Dehir

Kritika | Kultúra

Küldetés teljesítve – megint

Képtelen bár, de szórakoztató, s majd csak két évtizedet ível át a Mission: Impossible franchise. Legújabb és talán legjobb darabja Tom Cruise alapötlete nyomán ugyanúgy épül fel, mint az eddigiek, de legalább lefuttat két olyan akciót, mely a maga nemében páratlan.

Taposhatják egymást a mókusok, és különcködhet Holmes a Baker Streeten, a világ még mindig Tom Cruise-ra figyel. A sztár tekintete bölcsebb lett, a teste petyhüdtebb, elszántsága azonban Ethan Hunt szerepében mit sem változott. Azzal kérkedik ma is, hogy nem ismer lehetetlent, miközben maga mögé utasítja a vetélytársakat a mozikban. A 145 millió dollárból forgatott Mission: Impossible – Fantom protokoll című új kémfilm világpremierje 131,5 millió dolláros bevételt hozott, ezzel azonban csak a 46. helyet szerezte meg az új évezred legjobb, újbemutatós filmjeinek világversenyében. Az azóta eltelt hetekben azonban kasszasikerré avanzsált: összbevétele a napokban meghaladja a 400 millió dollárt.

A sorozat atyja, Cruise – aki természetesen producerként is egyengette a film útját – valószínűleg kitörő örömmel nyugtázta a történteket, hisz legutóbbi filmjei (Valkűr, Kéjjel-nappal) nem tudtak megfelelni a várakozásoknak. A siker kulcsa maga a sztár, aki az MI-franchise ügyét óriási körültekintéssel viszi: ő válogatja például a rendezőket (Brian De Palma, John Woo, J. J. Abrams, Brad Bird), akik a sorozat stílusjegyeinek megtartása mellett – állítólag – szabad kezet kapnak a munkában. Mindazonáltal tudunk olyan filmrendezőről, aki elutasította Cruise felkérését. A sztár úgy tűnik, nem jött zavarba, bár legutóbbi választása kissé elgondolkodtatta a filmes szakmát, leginkább abban a tekintetben, hogy Hollywood egyik legtöbbet foglalkoztatott animációs guruja, Brad Bird (Lecsó, A hihetetlen család), aki még sohasem forgatott élőszereplős filmet, képes lesz-e „átváltani” a tehetségét valami egészen másra. A decemberi bemutató óta a kedélyek megnyugodtak: bár Bird rendezésének nincs osztatlan sikere, a Fantom protokoll tetszési indexe igen magas.

A tét ezúttal sem kisebb a világ megmentésénél, bár erre nem azonnal vezetik rá a nézőt a filmesek. Egy budapesti és egy moszkvai intermezzóval, ügynökhalállal és börtöntánccal terelik el inkább a figyelmet, hogy megágyazzanak egy őrült svéd, Kurt Hendricks (Michael Nyqvist) akciójának, aki a harmadik világháború kirobbantása érdekében konfliktust kreál Oroszország és az USA között. Ethan Hunt és társai – Jane Carter (Paula Patton), Benji Dunn (Simon Pegg) és William Brandt (Jeremy Renner) – megpróbálják menteni a menthetőt, bár a Cobalt néven elhíresült gonosztevő mindig néhány lépéssel előbbre jár. Annak ellenére, hogy képtelenségek sorozatából gyúrták össze, a moszkvai csapatmunka sok izgalmat hoz, akárcsak a világ legmagasabb épületének ablaküveg tábláin egyensúlyozó Hunt magánszáma. A mozi legszimpatikusabb vetülete, hogy a terepügynökök nem akarnak tévedhetetlennek látszani, a bevetések feszült perceiben bár magabiztosak, sohasem feledkeznek meg a bukás lehetőségéről – és ezt képesek érzékeltetni is. Cruise sem erőlködik erején felül, hogy fenntartsa a látszatot, hogy feledtesse a nézővel a tényt: bizony őt is kikezdte az idő vasfoga. A hollywoodi csillagot és csapatát dicséri az is, hogy mesés kulisszákat találtak az agyas hajszához, no meg egy olyan operatőrt, aki a Moszkvát, Dubajt és Mumbai-t pásztázó svenkeket úti filmes célokra is eladhatná.

Az összességében korrekt, jól szerkesztett munka csak azokban kelt majd hiányérzetet, akik mondjuk Nicolas Winding Refn-rajongók lettek az elmúlt években, vagy akik nehezen tudják komolyan venni az oroszul beszélő Tom Cruise-t és a bőrönddel rohangáló főgonoszt, akiben alapvetően semmi félelmetes nincs. Kifejezetten fájlalhatjuk azt is, hogy a film kedvéért fővárosunkat is „átszabták”, nem létező óratornyot telepítve például a pesti oldalra.

Hozzászólások

Vissza az oldal tetejére