„Persze, hogy szeretnék egy meztelen nőt lefotózni”
Szerző: Vajland Judit | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.10.25. 13:37 | Frissítve: 2014.10.26. 10:03
Debrecen – Míg a bulvár alpáriságát elfogadjuk, a művészetben hamarabb tiltakozunk a határokat feszegető jelenségek ellen – így látja Máthé András, a kiváló debreceni fotós. Interjú.
Meztelenek és egyéb képek – ezen a címen nyílott jubileumi tárlata Máthé Andrásnak a Kölcsey Központban. A fényképész, aki amellett, hogy a Csokonai Színház fotósa, a Debreceni Fotóklub vezetője, a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja is, idén ünnepelte a 60. születésnapját. Művészet, meztelenség, harmónia, provokáció: erről beszélgettünk a kiváló debreceni fényképésszel.
Dehir.hu: Helmut Newton a világhírű akt- és reklámfotós szerint a fényképezésben két szitokszó van: az egyik a művészet, a másik a jóízlés. Osztja ezt a véleményt?
Máthé András: A fotót és azt is, amit én csinálok, művészetnek tartom. A jóízlés nehezebb kategória. Az, hogy ezt Newton kimondta, az arra is jó, hogy erről lehessen beszélni ma és holnap is. Sok művész úgy gondolja, ahogy él, és ahogy alkot, az belefér a jóízlésbe, és van, aki ettől tudatosan eltér. Az a nyíltan felvállalt másság vagy provokáció.
Dehir.hu: A provokatív fényképészet formai jegyei távol állnak a művészetétől? Inkább az alakok érzékelhetők a képein, a készítőjük szolidan a háttérben marad. Mintha direkten nem mutatkozna.
Máthé András: Van, aki provokál, és nem feltétlenül a női szépség esztétikáját jeleníti meg, így a meztelenség csak eszköz, hogy a figyelmet bizonyos gondolatokra felhívja – és van aki esztétizál, a harmóniát mutatja meg, kiemeli az emberi test szépségét. Erre alkalmasabb a női test, mint a férfi. Vagy ha röviden fogalmazok: egy férfinek elsősorban a női test vonzó. Én inkább a szépség felé hajlok, bár lenne kedvem a provokatívat is megmutatni.
Dehir.hu: Ezek szerint foglalkoztatja ez az irány?!
Máthé András: Abszolút.
Dehir.hu: Miért nem csinálja meg?
Máthé András: Azért, mert nem lehet! Nemcsak Debrecen, igazából Budapest is kicsi ehhez. Néhány művész engedheti meg magának. Az egzisztenciám léte vagy nem léte is függhet ettől. Nem vagyunk még alkalmasak arra, hogy esetleg egy keményebb, durvább megfogalmazást meglépjek. Persze van erre példa. Egy színházi világban elismert alkotó akár megengedheti magának, hogy erősen provokatív, zaklató előadásokat is bemutasson.
Dehir.hu: Még évekkel ezelőtt folytattak komoly vitát egy fotómagazinban arról, hogy mi tartozik az erotikus fotó kategóriájába és mikor lép a pornográfia területére. Szűkebb az erotikus mezsgye Magyarországon? Tágulhatna a határ?
Máthé András: A nyugat-európai vagy amerikai határig nem fog kitágulni. Egyfajta művészetet szerető elitvilágban nyilván jóval nagyobbak a befogadókészség határai. Bár hihetetlen ellentmondás, hogy itthon a bulvár gusztustalanságait, alpáriságát mennyire elfogadjuk, ugyanakkor a művészetben hamarabb tiltakozunk a határokat feszegető jelenségek ellen.
Dehir.hu: Prűdek vagyunk? Vagy az erotikus kapcsán mai is körülményeskedünk?
Máthé András: Így is fogalmazhatunk, bár az biztos, hogy nem annyira mint ötven évvel ezelőtt.
Dehir.hu: Mindig is érdekelte az aktfotózás, vagy ahogy a fotósok mondják, előbb vagy utóbb mindenki kiköt az aktoknál?
