Mészáros Tibor: olyan voltam az acélvázas szerkezettel, mint egy robotzsaru
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.12.17. 09:54 | Frissítve: 2011.12.19. 09:11
Debrecen – A Mária premierjén megsérült a térde, mégis zokszó nélkül végigjátszotta a szerepet. A többezres Főnix Csarnok után a stúdiószínházban tűnik fel Mészáros Tibor. Interjú.
Dehir.hu: Túl van a Mária bemutatóján (kritikánk itt olvasható), több ezren látták Ego, a gonosz szerepében. Nagyon más volt a Főnix Csarnok, mint a színház?
Mészáros Tibor: Ritkán adatik meg, hogy ekkora térben játsszon az ember, megvan az izgalma, sikerül-e megtölteni a teret, mivel itt 4 ezer nézőnek kell ugyanannyi energiát, érzést eljuttatni, mint a színházban hatszáznak. Örömteli számomra, hogy a végeredményt tekintve nagy élmény volt ez a közönségnek is. És az is biztos, hogy csak Vidnyánszky Attilával lehetett megcsinálni, mert ez a Mária nem a külsőségről szólt, hanem a belső történésekről. Más kérdés, hogy én viszont megsérültem a vasárnapi előadás során – részleges szalagszakadás volt a térdemben. Rögtön a nyitójelenetben, a nagy buliban elfordult a térdem.
Dehir.hu: Szerintünk ez fel sem tűnt a nézőknek. Hogy bírta ki a következő két órát?
Mészáros Tibor: Sodort tovább a munka, meg az adrenalin... Viszont végigszenvedtem a vasárnap éjszakát, nagyon nehezen tudtam lábra állni másnap. Szerencsére a hétfői előadást is sikerült végigvinnem, bár a térden csúszást például nem tudtam megcsinálni... A nézők persze nem látták, hogy volt a lábamon egy acélvázas szerkezet, és a ruha alatt úgy néztem ki, mint egy robotzsaru...
Dehir.hu: A csarnok után pedig a stúdióban játszik, jóval intimebb térben, Nagy-Kálózy Eszterrel és Rudolf Péterrel. Hogy tud átállni?
Mészáros Tibor: Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Peter és Jerry kész produkció, hiszen ezt már bemutattuk a budapesti a Tavaszi Fesztiválon. Hálás vagyok, hogy megtalált ez a szerep. Bár én csak Rudolf Péterrel vagyok együtt a színen, bármikor szívesen bele tudnék kezdeni, annyira belém ivódott ez a figura, olyan erősek a helyzetek és a szituációk. Nagyon más sok ezer néző után hirtelen 50-60 ember előtt játszani: itt az a feladat, hogy kizárjam, ott ülnek tőlem két méterre.
Dehir.hu: A macskák szerdája, a Kun László vagy a Ribillió Rómában alapján a drámaiság sem idegen Öntől, ugyanakkor sokszor látni komikus, táncos szerepben...
Mészáros Tibor: Én ezt inkább mozgásnak hívom, semmint táncnak... Az egyetemen Ladányi Andrea felügyelete alatt voltak mozgásóráink, és ezek sohasem csak táncot takartak, hanem színházi mozgást. Nekem minden egyes szerepemnél fontos, hogy a karakterhez találjak megfelelő mozgást, valami olyat, ami csak a figurára érvényes. S bár örömteli egy táncoskomikus szerep is, de én alapvetően prózai színész vagyok.
Dehir.hu: Sokat játszik: van kedvenc darabja?
Mészáros Tibor: Most például erről a kettőről beszéltünk, de a Mágnás Miskát, vagy a Csárdáskirálynőt is szeretem. Igazából akkor vagyok boldog, ha sikerül egy figurának egyedi jellemzőt találni, amitől az más lesz – és akkor minden a darab a kedvencem, mindet a sajátomnak érzem, és boldog vagyok, hogy nem kellett klisékhez nyúlni...
Dehir.hu: Tavaly a világ egyik színházi fővárosának számító Párizsban is megfordult a Képzeletbeli operettel. Más volt, mint a hazai pálya?
Mészáros Tibor: Az a világ attól volt érdekes, hogy egy teljesen odavaló, valójában onnan érkező darabot játszottunk, ami itthon elég vegyes fogadtatásra talált egyedi stílusával és mondanivalójával. De ettől függetlenül is ritka nagy élmény volt, mert a francia közönség a feliratok alapján is pontosan tudta követni, szinte együtt lélegeztek vele, az előadás szavak nélkül is képes volt működni...
Dehir.hu: Ha már hazai pálya: milyen most a Csokonai Színház?
Mészáros Tibor: Változatlan és rendületlen: nagy erőkkel dolgozunk, szép és erős darabokon. Művészi szinten kivitelezett és mégis a közönséghez szóló előadásokkal állunk elő. Ennek az a következménye, hogy egyre többen szólítanak meg az utcán, hogy tetszett és gratulálnak... Jó úton vagyunk a nézők felé.
Dehir.hu: Kapnak azért bírálatokat is, mivel a mostani színház nagyon más, mint mondjuk tíz éve volt...
Mészáros Tibor: Minden, ami egyedi, az kap kritikát. Jobbnak tartom ezt, mint egy kellemes állóvizet vagy lábvizet. A támadások pedig szerintem velejárói egy ilyen stílusnak. Szerintem át lehet vezetni az embereket, hogy megértsék, egyes kifejezéseknek, szimbólumoknak milyen jelentései vannak. S talán azt állítani sem túlzás, hogy nemcsak a szórakozásért járnak ma színházba a nézők. De az sem baj, ha kritikát is gyakorolnak – ettől szép a mi világunk.
Dehir.hu: Bár Békésben született, debreceni színésznek tartja magát?
Mészáros Tibor: A színész az színész... Amikor végeztem, több ajánlat közül választhattam. Sokat jelentett számomra, hogy Vidnyánszy mellett dolgozhatok. Most itt élek, szívesen vallom magam debreceni színésznek. Nálam nem működik, hogy két napot itt vagyok, kettőt meg Pesten. Fontos, hogy itt legyek, itt éljek, együtt a munkatársammal, ezzel a közösséggel.
Dehir.hu: Túl ezen a sűrű éven,s hogy tölti a karácsonyt?
Mészáros Tibor: Remélem, hogy nem fekve... A két előadás között kihasználtam minden percet pihenésre, mivel januártól újabb feladatok várnak rám. Addig azonban család, család, család...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)