Mikrofonnal kábítja el a hazavágyó kislányt a nagy varázsló
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.02.08. 08:17 | Frissítve: 2017.02.08. 10:42
Debrecen – Ha valójában nem is varázsol, de erőt ad és sok mosolyt. Vidám gyermekmusicalt ünnepelhetünk Debrecenben. Kritika.
Táncoló pipacsok, zümmögő méhecskék, bátorságát kereső oroszlán és esztelen madárijesztő. Ki ne ismerné az Óz, a nagy varázsló jellegzetes karaktereit, akik évtizedek óta popkulturális ikonként élnek fiatalok és idősebbek fantáziájában egyaránt? A világ egyik legkedveltebb meséjét vitték színpadra debreceni és nyíregyházi tehetségek Végh Veronika irányításával a Lovardában tartott színes-szagos előadáson, amelyhez egy sor kellemes muzsika is társult. A klasszikus művet és régi filmet alapul véve Csáki Szabolcs, Óz megformálója dolgozta színpadra. A ZeneTheatrum SziniTanoda és Musical Színház fiatal növendékei pedig megmutatták, mitől élvezhető és szerethető a felnőttek számára is egy olyan musical, ami eredetileg a gyermekeknek íródott.
Dorothy egy kansasi farmon élő kislány. Kutyája, Totó imádja a hasát, legnagyobb vágya pedig az, hogy az emberek megértsék szavait. Az idilli környezetből egy hatalmas vihar hatására mindketten átkerülnek egy idegen világba, ahol beszélő madárijesztővel, szívtelen bádogemberrel és félszeg oroszlánnal is találkoznak. Óz, a nagy varázsló az egyetlen, aki segíthet nekik céljaik elérésében: hogy észt, szívet és bátorságot kapjanak a kísérők, de legfőképp, hogy Dorothy hazajusson Kansasbe. Ezt a kalandos, mesebéli utazást egy sor altató hatású pipacs, egy harcos sereg és jó néhány szúrós méhecske is nehezíti. A kompánia végül egy ijesztő erdőn át egy sárga kővel kirakott úton eljut Smaragdvárosba, hogy alkut kössenek a varázslóval, aki a gonosz boszorka süvegére pályázik.
Igazán fontos kritérium az, hogy a szülők, a tanárok is jókat derüljenek a zenés előadáson, hiszen az ovis vagy kisiskolás korú gyerekek mindig felnőttek társaságában érkeznek. A móka végeztével pedig ők lesznek azok, akik a látottak jó hírét terjesztik a barátok, rokonok között. Az ilyen gyermekelőadások egyik központi kérdése tehát az, hogy tudnak a túl sok és az épp elég mezsgyéjén egyensúlyozni a készítők: hogy lehet a gyerekek figyelmét fenntartani úgy, hogy a felnőttek számára értékelhető poénok is szülessenek. Az Óz nem okozott hiányérzetet: volt bőven olyan momentum, amin a gyerekek kacagtak, és a felnőttek sem unatkoztak.
Az Óz, a nagy varázsló debreceni verziójának többi elemére sem lehetett panasz: a dalok fülbemászóak, a történet a gyerekek számára is jól követhető, és egy olyan világba kalauzolja el nézőit, amelyről már olykor azt hisszük, nem is tárulhat újra a szemünk elé. A jelmezek a profi színházi világ színvonalát ütik: egészen ötletes megoldásokat láthatunk a valódi szalmával kitömött hasú madárijesztő (Bánhidi Krisztián) öltözékén, az oroszlán (Jámbor József) fején pedig a bírókat idézők göndör paróka pihen, sárga színben. A díszletek érzékletesen a szemünk elé tárják a képzelt világot: a néhány kukoricaszárból álló háttér épp elég ahhoz, hogy a néző vizionálja a kukoricaföld látványát. Ötletes megoldás a vetítés is, amit a háttérben látni: a vihart cikázó fények szimbolizálják, az erdő és a pipacsföld képét is láthatjuk itt.
Az est kis sztárja Dorothy, akit Csáki Illangó személyesít meg a színpadon. A kislány hitelesen és szerethetően alakítja a Kansasből teleportáló szereplőt, tiszta gyermekhangján bájosan csendülnek fel a dalok. Két csurkába font frizurája és kék ruhácskája autentikusan idézi a korábbi évek Dorothy-képét. Barátját, Totót Csáki Benedek alakítja: könnyed, fiatalos fellépésével manírok nélkül hozza a folyton éhes kutyus szerepét. Szólója, melyben nyomozóként vall magáról, különösen szórakoztató. A szereplők dalai mind könnyedek és mosolyt csalnak az arcokra, mindegyik után nagy tapsot kaptak a fellépők. A központi szerepet játszó zene is humor forrása olykor: az egyik jelenetben a Star Wars főcímzenéje csendült fel, amelynek hatása a gyerekek egy emberként, izgatottan és nagy sóhajjal kezdték el suttogni a klasszikus film nevét.
Az előadás főképp az általános iskolás korú gyerekeknek ajánlott: számukra már jól követhető és érthető a történet, egy ovis viszont nem biztos, hogy végig tudná ülni a közel két órás musicalt. Szerencsés választásnak bizonyult két részre bontani az előadást: a gyerekek egy óra után úgy pattantak fel helyeikről, mint a tündéri energiabombák. Annak ellenére, hogy szemmel láthatóan végig lekötötték őket a látottak, és érdeklődve álltak fel a helyükről többen, mikor a főszereplő piros varázscipellője került szóba. A szünetben jó kedélyűen vesézik ki a látottakat: szemmel láthatóan tetszik nekik Totó kutya bohókássága és az oroszlán ijedelmein is jól mulatnak. Érdemes ellátogatnia erre a vidám musicalre annak, aki szeretné meglepni valami szellemes újdonsággal gyermekét. Kellemes meglepetés szerethető köntösben: gyerekektől gyerekeknek. Különösen jó vállalkozás ez abban a korszakban, ahol a tablet és a telefon képernyője az egyik fő játékforma.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)