Máthé András: Egészséges férfit érdekel a téma. Alaphelyzetben a férfi szeretné a nőt, s ez fordítva is igaz, és persze, hogy szeretnék egy meztelen nőt lefotózni. Két okból: egyrészt férfiúi hiúság, hogy elérem-e, hogy lefotózzam, másrészt a magasabban vett művészet okán. Aki ezt félremagyarázza, az rosszindulatú. Aki a privát életében teszi ezt és nem mutatja meg egy harmadik félnek, addig azt csinál, amit akar, főleg ha ketten csinálják. Az aktfotózás is két ember között zajlik, a fotós és a modell között, mégis azzal a szándékkal, hogy a nyilvánosság elé tárja, valamit mondjon róla. Mellesleg az én első ébredésem a fotó felé összefüggött azzal, hogy sokat nézegettük az egykori Film Színház Muzsikát, ami tele volt az akkori sztárokkal, de valószínű, hogy ez apai örökség is nálam. Apám nagyon szerette a nőket, sokat forgott körülöttük, de a jóízlés határain belül csinálta mindezt. Amatőr fotós volt. Nem kis port vert fel, amikor egy kis faluban, Hadházon aktokat készített... A hetvenes évek elején az első sztriptíztáncost, aki a Bikában táncolt (emlékszem, Anita volt a művészneve) apám lefényképezte a műtermében. Keltett is ez családon belül és azon kívül is némi ellenérzést, csapódtak az ajtók. Onnantól kezdve hol óvatosan, hol kevésbé óvatosan én is folyamatosan fotóztam nőket.
Dehir.hu: Számít a modelljei egyénisége? Hogyan készülnek el a képek?
Máthé András: Feltétlenül szükséges egy szabadon gondolkodás. A modell – sokan kifejtették már – fontos része a műalkotásnak. Sokat segíthet. Vannak lányok, asszonyok, akiket szívesen fotózok. Ötletet adnak. A választás érdekes, hisz nincs ráírva az emberekre, hogy aktmodellek szeretnének lenni, vagy szeretnének pucérkodni, s mivel kisváros vagyunk, nincsenek hivatásos modellek. Baráti kapcsolatokból adódik, hogy kit fotózok. Megkérdezek arra alkalmasnak vélt lányokat, hölgyeket, hogy lenne-e kedvük hozzá? A kisgyerek meztelenkedik. Lényünk része a megmutatás, aztán a neveltetés és más egyéb okoknál fogva sokan úgy gondolják, egy bizonyos kor után nem szabad megmutatnunk magunkat. Amolyan szemérem elleni tett lesz, de megfelelő szituációban, helyen, környezetben visszatalálunk ehhez. Na ilyen az, amikor a debreceni szürke hétköznapokból kiszakadunk, akár a fotós a művészete által, akár a modell, hogy megmutathatja magát. Tegyük hozzá, hogy a legtöbb itt élő modell nem is fedi fel az arcát, hisz ki van téve a közvélemény megítélésének. A másik, hogy az én kialakult stílusomban az arc nem is szükséges. Mondhatom, hogy nem szürke az életem, a fotó iránti ambícióimban ez egy plusz.
Dehir.hu: Meztelenek és egyéb képek – ez a kiállítás címe. Mit takar az egyéb?
Máthé András: Az egyéb azt hiszem meglepetést fog okozni. Az egyik gyűjtőcím az, hogy Enyészet, a másik pedig az, hogy Penészvilág. Ezek a képek háztartási élelmiszerek rothadását, utóéletét dolgozzák fel. A penész különféle megnyilvánulásait.
Dehir.hu: Érdekes párbeszéd…
Máthé András: Visszatérünk oda, amiről elkezdtünk beszélni. Meddig terjed a befogadóképesség. Szűkebb körben már feszegettem a határokat. A Bermuda alatti háromszög című kiállításom képei az erősebb erotika, szexualitás felé mozdultak el. A Borbarát Galériában voltak bemutatva. A mostani társítás talán furcsa, de mégis tekinthető egyfajta szolid provokációnak. Együtt mutatom meg a szépet és a csúnyát, avagy a szépben a csúnyát. A női testben akár a csúnyát, vagy a „nemszeretem, dobjuk ki” dologban egy fotós hóbortosan megtalálja a színbeli, formai és tartalmi szépséget. Ez egy jó játék.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)