?
Szász Zsuzsa: Színházi fejjel gondolkodtam: szerettem volna a ház bejárásának élményét átadni, ahogyan ezt mi éltük meg. Fontos számomra az, hogy mindenki számára érthető legyen az, amit lát.
Minden tárgy külön beazonosítható, honnan való: a tárgybegyűjtés után sokat foglalkozom velük, hogy alkotáshoz megfelelő állapotba kerüljenek, hiszen „százéves por van rajtuk”. A lekezelés után pedig jön az alkotás, hosszú folyamat ez.
Dehir.hu: Mikor kezdett el képzőművészettel foglalkozni?
Szász Zsuzsa: A művészet kisgyermekkorom óta jelen van az életemben. 2002-ben beiratkoztam a Medgyessy Ferenc Gimnáziumba: felnőtt fejjel újra beültem az iskolapadba, nappali tagozatra, itt végeztem kerámia és festészet szakon. Remek tanárok oktattak: Szarka Csilla, Fátyol Zoltán, Süli-Zakar Szabolcs többek között. Jól felkészítettek, jelentkeztem a Képzőművészeti Egyetemre is, viszont ott azt mondták a harmadik forduló után, hogy azzal a szemlélettel, amit nekem tanítanának, már rendelkezem. 2016-ban a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe jelentkeztem, azóta pedig még intenzívebben dolgozom.
Az utóbbi években viseletkészítésből élek. A Debreceni Hajdú Táncegyüttes hivatalos viseletkészítője vagyok, például a Fölszállott a páva című tehetségkutatóban is az általam készített ruhákban léptek színpadra a táncosok.
Dehir.hu: Mit lehet tudni a festészeti stílusáról?
Szász Zsuzsa: Az absztrakt expresszionizmus képviselője vagyok, így a kifejezés a legfontosabb a számomra. Lendületes, heves belső képeket festek, olyan élmények inspirálnak, amelyeket megélek. A hitelesség és az egyéni látásmód nagyon fontos számomra. Figuratív képeket nem készítek mostanában, úgy érzem, ezeken „túlléptem”.
Dehir.hu: Milyen jövőbeli tervei vannak?
Szász Zsuzsa: A házbontások folytatódnak, úgyhogy nem tudom nem ezt csinálni: pár évre el leszek látva tárgyakkal. Ezen a vonalon maradok, ugyanis úgy érzem, ez kiteljesített, és nagyon gazdag az, amit találunk.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)